A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-01 / 27. szám
Tudomány-technika -Találkozásom CZEIZEL ENDRÉVEL Samu Béla pszichológus-orvost keresem, az unokahúgom sógorát, de nem találom a rendelőben. Éppen most ment el előadásra a doktor úr, mondja az egyik ápolónő. Ennek az épületnek a főbejárata felől találok oda. A kórház ablakai szépen parkosított térre néznek, ahol szívesen keresnek árnyékot a májusi hőségtől szenvedő emberek. Nem nagyon figyelek rájuk. Kettesével szedem a lépcsőket, és az emeleti tanácsterem ajtaja előtt belesek a kulcslyukon. Orvosok, ápolónők kis seregét látom magam előtt, s az asztalion ismerős arcokat: Czeizel Endréét, a kiváló genetikusét, aki előadását tartja a gyógyszerek magzati ártalmasságáról: Kálmán Lászlóét, az ismert nőgyógyászét, s a szónoki emelvénynél dr. Szabóét, a fertőző osztály vezetöjéét fordítóként. Egy alkalmas pillanatban benyitok, és helyet foglalok az orvosok és ápolónők között. Az érdekes és vitát provokáló előadás éppen véget ér, megragadom tehát az alkalmat, és beszélgetésre invitálom Czeizel Endrét, s dr. Kálmán László társaságában a Kurinci-tó üdülöéttermében találkozunk az esti órákban. Feketekávé és üdítőital mellett kedélyesen indul a beszélgetés. — Másnak képzeltem el Önt a televízió képernyőjéről. Semmiképpen sem ilyen magasnak, kisportolt alakúnak — mondom. Mosolyog a megjegyzésemen, és várakozóan tekint rám. Még nem tudja, mit akarok tőle tulajdonképpen. Őszintén bevallom neki, nincs határozott elképzelésem. De ha választani lehet, inkább az életéről szeretnék sok mindent hallani, csak azután a genetikáról. — Mondjam, hogy 1935-ben születtem Budapesten, a Rákóczi Gimnáziumban érettségiztem és a történelem volt a legkedvesebb tantárgyam? Vagy arról beszéljek, hogy festő- és mázoló kisiparos apám német származék és Privigyéröl került Pestre? Vagy dicsekedjem futballista múltammal? Az ötvenes évek elején tagja voltam az ifjúsági válogatottnak középcsatári poszton. Rosszul tenném, ha elébe vágnék a dolgoknak. Inkább kérdezzen. — Hogyan lett orvos ? — Véletlenül. Történész szerettem volna lenni, apám azonban azt akarta, hogy orvos legyek. És én szófogadó voltam. Akkor is apámra hallgattam, amikor arról volt szó, melyik klubhoz tartozzam ifjú labdarúgóként? Én a Fradit szerettem volna választani, apám viszont a Vasas klubot ajánlotta. Megint szófogadó voltam. — Utólag nem bánta meg, hogy hallgatott az apjára ? — Hasznom volt belőle a végén. A Vasas klub ajánlásával könnyen bejutottam az egyetemre. Az igazsághoz tartozik, hogy soha nem akartam orvos lenni. Még elsőéves koromban is a futball jelentette számomra az életet. De hamar felismertem, hogy nem lehet egyszerre két széken ülni, s azután már csak az orvosegyetem érdekelt. — Hogyan tanult? — Az első évfolyamban még két négyesem volt, a további évfolyamokban viszont végig kitüntetett voltam. Tanulmányi versenyek győztese. Rájöttem a tanulás ízére. A nőgyógyászat vonzott, orvostanhallgató koromban két tudományos közlésem jelent meg ebből a témakörből. — Mikor végzett? — Ötvenkilencben. És úgy éreztem, még képeznem kell magam. így kerültem az Élettani Intézetbe, ahol mindjárt a fejlődési rendellenességekkel kezdtem el foglalkozni. 1965-ben már kandidátusként döntöttem arról, hogy kutató leszek. Mondjam-e magamról, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem? Ekkor nyílt ki a kapu a genetika előtt. — Miért volt zárva ? — Mert a harmincas évek német fasizmusa ködösítés céljából a genetika törvényeire hivatkozott. Ilyen címen magasabb és alacsonyabb rendűekre osztotta az embereket. Például germánokra illetve zsidókra és a szlávokra. Megtiltották a házasságot zsidó és nem zsidó között, bevezették a kötelező sterilizálást, s koncentrációs táborokat hoztak létre. Persze mindennek semmi köze nem volt a genetikához. Az igazi genetikusok felemelték a szavukat ellene. — Hol, merre járt a világban ? — Az Egészségügyi Világszervezet ösztöndíjasaként fiatalabb koromban jártam Dániában, Angliában és Skóciában. Kanadában és Izlandon is megfordultam. Az európai országokban annyiszor voltam, hogy felsorolásuktól el kell tekintenem. — 1969-ben Magyarországon létrehoztak egy genetikai laboratóriumot. — Igen. Ennek kapcsán el kell mondanom, hogy újra szerencsésnek bizonyultam. A kormány népesedési politikájával összhangban ugyanis akkor vált tudománypolitikai kérdéssé bizonyos ismeretek terjesztése a lakosság körében. így talált meg a televízió, így jutottam el a legszélesebb tömegekhez