A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-28 / 5. szám
3. A SZIKESEK ÉS SÓS MOCSARAK NÖVÉNYEI nmf&nwjeinM Természetes úton és emberi beavatkozás által bizonyos talajok hajlamosak a szikesedésre. Ez azt jelenti, hogy a vízben oldott sók nagy mértékben felhalmozódnak a talajban, sőt, ha a felszín kiszárad, akkor a tömény sóoldat kikristályosodik — „virágzik" a szik. A szikes talajok elterjedése csekély, és az a tény, hogy leginkább a szántóföldek és a legelők mentén helyezkednek el, tovább csökkenti fennmaradásuk lehetőségét. Ezért a szikesek szegényes növényvilága igencsak veszélyeztetett, különösen a korszerű talajjavítási módszerek alkalmazása óta. Pedig ez az érdekes élővilág is megérdemelné, hogy legalább néhány területét megkíméljék, például ott, ahol a mezőgazdasági hasznosítás nem lenne kifizetődő. Kevés növény tűri el a talaj megnövekedett sótartalmát. A legszebbek, de legveszélyeztetettebbek egyike a tatársóvirág (Limonium gmelinii). Nemcsak azért, mert élővilága szűkül, hanem azért is, mert virágai szárazon is szépek és tartósak, tehát a gyűjtögetők pré-Kék iringó (Eryngium planum) Orvosi ziliz (Althaea officinalis) dáivá válnak. Csodaszép a korcs nőszirom (Iris spuria) és ennek a szépségnek köszönheti pusztulását. Ha a szedése egyhamar nem szűnik meg, akkor nemsokára már csak a herbáriumokban vagy fényképeken láthatjuk. Hasonlóan a tetszetős külseje miatt ritkult meg a sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicum) állománya. A „tiszta" szikeseken kívül léteznek olyan talajok, amelyeket nem lehet egyértelműen a szikesek közé sorolni, de sótartalmuk magasabb a szokásosnál. Ezek is leginkább agyagos talajokon alakulnak ki, úgy mint a sekély, könnyen kiszáradó sós mocsarak. Az ilyen élőhelyeken megtaláljuk a szokványos mocsári és nedvességkedvelö növényzetet, de találkozhatunk néhány jellemző fajjal, amelyek átmeneti típusok a sótűrö és mocsári növények között. Jellemző képviselőjük az eléggé közismert orvosi ziliz (Althaea officinalis). Ez az eléggé magas növény a nyár vége felé válik feltűnővé, amikor a lelegelt fűből előbukkan, mivel a jószág nem fogyasztja. Egykor, elterjedésének köszönhetően megbecsült gyógynövény volt. Légúti megbetegedések, epebántalmak és más nyavalyák ellen alkalmazták. Ma már gyűjtése védettsége miatt megszűnt, és jól megoldott a nagyüzemi termesztése a gyógyszeripar részére. Úgyszintén gyógynövény volt egykor a csikorgófü vagy csikorka (Gratiola officinalis). Ma már ritkább, de előfordulása az avatott szemnek jól jelzik a talaj szikesedését és a talajvíz közelségét. Feltűnő növény a kék iringó (Eryngium planum). Közeli rokona a mezei iringónak, vagy ördögszekérnek, de eltér tőle virága, szára, esetleg levelei kékjével. Legelők, holtágak és csatornák mentén néha tömegesen nő. Ezt is kedvelik a szárazcsokor-gyűjtök. Nem kerülte el a népi „patikusok" figyelmét sem — egykor a férfias erő növelésére használták, kevés sikerrel. Az ökörfarkkórók is képviselik magukat a sókedvelök között a molyüző ökörfarkkóróval (Verbascum blattaria). A boglárkák közül lényegében a víziboglárkát (Batrachium circinatum) és az ülövirágú boglárkát (Ranunculus lateriflorus) találjuk meg a szikes részeken, bár az előbbi inkább a sós mocsarak növénye. A szikes mocsarak lakója még az érdekes külsejű hernyópázsit (Beckmannia eruciformis). Ez egy igen ritka bennszülött pannon füfajta, délre tölünk honos a Hortobágy szikesein. Ritkasága ellenére rendszerint tömegesen nő, kis elszigetelt területeken. A füzények eléggé közismertek. Nyár végén tömegesen jelzik feltűnő, bíborszínü virágjaikkal a vizes talajt. Fajuk egyik képviselője, az izsóplevelű füzény (Lythrum hyssopifolia) viszont elég kicsi (8—12 cm), nem túlságosan feltűnő lakója a sós mocsaraknak. Érdekes és változatos megjelenésű az igen ritka pocsolya látonya (Elatine alsinastrum). Jól megél a kiszáradó agyagon, ahol kis, csenevész növényke, sűrű, vékony levelekkel, de ha élőhelyét elborítja a víz, akkor szinte a szemünk láttára terebélyesedik egynéhány óra alatt hosszú, olykor méteres növénnyé. Apró fehér virágai alig látszanak — mindössze egy milliméteresek. BOGOLY JÁNOS A szerző felvételei 4
