A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-08-12 / 33. szám

részvevői emberközelbe kerülnek egyegy táj jellegzetességeivel, kulturális értékeivel ; meghallgatnak előadásokat különféle tudományágak időszerű kérdéseiről, új eredményeiről, s közben ismerkednek egymással, véleményt, tapasztalatot cserélnek, terveket szőnek. Az egyhetes táborozás jó alkalmat nyújt kulturális és szórakoztató műsorok megrendezésére, sportvetélkedőre s jut idő a közeli földmüvesszövetkezetek kisegítésére is a sürgető szezonmunkákban. Iskola ez a táborozás a javából, nemhiába tartjuk a klubmozgalmunk központi fórumának, módszertani tanfolyamának is.

A tábor műsorának szervezésében és lebonyolításában tavaly első ízben „jutott szóhoz" a CSEMADOK és a Szocialista Ifjúsági Szövetség közötti együttműködési megállapodás. Tapasztalatból tudjuk, hogy minden együttműködési szerződésnek vannak biztató előjelei, pozitív előzményei, amelyekre aztán épülhetnek. így volt ez ebben az esetben is. Számos községben már régebben is kéz a kézben együtt szervezte több akcióját a CSEMADOK és a SZISZ. Miért is ne, hiszen gyakran ugyanazokról a fiatalokról, SZISZ- és CSEMADOK-tagokról volt szó. Az együttműködésnek új lendületet, új színezetet adott a kibontakozó klubmozgalom. Többek között ezeket a jelenségeket igyekeztünk központi szinten szerződésbe foglalni, gondolván a népművészeti jellegű rendezvényeink mellett a művelődési táborra is. Azt is szem előtt tartottuk? hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség egyik nagy jelentőségű, nemzetközi rendezvénye zajlik — a Rysy csúcs megmászása — éppen a művelődési tábor időszakában s ez jó alkalom számunkra, hogy mi is ott legyünk és tanúbizonyságot tegyünk internacionalizmusból, politikai érettségből, hogy

elmélyítsük kapcsolatainkat a cseh, a szlovák, a szovjet, magyar, bolgár és más nemzetiségű fiatalokkal. Egy év tapasztalata kevés alaposabb vélemény megalkotásához, annyit azonban megállapíthatunk, hogy az együttműködés a két szervezet között gazdagabbá tette, színesebbé varázsolta mozgalmunkat, munkánkat a klubéletben és a nyári művelődési tábor vonatkozásában is.

Egy beszélgetés alkalmával partnereim arra kértek választ, miért szándékozunk a jövőben is a tábort egy-egy helyen két ízben megrendezni egymást követő években. A rögtönzött magyarázat talán most is elmondható és elfogadható: az első tábor bemutatkozási alkalom — a szervezők, társrendezők, a helyi szervek és intézmények számára — amolyan főpróba. A következő évben kerül sor az igazi megmutatkozásra, a „jól olajozott szerkezet" működésére. Múlt évben Ipolyságon a főpróba megtörtént és sikerült, ez évben kíváncsian figyeljük, — persze nem tétlenül — bekövetkezik-e a „második lépés".

A kedves, hangulatos, nagy múltú, de jelenével is joggal büszkélkedő kisváros tavaly jó vendéglátónak bizonyult. A város vezető tisztségviselői nemcsak hivatali kötelességből, hanem érdeklődésből is részt vettek a műsor egy-egy részén, beszélgettek a tábor fiatalosan kiváncsi résztvevőivel. De a város és a környék művelődni, szórakozva tanulni vágyó fiataljai is ott szorongtak a hallgatók között, vagy az esti műsorok nézőterén. A város és környéke együtt élt a jelentős, nem mindennapi eseménnyel. Joggal reméljük, hogy így lesz ebben az évben is.

írásunkat azokkal a szavakkal zárjuk, amelyek a múlt évi záróünnepségen hangzottak el: a hétnapos műsor keretében győzedelmeskedett a tudásszomj, a művelődési vágy. Azt szeretnénk, hogyha ez jellemezné az idei 7. művelődési tábort is.

PETRIK JÓZSEF, a CSEMADOK KB titkára

— S aki még azután is meleg ételre vágyik, mit tegyen?

— Aprólékleves és grillcsirke mindig kapható, egész a záróráig, este kilencig. Ezt úgy csinálom, hogy amikor látom, hogy ürül a tálca, csak felszúrok egy bontott csirkét a villára, jól besózom, beolajozom és megy a grillezőbe. Ha szép piros, és puha, hát lehet darabolni.

— Étkezés után szomjas az ember, olykor előtte is. Alkoholmentes ital milyen kapható?

