A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-24 / 26. szám
Csak egy percre... Május utolsó hetében rendezték meg Szlovákia fővárosában a Bratislava) Líra pop-zenei fesztivált. E külföldön is egyre népszerűbb dalverseny nemzetközi mezőnyének magyarországi résztvevője FÁBIÁN ÉVA volt, aki Máté Péter „Elmegyek" című számával indult — és a FIDOF, azaz a Könnyűzenei Fesztiválok Nemzetközi Szövetségének díját nyerte. — Éva, kérlek. meséld el dióhéjban pályafutásod történetét' — Kislánykoromban a Magyar Rádió gyermekkórusában szerepeltem, innen kinőve fölvettek a rádió tánczenei stúdiójába. 1972-ben a Kócbabák trió tagjaként a Ki mit tud 7-ban indultam, két évvel később pedig a népszerű NEOTON-familia énekesnője lettem. Kereken hat esztendeig tartó jó összmunka után elhatároztam, hogy megpróbálom végre teljesíteni saját művészi ambícióimat, s ennek érdekében önállósultam. — Azóta miként alakult karriered? — Az Égig érő lajtorja című dallal fölkerültem a magyar slágerlistára. Éjszakai repülés címmel tavaly jelent meg első nagylemezem; koncertkörúton jártam Bulgáriában s az NDK-ban és tavaly, a Magyarok Világszövetségének meghívására két hónapig az Egyesült Államokban turnéztam. Ezen kívül részt vettem még mind a drezdai/mind a rostocki dalfesztiválon, ahol két különdíjat is kaptam. Természetesen, az utóbbi két-három esztendőben saját kísérő együttesemmel Magyarországon szerepeltem a legtöbbet, mert úgy érzem, hogy a hazai közönség szereti dalaimat. — Honnan ered a zenekaralapításra vonatkozó ötlet? — Még a Neoton-famíliában énekeltem, amikor már fölmerült bennem egy saját együttes szükségének gondolata. Persze, nem olyan egyszerű megkeresni azokat az embereket, akik sziweilélekkel dolgoznak, zeneileg képzettek, külső adottságaik és egyéniségük dobogóképes. Végül is sikerült összehozni a gárdát „nevenincs" nevük: Anonymus együttes. — Milyen stílust érzel magadhoz közelállónak? — Szeretem a kemény, rockos alapokra felépített zenét; ugyanakkor azonban az érzelmesebb, lassúbb számokat is testhez állónak érzem. Természetesen, egyéni előadói hangnem kialakítására törekszem, de azért minden stílusban igyekszem minél nagyobb gyakorlatra szert tenni. — További programod? — A nyáron elsősorban hazai földön turnézom, emellett azonban külföldön is akad munkám bőven. Épp a Bratislava'! Lírán kaptam NSZK-beli és ausztriai szereplésre vonatkozó ajánlatot, a csehszlovák tévé bratislavai stúdiója és a lengyei tévé is érdeklődést tanúsított egy-egy show-műsor készítése iránt, szeptemberben a V-Motorock együttessel kubai körűt következik, de szó van arról is, hogy az ősz folyamán a prágai Intertalent dalfesztiválon szintén szerepelni fogok. — Gondolom, a fiatal, szlovákiai magyar zenerajongók körében is egyre népszerűbb a neved. Ezért hát: levél- és autogramcímed? — Bimbó út 96, 1022 Budapest II. — Végül ne haragudj egy teljesen személyes kérdésért: nem zavar, hogy termetre az alacsonyabb énekesnők közé tartozol? — Valóban nem vagyok hórihorgas termet, de nem hiszem, hogy ezen a pályán centiméterekben lehetne mérni a „nagyságot" (mik-) Fotó: Gyökeres • Az irodában ülök az asztalomnál, és arra a régi szép időre emlékszem, amikor kies városunkban még autón lehetett közlekedni. Mindez már a múlté. Hat esztendő telt el azóta, hogy az összes utca és tér végérvényesen a gyalogosok birtokába került Megszólal a csengő. Véget ért a munkanap, ideje hazamenni. Kitépek az utcára. A gyalogosforgalom — mint ilyenkor mindig — élénk. Hiába — éppen most van a csúcsforgalom az utcán. Végre-valahára kilesem a kedvező alkalmat és helyet foglalok a jobb szélső sorban. Az első gyalogos sebességre kapcsolok, és megkönnyebbülten sóhajtok fel. Látszólag minden rendben van. Előttem kis