A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-12 / 33. szám
££22«»*, dékonyak, esetleg ingerlékenyek vagyunk. A diák szétszórtan felel, a gépkocsivezető agresszívebben vezet, a vásárló az üzletben felejti pénztárcáját. Ilyenkor sokan csak legyintenek, mondván: frontátvonulás van. E jelenség lényege, meteorológiai szempontból, hogy különböző levegőtestek találkoznak. Mondjuk a felettünk lévő, viszonylag meleg levegő fölé hideg érkezik, s ernyőként borul ránk. Vagy jön a meleg, s ék alakban valósággal betör a hideg alá. Ezt nevezik betörési frontnak, s ennek már orvosi szempontból is jelentősége van, hiszen a különböző természetű légtömegek cseréjére különféleképpen reagálunk. A melegfront olykor például egészen a szorongásig fokozhatja az idegek ingerlékenységét, depressziókhoz vezethet, növeli a vérnyomást, a pulzusszámot, a vérzési vagy gyulladási hajlamot, álmatlanságot okozhat, de kedvez a fertőző betegségeknek is, mert hatására burjánzanak a kórokozók s gyengül a szervezet védekezése. A hidegfront viszont épp ellenkezőleg hat. Lassítja például a vérkeringést, a szívműködést, megnő a vér alvadékonysága, esetleg a görcsökre való hajlam. Persze, nemcsak ez a két véglet létezik; s legfőképp — egyfajta alibizmusból — rossz közérzet vagy pech esetén nem lehet mindent a frontra kenni! Az időjárásváltozás ugyanis különbözőképpen hat a különböző szellemi-fizikai kondíciójú és másmás életkorú emberekre. A biometeorológiai hatások tekintetében körülbelül harminc-harmincöt éves korban kezdünk érzékennyé válni, a beteges érzékenység viszont csak hatvanöt-hetven éves korban jelentkezik, mert a szervezet ekkorra már erősen megkopott. Joggal merül föl a kérdés; vajon az időjárási frontokkal szembeni érzékenység civilizációs betegségnek tekintendő-e, s milyen mértékben lehet gyógyítani ? Nos, a bioklimatológia és a biometeorológia egyik jeles úttörője, Michael Curry azt állítja, hogy az embereknek mintegy negyven százaléka reagál rendkívül érzékenyen az időjárási tényezőkre, bár „támadó jellegű" frontátvonulás esetén sokat számít az egészségeseknek vélt emberek pillanatnyi kondíciója is. Ráadásul tekintettel kell lenni az érzékenységi típusokra, a krónikus betegek általános gyógykezelésének stádiumára; és hogy még bonyolultabb legyen a dolog: nem elég, ha valaki a földfelszínen zajló folyamatokkal számol, hanem a szakembernek azokat a jelenségeket is figyelembe kell vennie, amelyek a magas légkörben játszódnak le. Ebben a tekintetben legfontosabb tényező a naptevékenység földi hatása, mert a napkitörésekből származó elemi részecskék — légkörünkbe érve —, a föld mágneses terének megváltoztatásával hatnak az egész élővilágra. A különféle hullámhosszú sugárzásra az ember életfolyamatai különféleképpen vál toznak. Az orvostudománynak evvel a részterületével foglalkozó szakembernek ezért az adott éghajlati sajátosságok, az időjárási frontok és az ember egészségi állapotának együttes hatását kell figyelnie. De nem közömbös az sem, hogy az egészséges, megszokott napi életritmuson belül mikor hat ránk egy front, valamint a levegő iontartalmának menynyisége és minősége. Összefüggés figyelhető meg például a jó közérzet és a vízparton vagy a magas hegyek levegőjében található negatív ionok sűrűsége között. A mindennapok körforgásában sokszor vagyunk úgy, hogy nem is tudjuk megmondani; mitől érezzük jól vagy rosszul magunkat. Ilyenkor bátran gyanakodhatunk a levegő iontartalmának pozitív vagy negatív változataira. A fentiek alapján érthető, hogy az éghajlati viszonyok és a fronthatások érvényesülését manapság már világszerte különkülön vizsgálják a nagyvárosban, a falvakon és a zavartalan természeti környezetben. Jó tudni — illetve hát jobb tudni, mint érezni —, hogy mindig a hirtelen, gyors változásoknak van nagy hatása Természetesen, az alkati tulajdonságok is szerepet játszanak az időjárási érzékenységben. Ezért ajánlatos lenne, ha ki-ki a kezelőorvosával is meg tudná beszélni, hogy milyen érzékenységi típusba tartozik, hiszen az illető aszerint vállalkozhatna ilyen vagy olyan feladatokra. MIKLÓSI PÉTER 13 ■