— Ez idén sem teljes a választékunk, hiába rendeljük a tonikot és a Mirindát, a nagyraktáron sincs. Más években még rosszabb volt az ellátás. Most legalább dzsúsz, málna, Vinea, pepsi, ásványvíz és szóda kapható. Szivem szerint megdicsérem a rimaszombati (Rimavská Sobota) sörgyárat. Rendszeresen szállítja a sört, amiért a vendégek nagyon hálásak. Röviditalt nem szolgálunk fel, de borozgatni azért nálunk is lehet.

— Kik a vendégeik?

— Sok a törzsvendégünk. A környéken dolgozó emberek szívesen ebédelnek nálunk. A városba jövő idegen, a környék falvainak lakói, akik ügyes-bajos dolgukat intézték a járási székhelyen, ha már jártak nálunk, másodszor is betérnek, abban biztos vagyok. Komoly csábító erő a zúzapörköltünk és a rizottónk.

Nos kedves olvasó, ha Losoncon jár és délidő van és éppen megéhezett, bátran keresse fel a Vasút utcai Detva éttermet. Vigyázzon, a bejáratát kicsit eldugták, de úgy látszik a jó hírnevének, finom konyhájának, az ott dolgozók lelkiismeretes munkájának ez mit sem árt.

FISTER MAGDA

Hétvégi levél

Még sohasem találkoztam olyan emberrel, aki valami magas véleményen lett volna a névtelen levélírókról. És ugyanúgy még senki sem vallotta be nekem, hogy intézménynek, vagy személynek valaha is névtelen levelet írt volna. Meg vagyok győződve, hogy az emberek döntő többsége erkölcsi érzékére támaszkodva azon a véleményen van, hogy a hiányosságokról, lakóvagy munkahelyi fogyatékosságokról nyíltan kell beszélni, élni kell a bírálat jogával.

Az elv elméletben világos, azonban közel sem egyszerű. A Szlovák Szocialista Köztársaság Népi Ellenőrző Bizottsága igen érdekes elemzést adott közre, amelyben megállapítja, hogy 1982-ben megnövekedett a névtelen panaszlevelek száma. Sajnos, az isf igaz, hogy minden harmadik ilyen levél valós mulasztásra, visszaélésre, vagy törvénybe vágó cselekményre mutatott rá. Elgondolkoztató adat ez, elsősorban az üzemek, vállalatok, de a nemzeti bizottságok vezető dolgozói számára, hogy működési területükön milyen légkört képesek teremteni személyes példaadásukkal, életvitelükkel is. A jogos panaszok arra engednek következtetni — mint azt a népi ellenőrzés e vezető szerve is megállapítja —, hogy a többségben levő becsületes vezető dolgozó mellett, nem kis számban vannak azok, akik visszaélnek hatalmukkal vagy helyzetükkel. A szocialista törvényességgel és erkölccsel ellentétben tisztségüket személyes meggazdagodásra használják fel, értékes ajándékokat fogadnak el, hagyják magukat megvesztegetni. Sok a panasz, hogy vikendházak vagy családi házak építésénél anyagot a közösből szereznek, vállalati gépkocsikat saját valamint családjuk számára használnak. A lakáskiutalások esetében is gyakori a visszaélés. A fogyatékosságokat tovább sorolhatnám, de erre nincs is szükség.

Az olvasók közül még így is sokan azt mondhatják, és mi ebben az új? Igen, tudjuk, hogy már nemegyszer a múltban a vezető testületek, például a CSKP Központi Bizottsága nemegyszer elítélte az olyan eseteket amikor tisztségviselők kiváltják az állampolgámk jogos felháborodását így van ez, amikor a helyi vezetők szóban ugyan elkötelezik magukat a felső szervek határozatainak végrehajtására, de a gyakorlatban épp ennek az ellenkezőjét teszik, mintha a határozatok csak beosztottjaikra és nem rájuk vonatkoznának. Vagyis, a közmondás szerint vizet prédikálnak és bort isznak. Sajnos, az ilyen tisztségviselők gyakran veszik körül magukat kiskaliberű emberekkel, talpnyalókkal, megalkuvókkal és megkövesedett bürokratákkal, akik minden kezdeményezést a külső körülményekre való hivatkozással utasítanak vissza. Természetesen ahol ilyen légkört alakítanak ki, ott nehezen lehet a nyílt bírálat fegyverével harcolni.

Azért szeretném levonni az elmondottakból azt a következtetést, hogy igen jó lenne, ha a névtelen panaszok száma csökkenne, de ehhez mindenütt olyan légkört kell teremteni, hogy a jogosan bíráló vagy panaszkodó polgárnak ne kelljen tartania a következményektől.

3