A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-05 / 32. szám
A Gsemadok életéből SVIDNÍK '83 Svidníken a csehszlovákiai ukrán dolgozók XXIX. kulturális ünnepsége a Szlovák Nemzeti Felkelésnek nyújtott szovjet segítség, a duklai hadművelet színhelyén, a Duklai emlékmű megkoszorúzásával kezdődött. Az ünnepségen Peter Colotka, a CSKP KB elnöksége tagjának, az SZSZK kormánya elnökének vezetésével részt vett párt- és állami küldöttség. Továbbá megjelent Vagyim Sztyepanov, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja, valamint több tömegszervezet képviselője, köztük a CSEMADOK KB küldöttsége, Sidó Zoltánnak, a KB elnökének vezetésével. Annak ellenére, hogy az időjárás nem volt a legkedvezőbb, a svidníki járás dolgozói nagy számban érkeztek a rendezvényre, hogy gyönyörködjenek az ukrán nemzetiségű és más együttesek fellépésében. Szombaton a legjobb gyermek és felnőtt folklór együttesek, énekkarok, valamint a járásban működő tánczenekarok mutatkoztak be. Az ünnepély alkalmából a svidníki Ukrán Múzeumban megnyitották a Dezider Milly Képtárat. A gyönyörűen átalakított barokk stílusú kastélyban kívánják az ukrán dolgozók megőrizni a csehszlovákiai ukrán festő művészetét, életművét. Másnap, vasárnap a műsor a svidníki szovjet emlékmű megkoszorúzásával kezdődött, majd ezt követte az ünnepségen részt vevő csoportok felvonulása. Peter Colotka, a párt és állami küldöttség vezetője a békemanifesztáción elhangzott beszédében egyebek között hangsúlyozta: az ünnepség méltóképpen demonstrálja a CSKP lenini nemzetiségi politikáját és elősegíti a nemzetek és nemzetiségek együttélését. Elmondta azt is, hogy a kelet-szlovákiai kerület az utóbbi időben dinamikusan fejlődik, minek szoros tartozéka a svidníki járás és az ott élő ukrán nemzetiségű lakosság, akik olyan műveket hoztak létre, amelyre egész hazánk büszke. Ivan Pančura, a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottságának vezető titkára békefelhívást olvasott fel, melyben elítélte a Nyugat imperialista köreinek, főleg az Egyesült Államok fegyverkezési, háborúra uszító politikáját. A Barátság koszorúja című müsorblokkban vendégegyüttesek is felléptek, köztük a CSEMADOK szinai népi tánccsoportja, mely nagy sikert aratott a közönség körében. A legnagyobb sikert a grúziai Mchedruli folklór együttes műsora aratta, amely magas színvonalon tolmácsolta a grúzok tánckultúráját. A Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének a XXIX. dal- és táncünnepsége méltóan képviselte a Csehszlovákiában élő ukrán nemzetiség kultúráját. GYENGE JÁNOS Fiatalok folklóregyüttese Svidníken Ď. Vatko felvétel« A HŰS LOMBÚ FÁK ALATT... Járásszerte ismert és kedvelt pihenő- és üdülőhely a kolozsnémai (Kližská Nemá) Duna-part. így nem volt szükség különösebb útjelző táblákra, amikor a CSEMADOK komáromi (Komárno) járási bizottsága a Csallóközi Dal- és Táncünnepély egész vasárnapot betöltő programjára invitálta a lakosságot. Külön örömmel készültek erre a napra az évek óta élő, működő, szorgalmasan gyakoroló amatőr népművészeti csoportok. Sok ilyen van a járásban. Nem is értem miért csak a marcelházi (Marcelová) citerazenekarral találkoztunk a Tavaszi szél országos döntőjén, hiszen hagyományokban gazdag, saját gyűjtésű népdalokkal, népi játékokkal színpadra lépő csoport nem is egy akad a járásban. Lássuk hát kik, és hogyan szerepeltek ezen a július elejei vasárnap délutánon a kolozsnémai színpadon, kire volt kíváncsi és kinek tapsolt a többszáz főnyi közönség. — Sajnos — tárja szét a karját Németh Gyula a CSEMADOK komáromi járási bizottságának titkára —, el kell térnünk a tervezett műsortól. Két jó együttesünk, az ekeli (Okoličná na Ostrove) Tátika, amely már országos hírnévre tett szert, a gyermekek kirándulása miatt itt és most nem mutathatja meg, mit tud. Csallóközaranyoson (Zlatná na Ostrove) már egy éve él a Regös tánccsoport, most mégsem mérhetjük fel fejlődésüket. A választ, hogy miért?, Horváth Lászlótól, a csoport vezetőjétől kapom. Ö egyben Csallóközaranyoson a helyi népművelési központ vezetője is, így jól ismeri a viszonyokat, a falu helyzetét. — Mára már javában folyik az aratás — kezdi a magyarázatot a szőke, bajuszos fiatalember. — Hiába van vasárnap, hiába terveztünk fellépést, a természet törvényei könyörtelenek. Beérett a kalász, vágni kell. Akinek az a munkája, onnan most nem hiányozhat. — Különben mi újság az együttes háza táján? — Az elmúlt esztendőben cigányzenészekkel dolgoztunk együtt, de a tiszta népdal és a cigányzene nem illik össze, ezért szétváltak utaink. A megfelelő zenészek kérdése továbbra is kérdés marad. Most nyári szünetet tartunk, az ősszel újra kezdjük, remélem megfelelő muzsikusokkal. Horváth László tagja a komáromi Hajós népművészeti