A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-21 / 4. szám

Csak egy percre... A bratislavai Kirakatrendező Iskola 1978 ban végzett évfolyamának egyik legkiválóbb növendéke a kassai (Košice) származású SCHÜTZ VERA volt, aki azóta is befutott dekoratőrként dolgozik. — A Kirakatrendező Iskolára aránylag ne­héz bekerülni. Miért olyan vonzó ez a szak­ma? — Divatossá vált, mert alkotó jellegű tevé­kenység, mert némileg kapcsolódik a művé­szethez és mert bizonyos tekintetben kö­tetlen munka. Azt viszont már kevesen tud­ják, hogy egyáltalában nem könnyű feladat: meghatározott anyagi keretek között sza­badjára ereszteni a fantáziát. — Nyaranta, a szakmunkásvizsgákra ké­szülő kirakatok szinte egytől egyig szelleme­sek, ötletesek. — Igen, a dekoratőr iskola végzős növen­dékeit akkor hajtja a vizsgaláz, a szakmun­kásvizsga előtt mindenki több hétig nyugodt körülmények között készülhet, és viszonylag szabad kezet kap a mintakirakat elkészítésé­ben. — A dolgos hétköznapok során már szűkö­sebbek a lehetőségek ? — Általában szorít az idő, meghatározott ritmusban dolgozunk. A tavaszi kirakatterve­ket például már most, januárban készítjük. Sajnos, a rendelkezésre álló anyagkészlet sem mindig a leggazdagabb, és a fiatalos szemléletű dekoratőröknek sok helyen kell megküzdeniük az idősebb bolti vezetők régi­es kirakatszemléletével is. Ezért látni néha már-már ízléstelen, feleslegesen túlzsúfolt kirakatokat. — Mi az a többlet, amit a többi szakmun­kásképző-intézetben is oktatott tantárgy mel­lett, csak a dekoratőr iskola növendékei tanul­nak? HOGYAN SZÜLETETT A GYUFA? Ha az ember technikai csodákról beszél, atomerőművekre és holdrakétákra gondol, holott a tudomány forradalma és az ipari fejlődés sokszor meggyőzőbben mérhető le a hétköznapi apróságokon, például a gyufán. Mai gyufánk ősét, a mártógyufát egy fiatal kémikus találta fel 1805-ben. Keményfából készült, kétrekeszes dobozban került forga­lomba. Az egyik rekeszben kénsavval töltött kis fiola lapult. Ha a gyufa fejét a kénsavba mártották, a gyufa meggyulladt. A maga korában szenzációsnak tűnt a találmány, utánozták is sokan. Egy üzletembernek zse­niális magyar gyógyszerész, az 1822-ben Bécsben gyufagyárat alapított Römer István még újított is rajta. Azbesztet tett az üveg­csébe, arra öntötte a kénsavat, hogy a maró folyadék, amely sok balesetet okozott, ki ne ömölhessen. 1828-ban Samuel Jones sza­badalmaztatott Londonban egy csavart pa­pírból készült gyufát. Ennek a közepében volt a kénsav egy kis üvegcsőben. Szerszám­mal kellett kettétörni, akkor lobbant lángra a papír. Elterjedni azonban nem tudott a pa­pírgyufa, mert 1827-ben a whiskyjéröl is­mert Johnnie Walker már gyártani kezdte a semmiféle savat sem igénylő dörzsgyufát. Dobozának aljára homokból, üvegporból ele­gyített dörzsfelületet ragasztott. Ha ezen végighúzták a gyufa fejét, fülsiketítő durra­nással meggyulladt. A foszforos gyufát 1830-ban szintén Römer kezdte gyártani Bécsben, továbbfejlesztve egy Luis Peyla nevű olasz fizikus 1779-es felfedezését, aki észrevette, hogy a foszfor és a kén robba­— Például a térlátás, az ízlésformálás és persze a szakma korszerű szabályai, ami elengedhetetlen ehhez a munkához. — Mityen változás várható a jövő kirakata­iban ? — A tizenöt-húsz évvel ezelőtti merev tér­beli elrendezést vagy az állványokra akasz­tást