A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-11 / 11. szám
Hallottukolvastukláttuk Innenonnan FILM A mama százéves A Carlos Saura rendezte spanyol filmet a dolgozók téli filmfesztiválján láthattuk először, s január végén — február elején kétségtelenül azok közé a filmek közé tartozott, amelyekre érdemes volt jegyet váltani — ha másért nem, a szórakozás kedvéért. Mert igaz ugyan, hogy időnként A mama százéves szereplői fölött is beborul az ég, a rendezőnek azonban mindvégig sikerül megőriznie azt az atmoszférát, amelyben felelőtlenül jól érezheti magát, nevethet a néző. A spanyol film ugyans vitathatatlanul vígjáték, még akkor is, ha a történet hátterében állandóan ott imbolyog a századik születésnapját ünneplő mamára leselkedő gyilkosság árnya. E sötét árnnyal, ha nem is olyan mértékben, mint azt elvárhatnánk, de a téma és a műfaj megszabta határok között — a polgári társadalom bizonyos problémái is bevonulnak a színtérre: hiszen a százéves mama gyerekei, akik a jeles születésnapra összegyűltek, éppen társadalmi pozíciójukból, henye életmódjukból fakadó anyagi helyzetüket vélik a gyilkossággal megoldhatónak. De hát végződhet-e egy igazi vígjáték gyilkossággal? A mama természetesen megmenekül, a problémák maradnak, az élet megy tovább. A film főszerepében a mama „védöangyalát" alakító Geraldine Chaplint láthatjuk, s ezért is érdemes megtekinteni a spanyol filmet: olyan művészi metamorfózisoknak, mint amilyenekre Geraldine Chaplin képes, nagyon ritkán lehetünk tanúi. Ő az a színésznő, aki egyik pillanatról a másikra a szemünk előtt alakul át a legcsúfabb asszonyból a legszebbé, vagy fordítva. Ilyesmire pedig valóban csak vérbeli művész képes. Varga Erzsébet TELEVÍZIÓ Oldás és kötés A napokban új sorozat került a televízió műsorára. Az Antonioni-sorozat után most Jancsó Miklós filmjeit láthatjuk. A sorozat első filmje az 1 962-ben készült Oldás és kötés volt. Az akkor már 41 éves rendezőnek nem ez volt az első filmje. Rövidfilmek tucatjai és két hosszabb játékfilm állt már a háta mögött. Az 1958-ban készült A harangok Rómába mentek és az 1960-as Három csillag. De az annyit emlegetett sajátos jancsói stílus először — igaz, csak epizódokban — az Oldás és kötésben jelentkezett, hogy később a Szegénylegényekben tisztuljon le és váljon nyilvánvalóvá. A filmet a magyar filmművészet új korszakának elindítójaként emlegetik. Sokan vádolták Jancsót, hogy tulajdonképpen Antonionit utánozza. A feltevés téves, mert míg Antonioni filmjeiben legtöbbször az elidegenedést, a kiúttalanságot, a cél nélküli értelmetlen életet, addig Jancsó az öntudatosodást, az elidegenedés ellen vívott küzdelmet ábrázolja. Természetesen tanult pályatársaitól. Az Oldás és kötésben az önmagával válságba kerülő doktor Járom Ambrus vívódásait mutatja be. Fiatal, tehetséges orvos, öntudatos, tele önbizalommal, fölényes, míg egyszer idős kollégája tettén kiborul, meginog önbizalma és válságba sodródik. A kétségek közepette megfogalmazódik benne a „hogyan kell élni" kérdése és a választ nem találja sem önmagában, sem sznob baráti társaságában. A gyötrődés, a kétségek visszavezériik a családi házhoz, a szülőfaluba. A régi környezetben találja meg a változáshoz az újrakezdéshez szükséges hitet, erőt. A filmben a megtalált kiúthoz való lelki támaszt jelképesen Bartók Béla szelíd hangján elhangzó Cantata profana sorai nyújtják. Csodálatos