A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-21 / 4. szám
Jevgenyij Jevtusenko BUVOLO Tavaszi éjszakán gondolj reám és nyári éjszakán gondolj reám, és őszi éjszakán gondolj reám és téli éjszakán gondolj reám. Ha lennék tőled oly távol talán, mintha más ország volna a hazám, ágyad hűs lepedőjén, vánkosán, hanyattfeküdve, mintha óceán habja himbálna, lágyan és puhán, add át magad ott is nekem csupán. Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj. Nappal minden fonákjára kerül; imádjanak, lengjen tömjén körül, gondolj nappal — búdul vagy élvedül — elméd mire gondolni kényszerül; de éjszakán rám gondolj egyedül. Halld meg a mozdonyfüttyökön is át, a szélben, mely felhőkkel vív csatát, hogy vasfogóban vagyok s csak az ád megenvhülést, ha miattam reád oly öröm árad, oly szomorúság, fájásig nyomod homlokod falát. A csönd csendjével susogja a szám, az esővel esengem szaporán, a hóval, mely szűk szobád ablakán bedereng s — álmomban, s álmom után tavaszi éjszakán gondolj reám és nyári éjszakán gondolj reám és őszi éjszakán gondolj reám és téli éjszakán gondolj reám. ILLYÉS GYULA FORDÍTÁSA