szabad térség. Gyorsítok, ekkor azonban, szerencsétlenségemre, egy rendőr bukkan fel. Kinyújtja a gumibotját és megállít — Tudja milyen sebességgel szabad haladni ebben az utcában? — kérdi. — Hm... azt hiszem, percenként hetven lépéssel... — Éppen az a baj, hogy „azt hiszi"! A jelzésekre miért nem figyel ? Itt sebességkorlátozás van: percenként legfeljebb ötven lépés engedélyezett. — Bocsásson meg, felügyelő úr, én nagyon fegyelmezett ember vagyok, és már ötvenöt éve van járási jogosítványom. — Kérem a jogosítványát! A rendőr hajthatatlan, így hát előszedem a jogosítványomat. • — Bátran ki merem jelenteni, hogy ennek a vállalatnak az igazgatója egy minden tekintetben becsületes jóravató, feddhetetlen jellemű férfiú. A jónevelés valóságos iskolapéldája... — Honnan tudja ? Ismeri talán ? — Hát persze... A fiam. • — A fene ette volna meg az ilyen cammogó kiszolgálást több mint tíz percig kellett vámom arra a nyavalyás húsz deka szalámira ... Azt hiszik ezek a hentesek, hogy én lopom az időmet? — dohogta felháborodottan, miután már jó félórája várakozott türelmesen megszokott sörözőjében arra, hogy a személyzet átvegye és végre csapra üsse az imént érkezett hordó püzenit • Az éjjeliőr tudta a kötelességét; miután ismeretlen (ismerős?) tettesek apránként, az utolsó dekáig széthordták a szövetkezet udm Az első magyar illemtant Sasku Károly ügyvéd és mérnök adta ki 1854-ben lllendőségtan vagyis a mívelt és jó erkölcsű magaviselet szabályai címen. Hozzácsatolt még egypár „életre hasznos" tanulságot közmondásokat és híres emberek szólásait Sasku a magyar szabadságharc alatt gerilla csapatokat szervezett és ezért a Bach-korszakban üldözték, bujdosnia kellett. Élete végén az Akadémia korrektora volt lllendőségtanából most felidézünk egy jellemző részletet mely a tiltó rendelkezések özönét zúdítja, (bőséges mellékmondatokban) a megjavulni szándékozók nyakába. Ha a könyv egyik-másik kifejezése ma már mosolyra is késztet, de alapjában a kor ízlését tükrözi és a jószándék vezérli az írót A külsőt illető egyéb mellékes illendőségről Mindenek fölött arra kell vigyázni, nehogy valamely külső illetlenség szokássá váljék az emberben, s ugyanezért jó eleve őrizkedni kell minden rút viselettől. Ilyenek például: a kényességből hunyorgatás, szemmeresztés, pislogás, sandálás, nyak-fé/retartás, szájba, fülbe, orrba vájás, fővakarás, hákogás, köpködés, köhintgetés, szájrángatás, bajusz vagy ERNST-OTTO EICHHORN (NDK); A GYALOGOSOK VILÁGA — Á, úgy látom, ön nem először szegi meg a közlekedési szabályokat Megállás tilos helyen, szabálytalan előzés, sebességtúllépés. Milyen modell ön? — 1928. évi modell vagyok. — Generálozták már? — Igen. felügyelő úr. Kétszer javították a motoromat: reumatikus eredetű szfygyulladás és stenocardia miatt Egyszer lábtörés után, a karosszériámon is nagyjavítást végeztek. — No tátja, a modellje nem túlságosan új, az állapota gyenge, és mégis túllépi a sebességet Ráadásul az úttest is nedves Mutassa a futófelületét. Engedelmesen megmutatom a cipőm talpát — Hm, ez a futófelület majdnem teljesen elkopott Ez durva szabálysértés, a betétlapja is tele van bejegyzéssel. Az idén mikor volt műszaki felülvizsgálaton? EGY ÉS MÁS varán leszórt műtrágyát azonnal levonta a szükséges konzekvenciákat: jelentette az ügyet az elnöknek. e — Asszonyom, autóvezetés közben miért nem figyeli a közlekedési táblákat? — feddi jóindulatúan a forgalmi rendőr a vétkes, csinos, fiatal nőt a Škoda kormánykereke mögött. — Jaj, kedves rendőr kartárs. figyelnék én szívesen, de nem jut rá időm, ebben a fránya kocsiban annyi a kapcsoló meg a pedál, hogy teljesen lekötik a figyelmemet... • — Már megint jön ez a fránya szabad szombat s még ráadásul vasárnap követi, — ILLIK? NEM