sorok, amelyek már nemcsak a főhőshöz, hanem mindannyiunkhoz szólnak — csak tiszta forrásból. Rádöbbentenek bennünket, hogy akárhogy is alakul életünk, cselekedeteinket mindig az a tiszta szándék vezérelje, amivel elindultunk a szülői háztól. A filmben Járom Ambrus szerepét Latinovits Zoltán alakítja. Ez volt ötödik filmje. Külön szerencse, hogy rá esett a rendező választása. Latinovitsra ekkor már kiosztották a tehetséges, de hirtelen válságba kerülő értelmiségi figurák alakítását. Ezek a szerepek végigkísérték egész mozgalmas életét, pályafutását. A film végén elhangzó idézet az akkor még fiatal, de roppant tehetséges színészre is vonatkoztatható. „Ha a napba nézel és elveszted a látásod, a szemed okold, ne a napsugárzást." Vörös Lajos KÖNYV Derera Mihály: Szárnyas isten kék, földi bálványkák „Az ugor ág népei jó kétezer éven át éltek együtt, s csak azután vetette őket messzi tájakra a népvándorlás szele. Az i. e. I. évezredben indult el ősi szülőföldjéről az ösmagyarság a dél-orosz sztyeppék felé. Magával vitte az ugor alapelvet s a hagyományokat, mítoszokat is. A népvándorlások során a nyelv lassan megváltozott, míg vagy másfélezer év múltán már „ősmagyarul" beszéltek elődeink. Mítoszaik is átalakultak, bár a sámánok és énektudó táltosok még a honfoglalás után is sokáig mesélték a régi történeteket" — írja Derera Mihály Munkácsi Bernét emlékének ajánlott vogul mondafeldolgozása (teremtésmítosza) utószavában. A kötetet a Móra Könyvkiadó jelentette meg, amiből következik, hogy a szerző az ifjúságnak szánta feldolgozását elsősorban, noha, tudtunkkal, a felnőttek számára sem létezik hasonló vállalkozás. Ami létezik: egyrészt a Reguly s Munkácsi gyűjtögette „tudományos anyag, másrészt a „Népek meséi" sorozatában megjelent finnugor kötetek, harmadrészt az újonnan napvilágot látott művészi fordítások. Hősénekek, siratok, medveénekek művészi tolmácsolásával. Derera ezeknél többre vállalkozott: összefüggő epikus kompozícióban próbálta újra elmondani (magyarul) a teljes vogul teremtésmítoszt. Az idő s a föld kezdetét veszi — Ég atya tovább alakítja a világot — A rege gyermekének hősi kedve támad — Az ember teremtése — A szent tűzözön regéje — A medve lebocsáttatásának éneke — Az istenfiak versengése — Eljő az ember idejebeli világ — ezek a címek jelzik a mítoszok feldolgozásának egyes részeit s Derera ügyesen, tapintatosan próbálja értelmezni, a mai magyar olvasó számára közérthetővé tenni a vogulok (s így áttételesen őseink) hiedelemvilágát. S teszi ezt kétféleképpen. Egyrészt prózai feldolgozásban mondja a történetet, másrészt verses részek átköltésében. S noha eme átköltésnek az utóbbi időben olyan kiváló művelői akadtak, mint Nagy László, Kormos István, Képes Géza vagy Tandori Dezső, akikkel a nem lírikus, hanem tudományos szakember Derera nem veheti föl a műfordítói versenyt, verses szövegeiben sok szép, sikerült rész található. A vogul nép történelmét, népköltészetét, lélekhitét, ismertető utószó, a vogul mitológia elsőrendű ősistenségeit s a vogul föld és nép kutatóit bemutató jegyzetek, ajánlott olvasmányok jegyzéke, térképek és bőséges fénykép-illusztrációk teszik mindenki — főképp a címzett tanulóifjúság — számára hasznossá és élvezhetővé a kitűnő kötetet. (cselényi) HANGLEMEZ Puccini: Bohémélet Giacomo Puccini a múlt század végének verisztikus irányzatát képviseli a zeneirodalomban. Operáiban