fölváltotta a mai levegösebb, szabadabb stílus. Az áruházak, ruhaüzletek kirakataiban várható a próbababák visszatérése, de ezek szinte tökéletesen utánozzák majd az élő embert, s így hivatottak szolgálni a figyelem­keltés művészetét. — Könnyű vagy nehéz ízléses, kínálatában is tartalmas kirakatot csinálni? — Könnyű volna, ha mindig kellő mennyi­ségben állna jó alapanyag a dekoratőr ren­delkezésére, de az sem lenne rossz, ha gazdagabb volna a megfelelő elemekből álló kelléktár. — A laikus úgy hiszi, hogy a kirakatrendező mindig más-más boltban dolgozva, a hét vala­mennyi munkanapján „szabadon vándorol". Valóban így van ? — Nem egészen, mert például a nagyobb áruházaknak állandó dekoratőrjeik vannak. A különböző dekorációs kellékek elkészítése szintén a mi feladatunk, amit a dekorációs részlegek műhelyeiben végzünk el. — Ne haragudj, de nemcsak az általad rendezett kirakatok tetszetősek, hanem az öltözéked is választékos! — Jellemző a kirakatrendezők többségé­re, hogy ruhatáruk alakításában egyben di­vattervezők is, így a ruházatuk megválasztá­sában igyekszenek sajátos megoldásokat ke­resni. (mik-) LÁNYOK ÉS FIÚK! A karvai (Kravany nad Dunajom) Középfokú Mezőgazdasági Szaktan­intézet igazgatósága értesíti az általános iskola végzős tanulóit, hogy jelentkezhetnek középfokú szaktanintézetünkbe, ahol az 1983/84-es tanévben a következő szakmákat lehet tanulni: 1. Kertészet — zöldségtermesztés, gyümölcstermesztés, virágkerté­szet, díszkertészet 2. Szőlészet — borászat, pincegazdaság és gyümölcstermesztés 3. Épületasztalos 4. Állattenyésztő szakma A felsorolt szakmák sikeres elvégzése után lehetőség van továbbkép­zés formájában érettségi vizsgát tenni a dolgozók középiskolájá­ban. Iskolánk az érvényes előírásoknak megfelelően teljes diákotthoni ellátást, zsebpénzt és keresetet biztosít. A szakgyakorlatot az iskola tanműhelyében és kertgazdaságában végzik. A tanulók a nyári szakgyakorlat egy részét külföldön végzik. Számukra külföldi és belföldi üdüléseket biztosítunk. Lehetőség nyílik kulturális és sporttevékenységre is. Jelentkezni lehet a helyi általános iskolában vagy iskolánk igazga­tóságán. Várjuk jelentkezésteket! Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet igazgatósága 946 36 Kravany nad Dunajom nással egyesül. Ezt a gyufát tökéletesítette és „zajtalanította" aztán Irinyi János, akinek találmányát Römer vette meg 60 forintért, bár Irinyi 3 garasért odaadta volna, mond­ván, hogy ennyit költött a kísérleteihez szük­séges foszforra. Majd a svéd Gustav Pasch 1860-ban megalkotta a biztonsági gyufát, amelynek különböző fajtáit máig használjuk. MIÓTA VAN KÉPREGÉNY? A képregény történetét ma már egész kis könyvtárnyi irodalomból ismerhetik meg az érdeklődők. A műfajt hívei szívesen származ­tatják a távoli ókorból, azt állítva — és nem minden alap nélkül —, hogy tulajdonképpen az Ur városából való sumér tekercsek, bizo­nyos asszír reliefek és az Akropolisz frízei a maguk módján szintén képregények voltak. Az első mai értelemben vett, úgynevezett szóbuborékos képregény, amelybe a párbe­széd már képi elemként épült be, az USA- ban jelent meg 1897-ben. Eleinte csak kes­keny csíknyi területet foglalt el egy-egy újságoldalon, majd néhány lapban oldalnyi­ra, sőt több oldalnyira nőtt, végül önálló képregényfüzetek is megjelentek. Európában a műfaj századunk