A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-19 / 34. szám
Tudománytechnika A déčíni Desta vállalat domažiicei üzemében az alkatrészek hegesztését végző első csehszlovák robotnak köszönhetően 50 százalékkal növekedett a munkatermelékenység A ROBOT AZ EMBER SZOLGÁLATÁBAN Az iparilag fejlett országok — a népgazdaság továbbfejlesztésére törekedve — a termelési és technológiai folyamatok széleskörű automatizálásán fáradoznak. Céljuk nemcsak a gépi berendezések, hanem fokozatosan valamennyi művelet automatizálása. Szakembereinket ezért foglalkoztatja az utóbbi években behatóan az ipari robotok és manipulátorok bevezetésének a problémája. Továbbfejlesztési program Az ipari robot gazdasági jelentősége elvitathatatlan. A külföldi tapasztalatok szerint a 4—5 ezer ilyen berendezés üzemelésével felszabaduló mintegy 10—12 ezer munkaerő teljesítménye és képességei másutt hasznosíthatók. Olyan eredmény ez, amelyet különösen a munkaerőhiánnyal küzdő országok értékelnek. Érthető tehát, hogy a Szovjetunió ma már három üzemében gyártja a robotot, amelyből a szovjet ötéves tervidőszakban legalább 40 ezret helyez üzembe. Hasonló a helyzet Bulgáriában, ahol 1985-ig mintegy 7 ezer robot termelését irányozták elő. A termelési és technológiai folyamatok automatizálásának üteme azonban ma még a leggyorsabb az USA-ban, amely évente \ mintegy 25 ezer (Az NSZK — 15 ezer és Japán 10 ezer) robotot gyárt. És mi a helyzet hazánkban? A robotok és a manipulátorok fejlesztésével kapcsolatos koordinált és rendszeres kutatások eredményeiről Vladimir Čop mérnök, a prešovi Fémipari Kutatóintézet igazgatója tájékoztatott. A robotok bevezetését irányító koordinációs központ vagyunk — mondta. — Az első, 1976-ban kifejlesztett robottípust továbbiak követték. Azóta a termékek megmunkálására, idomújítására, alakítására stb. mintegy tíz robottípus szolgál a gépiparban, de másutt is, pl. az üvegiparban. Ez az ígéretes kezdet további lépésre késztette a szövetségi és a nemzeti kormányokat. Az ipari robotok és manipulátorok továbbfejlesztését célzó terv jóváhagyását és az állami programba való besorolását követően, a terv megvalósítását számos intézkedés szabályozza. Egyikük szerint a gyáraknak és üzemeknek 1985-ig'legalább háromezer ipari robotot és manipulátort kell üzembe helyezniük. Egyúttal a kormány öt szövetségi és öt-öt nemzeti minisztériumot arra kötelezett, hogy termelési-gazdasági egységeik robotizálásai programját 1982. szeptember 30-ig dolgozzák ki. A legnagyobb akadály a bizalmatlanság A vállalatok azonban feladataikat — tájékozatlanságukra és a tapasztalatok hiányára hivatkozva — nem teljesítették. Tagadhatatlan ugyan, hogy minden újdonság bevezetése — igy a roboté is — nem várt nehézségekbe ütközik. Különösen az olyan bonyolult szerkezeté, amelynek kezelése a legnagyobb szaktudást és lelkiismeretességet igényli. A gép gyakori meghibásodása, megbízhatatlan működése rendszerint több kárt és bosszúságot okoz, mint hasznot. A korszerű technológia kezdeti fogyatékosságai — akadályozva a termelés ütemét — elkedvetlenítik a dolgozókat. — Ez a robot iránti bizalmatlanság, a termelés szerkezeti módosításával is járó tetemes költségek és nehézségek miatt, a gazdasági vezetők körében is gyakori — folytatja az igazgató. — Megfeledkezve arról, hogy az elmulasztott idő nem pótolható, húzzákhalasztják a munkahelyek körültekintő felkészítését az automatizálásra. Főleg ezzel indokolható tehát a robot iránti, meglehetősen csekély érdeklődés, az, hogy a gyárakban ma alig 1500 programozható ipari robot és manipulátor üzemel, amelyek a szállítási határidőkkel, a mennyiséggel, a minőséggel, tehát a megbízhatósággal szemben támasztott követelményeknek még nem mindenütt felelnek meg. Tekintettel a népgazdaság igényeire, a probléma megoldása nem tűr halasztást. Mindenekelőtt a termelési folyamatok komplex automatizálását tartalmazó távlati tervek kidolgozására van szükség. Egyetlen robot ugyanis nem sokat jelentene a gyárban, amelynek komplex robotizálása már a közeljövőben elengedhetetlen követelménynek tekintendő. Az első fecskék Ezen a téren még