gyakran alkalmazza a naturalizmus eszközeit, ezért aztán felnagyítva, teátrálisan felduzzasztva fejezi ki az érzelmeket és szenvedélyeket, s bár sok verisztikus elem fedezhető fel műveiben, Puccini mégsem azonosítható egyértelműen a verismóval. Ezt igazolni látszik a „Bohémélet" című operája is, melyet a gazdagon áradó dallamosság, valódi érzelmesség jellemez. Amikor 1896. február elsején a Torinói Teatro Régióban bemutatták ezt a drámai történetet, „hidegen" fogadta az operát. A színháztörténet Arturo Toscaninit jelöli meg, mint a kedvezőtlen fogadtatás okát. A szenvedélyes és gyönyörű muzsika lázbahozta a közönséget, amely azonban a szebbnél-szebb áriák után nem nyilváníthatta tetszését, mivel Toscanini — aki a bemutató karmestere volt — soha nem engedte meg, hogy taps szakítsa félbe a zenemű előadását és ezért az áriák megismétlésére sem kerülhetett sor. Később Palermóban mutatták be a „Bohémélet"-et és a négy felvonásos Puccini-opera akkor már fényes diadalt aratott, s azóta is a világ leghíresebb operaszínpadainak állandó repertoár-darabja. Az OPUS gondozásában parádés nemzetközi szereposztásban került kiadásra a kiváló Puccini-opera. Schaunard zenész szerepében a kiváló magyar baritonistát, Póka Balázst hallhatjuk a felvételen. Mimi alakítója ugyancsak magyar művész, a kitűnő szoprán énekesnő. Kincses Veronika. Marcel, a festő szerepében Ivan Konszulov, a kiváló bolgár tenorista, Collíné filozófus basszus-szerepében pedig Dariusz Niemirowicz, az ismert fiatal lengyel művész egészíti ki a nemzetközi szereplőgárdát. A férfi főszerepet — Rodolphe, a költő szerepét — kiváló hazai tenoristánk, Peter Dvorský éneklý. A Csehszlovák Rádió bratislavai szimfonikus zenekarát Ondrej Lenárd vezényletével hallhatjuk. A „Bohémélet" jelentős helyet foglal el Puccini életművében, akinek több más operája is, mint pl. a Tosca, a Pillangókisasszony és a Turandot máig is hirdetik világszerte az olasz opera és szerzőjük halhatatlanságát. A fentebb ismertetett teljes operafelvétel méltó módon reprezentálja Puccini géniuszát és nagyszerűen dokumentálja a szocialista országok kulturális együttműködésének ilyen irányú lehetőségeit is. Sági Tóth Tibor A miniszterasszony január 6-án ünnepelte születésnapját. Hogy hányadikat? Szépasszonyról, aki híres színésznő és politikus, nem illik ezt megírni. Melina Mercouri, az ünnepelt, Görögország kulturális minisztere nem könnyű életúton jutott el erre a magas posztra. A politika a vérében volt, hiszen nagyapja harminc évig viselte Athén polgármesteri tisztét, apja és fivére is aktívan politizált, a jó ügy oldalán álltak, megjárták a börtönöket is. Melina korán megtanulta gyűlölni az elnyomást, és ez meghatározta egész életét. Először hazájában lett színésznő, majd a világ is megismerte a nevét, az 1960-as cannes-i fesztiválon a Vasárnap soha (képünkön) főszerepéért megkapta a legjobb női alakítás díját. Akkor azonban már az Akinek meg kell halnia című Kazantzakisz-adaptációban nagy nemzetközi sikert aratott. Aztán hazájában átvették az uralmat az ezredesek, és a színésznő a maga eszközeivel harcolni kezdett ellenük. Amikor megdöntötték az ezredesek hatalmát, hazatért. Aztán Papandreu kormányának tagja lett. A világ legkisebb cipője: 10 mm hosszú és elfér az ember ujjahegyén. Bernd Schwarz német cipész a hagyományos módon készítette. Hogy mennyi ideig dolgozott rajta? Azt nem tudjuk. 8