együttesnek, és mivel a csoport vezetője és koreográfusa, Katona István nincs jelen, ezért tőle kérek pár mondatos ismertetést az elmúlt időszak munkájáról, eredményeiről. — A csoport már sok kiváló eredményt mondhat magáénak. Ez évben a minősítési versenyen megvédte a „C" kategóriás sorolását és javasolták a „B" kategóriás sorolásért indulók közé. Az elmúlt esztendőben elnyerte az Országos Népművészeti Fesztivál nagydíját. Az együttes tagjai munkások, tanulók és értelmiségiek. Hogy mégis mi tartja össze őket? A néptánc, a tisztán csengő népzene szeretete —■ hangzik a válasz. Miközben a „Hajósok" a fák alatt hüsölnek, a dunamocsi (Moča) citeraegyüttes már a színpadon pengeti szépen szóló hangszerét. Fellépés után Böszörményi Jánosné tanítónő, az együttes vezetője körül gyülekeznek. Itt álldogálnak a vegyes éneklő csoport népviseletbe öltözött tagjai, csendesen figyelik testvéregyütteseik fellépését, imitt-amott szakvéleményt is mondanak. — Az elmúlt esztendei találkozásunkkor nagy terveket forgattak a fejükben. Mi valósult meg a molnárélet szokásait, hagyományait felelevenítő és színpadra vivő tervükből? — A megvalósítás sokkal nehezebb, mint a kigondolás. Bár a falu népétöl és a helyi földművesszövetkezettől minden támogatást megkapunk, mégsem megy kellő ütemben a munka. . — Komolyan mondom — szól most az együttes rangidős tagja, a kedves Komáromi bácsi —, kevés olyan szövetkezet van, amelyik a szivén viseli az együttes sorsát, s ha kell az első kérő szóra segítséget nyújt. Szerencsére a miénk ilyen. Négy falu lakosságát fogja össze így most mi négy falu jó híréért, Dunaradványért, Karváért, Viliért és nem utolsósorban Dunamocsért énekelünk. A dunamocsiak az elmúlt esztendőben ünnepelték fennállásuk tizedik évfordulóját. Egy évtizednyi munkájuk elismerése volt az idei Országos Népművészeti Fesztiválon való fellépésük. De térjünk vissza a: „Hogyan tovább?" kérdésre. — Sok férfi tagunk, különböző oknál fogva, elhagyta az együttest. így a malmos műsor szereposztását újra kellett kezdeni. Időbe telik, mire a tanulástól elszokott emberek megismerkednek a szöveggel, és elő is tudják adni. Az éneklőcsoport a dalokat gyakorolja, már többet nagyon szépen tud. Most inkább elővigyázatos leszek, nem ígérek határidőt, mikorra leszünk készek — adja a felvilágosítást a tanítónő. Időközben a magyarországi vendégegyüttes, az Écsi Hímző Pávakör lépett színpadra. Az együttes tíz évvel ezelőtt alakult, azzal a céllal, hogy a helyi népművészeti hagyományokat ápolja. Nagy sikert aratott az alsópéteri (Dolný Peter) szlovák tanítási nyelvű általános iskola Plamienok gyermekcsoportja is. Ez az együttes rendszeres résztvevője a Népművelési Intézet kerületi és járási versenyeinek. Az elmúlt tanévben is elismerő oklevéllel tért haza a kerületi versenyről. Tavasszal nagyon sok pitypang nyílik a komáromi járásban. Valószínű, hogy ezért lett mind a perbetei (Pribeta), mind az izsai (lža) magyar tanítási nyelvű általános iskola gyermekcsoportjának Pitypang a neve. S biztosan azért is, mert a tavaszi árokparton, a zsendülő fű között üdén nyílik, a kikeletet, a jövőt hirdetve virágzik s a gyermekek kedvvel fonják koszorúba. A perbeteiek ez évben részt vettek az Országos Népművészeti Fesztiválon, gyakran szerepelnek a különböző versenyeken, legnagyobb örömet persze szüleiknek, hozzátartozóiknak, a falu lakosságának okozzák, ha színpadon láthatják őket. Az izsaiak ezidén ugyan nem jutottak el Zselizre (Želiezovce), de sebaj, fennállásuk óta már háromszor voltak részesei e rangos rendezvénynek. Mire mindezt végighallgattam és lejegyeztem hosszúra nőtt a fák árnya. A szereplők búcsúzni, a nézők szedelözködni kezdtek. Távozás előtt még sokan megálltak Szabó Géza bőrdíszműves készítményei előtt. Azóta is több emberrel találkoztam, aki vagy itt, vagy Gombaszőgön, Zselizen vásárolt az ízléses népi iparművészeti termékekből. Szabó Géza régi hívünk, több éve rendszeres résztvevője nyári rendezvényeinknek. Munkái időközben finomultak, nemesedtek. Jóbarát módjára próbálja bevezetni a „vásáros" élet rejtelmeibe lakásszomszédját, Panyik Imrét, aki szabad idejében fafaragással foglalkozik. Nem is annyira faragja, mint esztergályozza. Munkái: gyertya-, és mécsestartók, virágtartók, homokóra, kulcstartó még magukon viselik a kezdeti formakeresés jegyeit, de ízlésesek, szépek. Panyik Imre eredetileg lakatos, de a vasat hideg anyagnak érzi, inkább átállt a fára, de olykor a kettőt kombinálja, majd meglátjuk mivé fejlődik évek múlva. A Csallóközi Dal- és Táncünnepély rendezői könyvsátort is hoztak a helyszínre és délelőtt a könnyűzene kedvelőinek okoztak örömet a TOPTON együttes koncertjével és a Melódia '83 járási elődöntőjében szerepelő énekesek fellépésével. FISTER MAGDA 7