nagy a vállalatok adóssága, bár az automatizálással a mintaüzemekben, például a detvai Nehézgépipari Üzemek három munkahelyén, a csiszológépeket és berendezéseket gyártó hostivaŕi TOS gyárban, a Mladá Boleslav-i gépkocsigyárban, de másutt is már kedvezőek a tapasztalatok. A ČKD Mozdonygyárának üzemrészlegében ugyancsak figyelemre méltóak az eredmények az ASEA típusú robotnak köszönhetően, amely három műszakban hegeszti az alkatrészeket. Lemaradásunk tehát megértéssel és szaktudással kétségtelenül pótolható. Ám a robot bevezetését értékes tanácsaikkal a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság tagjai is megkönnyíthetik. Szerveiknek, például a Technika Házainak kezdeményezését dicsérik máris az ott időnként megrendezett aktívák, amelyeknek rendszeresítése ugyanolyan fontos, mint a tájékoztató- illetve szaktanácsadó központok létesítése, hogy mielőbb minél több vállalat és gyár megnyissa kapuját a robot előtt. Hasonlóképpen jó eredményeket várnak a termelési és tervező szervezeteket, robotok és manipulátorok gyártásával foglalkozó vállalatokat (mint pl. a prešovi Fémipari Automatizálási Üzemek, a sninai Vihorlat, a prágai Elektrotechnikai Üzemek, a bratislavai Kovoprojekt, a prágai INPRO stb.) tömörítő ROBOTECH közösség tevékenységétől. Nemzetközi együttműködéssel Ez önmagában a szocialista közösség együttműködésének további elmélyítése nélkül még nem lenne elegendő. A KGST országokban jelenleg gyártott, mintegy 80 kifejlesztett és kb. 30 fejlesztés alatt álló robottipus ugyanis nem elégítheti ki az igényeket. A cél a nemzetközi kooperáció keretében egységesített tervek alapján kifejlesztett robottípusok létrehozása is, hogy a berendezések az együttműködő országokban alkalmazhatók legyenek. Noha a robot beruházási költségei még eléggé tetemesek, megfontolt üzemelésük esetén a kiadások rövid időn belül megtérülnek. A feltétel a tervfeladatok haladéktalan megvalósítása. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a tanácstalanság vagy az egyhelyben topogás nem kifizetődő, sőt káros. Mint minden újdonság, a robot is csakhamar elavul, még ha a közelmúltban a technika csodáját is jelentette. A tudományos-műszaki haladás ugyanis feltartóztathatatlan, mérföldes léptekkel tör előre. KARDOS MÁRTA A MADARAK „BESZÉDE" Az egymással füttyükkel, csicsergéssel kommunikáló madarak egyfajta „dialektust" beszélnek, amelyet nem értenek meg a távol élő fajtestvéreik — állapították meg szovjet tudósok. Kutatásaik során a „madárbeszéd" mintegy 400 kifejezését, fordulatát regisztrálták. A „legbeszédesebbeknek" a hollók bizonyultak, „beszédük" mintegy 300 különböző hívójelet kiáltást tartalmaz. Néhány „szó" értelmét már sikerült megfejteni. A folyamatos tompa hívójel például gyülekezésre szólítja fel a hollórajt Ám furcsa módon a hollók is egyfajta helyi „tájszólást" beszélnek, amelyet nem értenek meg a nagy távolságra élő hollók. A franciaországi Bretagne-ban élő hollók hangszalagon rögzített hangjait például nem értették meg az Egyesült Államokban élő hollók. Ennek ellenére a hollók könnyen megtanulják az idegen „nyelvet". Más madarak viszont nem értik meg más madárfajok „nyehét". Az állatkertekben élő fekete gólyák például sohasem „társalognak" a fehér gólyákkal, és a kacsák sem értethetik meg magukat a baglyokkal vagy a kócsagokkal. Viszont valamennyi madár születésétől rendelkezik azzal a képességgel, hogy hangokkal, jelekkel megértesse magát SÓSVÍZMOTOR Különös négykerekű jármüvet mutattak be nemrégiben a japán főváros közelében fekvő Omiyaban. Az újfajta erőforrás a kocsi hátsó részén elhelyezett szekrényben van. A kísérlet során a jármű több mint egy órán át haladt olyan energiával, amelyet a sós és az édesvíz fajsúlya közötti különbség hozott létre. A sósvízmotor édesvizet tartalmazó kazánja sós vizet tartalmazó tartályba merül. Amikor a sós vizet a körülbelül 160 fokos forráspontig hevítik, a kazánból nagy nyomású gőz áramlik ki, és ezzel gőzgépet működtethetnek. A lecsapódó gőz felhígítja a sós vizet, ekkor abszorpciós hő keletkezik. Ez a hő ismét gőzt fejleszt és tovább hajtja a gőzgépet 18