húszas éveiben kezdett népszerűvé válni. MIT VÉDETT A PÁNCÉL? Akit megtámadnak, az védekezésre szorul. Erre az állatok által is ismert igazságra per­sze az emberek is rájöttek. Az ókor elején már kitalálták a különböző védőöltözeteket. A régi egyiptomiak katonái bőrből vagy pár­názott vászonból készült védőmellényt hord­tak, az ógörögök bőringet és bőrcsíkokból összevarrt lábvédöt, az antik Róma légionári­usai már fémgyürűs páncélinget (a fennma­radtak között akad olyan, amely húszezer gyűrűből áll). Közben persze fejlődtek a fegy­verek is. A parittyát felváltotta a nyíl, a dárda, a buzogány, a kard, a kopja. S minél erősebb volt a fegyver, annál biztosabb védööltözet kellett. Maga a páncél szó az olasz pancia (has) szóból ered, de a harcosok korántsem csak a hasukat védték vele. A középkori lovagok például már egész testüket befedő fémpáncélt viseltek, amely olyan súlyos volt, hogy ha viselője leesett a lóról, tökéletesen harcképtelenné vált, hiszen segítség nélkül még nyugodt körülmények között sem tudott felállni a nehéz öltözetben. BETEGSÉG-E A NÁTHA? A legtöbb ember a náthát nem tartja beteg­ségnek. Pedig a náthát nem jó lebecsülni, mert rosszul járhat az, aki nem veszi komo lyan. Úgy keletkezik, hogy légzörendszerünk, főleg az orr nyálkahártyáiban a hideg hatásá­ra vérellátási zavar áll be, ami kedvező alkalmat teremt a náthavírusok megtelepe­désére. A náthából, ebből a hurutos gyulla dásból valóban hamar felgyógyul az ember. De bármilyen semmiség az a kis nátha, rosszul érezzük magunkat tőle, napokig le­vertek vagyunk, borzongunk, émelygünk, ne­héz még a levegővétel is. Rossz esetben a legenyhébb náthát is kísérheti középfül-, homlok- vagy arcüreggyulladás, sőt, ha könnyelműsködünk vele, akár súlyosabb baj is. MIVEL PÁRBAJOZTAK? A párbaj szóról az embernek óhatatlanul a pisztoly vagy a kard jut az eszébe. Valójában azonban nem minden párbajhoz kell fegy­ver, és nem minden párviadal előírásait tartalmazzák párbajkódexek, hiszen a pár­­bajhösök között is jócskán akadtak külön­cök. Jay Gould, az 1836-ban született ame­rikai vasútkirály például mozdonypárbajra hívta ki egy vasútépítő vetélytársát. Le is zajlott a viadal. A két acélsárkány egy kitérő nélküli vágányon egymásnak rontott, s végül Gould, a kihívó fél került ki az összeütközés­ből győztesen: sikerült ledöntenie a másik mozdonyt a sínről. Pesten viszont villamos­párbajra hívta ki 1895-ben egy Komáromy Mihály nevű ügyvéd a feltaláló Balázs Mórt, az akkori Villamos Városi Vasút igazgatóját, mert az nem akarta elfogadni egyik találmá­nyát. A találmány egy villamosütközöre sze­relhető balesetelhárító szerkezet volt, s a párbajfeltételek így hangzottak: „A két fél álljon ki egy-egy húsz kilométeres sebesség­gel haladó villamoskocsi elé. A feltaláló felé közeledő szerkezetre szereljék rá a szerkeze­tet, az igazgató felé robogóra ne. Aki élve marad, győztesnek nyilváníttandó." Pest di­cséretére szól, hogy ez a párbaj végül is nem jött létre. Elvétve bár, de azért még ma is akadnak kerge párbajjelöltek. Két portugál fiatalem­ber például virslivel akart nemrég párbajozni. A terv szerint a segédek két pár virslivel érkeznek a helyszínre. Az egyik mérgezett lesz, a másik nem. Szerencsére erről a pár­bajról is sokan tudtak, így sikerült még idejében megakadályozni. 22

Next

/
Thumbnails
Contents