ILLIK? ajak-rágás, nyögés, nyöszörgés, nyelv-kiöltögetés, ajak-pittyesztés, orralfúvás, szuszogás, horkantás, nyújtózgatás. nyaktekerés, begyeskedés, kézkulcsolás, babirkálás, ököl összeszorftása, emelgetése. Ilyenek továbbá a finnyáskodás, kényeskedés, uraskodás, legérrykedés, magavetiség, betyárkodás, kötekedés, duzzogás, dacolás, kíváncsiság, leskelödés, kandiság, más dolgába avatkozás, utcán hajigálás, kurjongatás, dánolás, füttyentés és nevetkőzés, állatokkal ingerkedés, pajkoskodás, kacérkodás, házakra firkálás, másokra mutogatás, másokhoz közel tolakodás, utánok settenkedés, tolongás, ténfergés, taszigá/ás. kiabálás, csörtetés. idegeneknek szemüveggel nézése, rájok kacsingatás, ismerősök szemeinek befogása, másokhoz támaszkodás, szemeinek ablakon, ajtón, kerítésen által hányása, kiöntése, részegeskedés, tivomyázás, utcán pálcával hadarászás, másoknak szemébe kandikálás ebnek magával hordása jártas utcákon... — Februárban. Itt a pecsét — Sietve kigombolom a galléromat és megmutatom a nyakamban levő kis pecsétet — Sajnos, kénytelen vagyok bevonni a jogosítványát és eltiltani önt az utcai közlekedéstől, amíg talpat nem cserél. — Talán pénzbírsággal is beérné?... — Nem lehet Staube úr, ön ezzel a futófelületével és a sebességtúllépési hajlama révén fokozottan veszélyes közlekedési egységnek számít Azonnal vontatót hívok. Állok és türelmesen várok. Vagy húsz perc múlva megjelenik egy vontatóember, és kritikus szemmel mér végig. — Eddigi teljesítménye? — kérdi. — Hetvenötmillió és egynéhány lépés... — Hm... Akkor inkább vontatókötélre fogom. Cipőmre görgőt erősít botot ad a kezembe. Elindul velem. Tíz perc múlva már a gyalogosok műszaki szervizállomásán vagyunk. A szerelő próbapadra állít műszereket kapcsol rám, sokáig járat egy helyben, a fejéig csóválja. — Az ön modelljéhez és eddigi teljesítményéhez képest az állapota többé-kevésbé megfelelő A cipőjén persze ki kell cserélni a futófelületet Ez a modell azonban általában elavult — Sebaj, az utolsó útra még megteszi — tréfálkoztam kényszeredett mosollyal. Ford: Gallért György fakad ki dühösen a pénteki fájrontkor Galagonya Hugó. — Megbolondultál, — szól rá a barátja, — hiszen az emberek alig várják, hogy végre szombat legyen s pihenhessenek... — Igen, de nem náluk tölti a hétvégét — az anyósom! e — Halló, Galagonya presszó? Igen? A vezetőt kérem... Maga a vezető? Igen? Nagyon örvendek... A nevem Sehonnani Egon a vállalati ellenőrzéstől... Igen. Egon ... Csak azt akarom mondani, hogy a jövő héten kiskedden, délelőtt kilenc óra negyvenhét perckor szúróellenőrzést tartunk maguknál a presszóban... Csak azért hívtam, hogy az adott időben az ellenőrök rendelkezésére álljon ...! AGÓCS VILMOS A rút szokások egyik nevezetesebbike a pipázás, kivált az utcán, hol sokan járnak, hol a szél a füstöt pernyét másoknak szemébe, orrába, ruhájára hordhatja, s az elhullatott tűz ruhájukba akadhat, főleg olyan házakban, melyekbdn mások esznek, mint kávéházakban, vendéglőkben, melyeket éppen a legtisztábban szükség tartani. Ezeket telefüstölni, amellett tele is köpködni, olykor éppen midőn esznek és isznak orruk alá füstölni, az égő szivarvégeket lábuk, ruhájuk alá meggondolatlanul elhányni, a pipát szivarpernyét a pallózatra kiverni, — oly iszonyú illetlenség, melynél botránkoztatóbbat gondolni is alig lehet. A nevetést mérsékelni kell, hogy kacajjá ne fajuljon, vagy hahotává, mert ez illetlen. Mindig vigyorogni sem illik, mert ezt vagy bohó vagy rossz szándékú hízelkedő ember teszi. Legrútabb és botránkoztatóbb dolog pedig az utcán és közhelyeken hangosan nevetkőzni, mert az ott elmenők azt gondolhatják, hogy őket nevetjük ki. Ugye, kedves olvasók, elég keveset vesztett időszerűségéből e könyvecske! (ozsvald) 22