három előadássorozatommal. (Az öröklődés titkai, Születésünk titkai. Jövőnk titkai — a szerk. megj.) Ennek köszönhetően a genetika ismert tudományággá vált Magyarországon. Jelenleg világviszonylatban nálunk mennek legtöbben genetikai tanácsadóba. Azóta tisztelem a rádiót, a televíziót és a sajtót. — A televízió egy csapásra ismertté tette önt is. Ez a kutató számára előny, vagy hátrány? — Orvosi körökben nem kapok osztatlan elismerést. Foglalkozásomhoz nem illőnek tartják az ilyen méretű nyilvános szereplést. Hátránynak számit az is, hogy hetente legalább ötven magánjellegű levélre kell válaszolnom. Sokan azt tételezik fel, hogy én mindent el tudok intézni. Szlovákiából is kapok leveleket. Ami viszont határozottan előny, az a bizalomkeltés. Mert én kutató munkámban emberek vizsgálásával foglalkozom. Például a behívott száz családból kilencvenöt eljön, s ez világviszonylatban is figyelmet érdemlő eredmény. Más országokban hetvenszázalékos a megjelenés. Ez óriási előny a kutatás szempontjából. Egy hamburgi professzor kételkedett, személyesen jött el meggyőződni. — 1978-ban az orvostudományok doktora tett. Mivel érdemelte ki? — A gyakori fejlődési rendellenességek című munkámmal. Az volt a célom, hogy nemzetközileg is mérettessünk meg. Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy ez sikerült. Vezető amerikai genetikai lap szerkesztő bizottságának a tagja s az Egészségügyi Világszervezet fejlődési rendellenességekkel foglalkozó monitor rendszerének az elnöke vagyok. Huszonnégy ország a tagja, köztük Csehszlovákia is. — Hány könyve jelent meg? — Kilenc Magyarországon, kettő az Egyesült Államokban és egy a Szovjetunióban. Kétszer tartottam amerikai egyetemeken előadássorozatot. — Szlovákiai útjainak az előzménye? — 1981-ben felkérésre a CSEMADOK somodi Nyári Táborozásán tartottam előadást. Ezt követően elhalmoztak kedes meghívásokkal. Most még Rimaszombatban vagyok, holnap Losoncon leszek, aztán Lévára utazom. A múlt héten Dániában jártam, tíz nap múlva pedig már Svájcba indulok. — A zsúfolt program nem zavarja kutató munkájában ? — Talán hozzátartozik a modem tudományok műveléséhez. — Mondana valamit a családjáról? — Évfolyamtársat választottam feleségnek. Egyetemi éveim első napján megismerkedtünk, utolsó napján összeházasodtunk. Három gyermekünk született. Gábor, Balázs és Barbara. Sajnos, a feleségem meghalt 1981-ben. Második asszonyommal élek. A gyermekeim már nem olyan szófogadók, mint én voltam. Nem hallgatnak rám. Idősebb fiam színházi rendező, a másik grafikus, a lányom gyógypedagógus akar lenni. — Most milyen fontos területeken végez kutatást? — Az öngyilkosok modellje és a mérgezés hatása foglalkoztat. Mindkettőre felfigyelt a világ ... A beszélgetésnek itt egyszerre vége szakad. Már csak a kávénkat kortyolgatjuk, miközben bőrünkön érezzük az este hűvös lehelletét. MÁCS JÓZSEF Fotó: V. Ďurovič A LÁRMA BUTÍT Azt hogy a zajterhelés halláskárosodáshoz vezethet, ma már mindenki tudja. James Willott amerikai foniáter — egy állatkísérlet során — most azt is kiderítette, hogy az egerek idegsejtjeinek reakciósebessége csökken a túl hangos környezetben. Ez később tájékozódási nehézségek kialakulásához vezet az állatoknál. A kutató véleménye szerint a zaj hatására végbemenő agyi változások azzal a következménnyel járhatnak, hogy az idegrendszer a környezetből származó zajokat hibásan lokalizálja vagy értelmezi. A zaj — hangoztatja Willott — az agy magasabbrendű információfeldolgozási folyamatát is veszélyezteti. MEDÚZA-TAKARMÁNY A Fekete-tengerben és az Azovi-tengerben nagy mennyiségben előforduló medúzát kísérletképpen a szarvasmarhák és a szárnyasok takarmányozására használták fel az egyik környékbeli kolhozban. A szakértői vizsgálatok a medúzával takarmányozott állatok 10—12 százalékos súlygyarapodását állapították meg. Most olyan berendezést indítottak be, amely folyékony takarmánnyá alakítja át a medúzát. CIKLOTRON CSEHSZLOVÁKIÁNAK A Csehszlovák Tudományos Akadémia Atomfizikai Intézetében — a Prága melletti Fezben — szovjet gyártmányú részecskegyorsító segíti a kutatók munkáját A KGST- országok közül a Szovjetunión kívül csak Csehszlovákiának van ilyen korszerű ciklotronja. fíendszeresen állítanak elő a segítségével olyan izotópokat, amelyekkel a rák és más daganatos betegségek diagnosztizálhatok. Hasonló készítményekkel ellenőrizni lehet a gépkocsimotorok alkatrészeinek kopását, és így meghosszabbítható azok élettartama. Sok izotópos kísérletet végeznek biológiai preparátumokkal is. 18
