A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-14 / 3. szám
RÁCZ OLIVÉR HATVANÖT ÉVES Nemrégiben a hatvanéves Rácz Olivért ünnepeltük s íme, már a hatvanöt éves írót köszönthetjük. Micsoda vad rohanása az időnek! Vagy talán nem is rohan, csak szépen, olajozottan forog s magával cipeli az egész világmindenséget. Ki tudja merre megyünk s hova érünk? De nem is ez a fontos, hanem maga az út, a zűrzavaros, gyönyörűséges élet, s az alkotó embernek az alkotás bizonyossága. Tudjuk, hogy csalóka minden remény, s az is, hogy elmúlásunk után még tovább élünk a szó erejében, a gondolat szárnyalásában, mégis optimizmust sugall mindez s alkotásra ösztökél. Rácz Olivér: Kassai dalok című verseskötetének prológusában így mondta ki ebbeli hitét: Hiszem, hogy vannak alkotó erők, / kik az időt, mely mély, akár a tenger, / megőrzik híven képpel és kerettel, / mert ök az őrzők és szövegezők ... Rácz Olivér, a hatvanöt éves költő, író és műfordító is őrző és szövegező, ha úgy tetszik, krónikása korunknak, nemzetiségi létünknek, álmainknak, vágyainknak, reményeinknek és bukásainknak. Mit adhat többet az író, a költő, mint azt, amit átélt és átszűrt a lelkén: az élet történéseit, s a történések mögötti emberi erőket és viszonylatokat. „A világ dolgait és dolgocskáit" kell újra és újra átélnie, feltöltenie szenvedéllyel, hogy az őszinteség, bizodalom, a humánum tiszta fényben ragyogjon, de valódi, hamisítatlan világosságban mutatkozzon meg az erőszak, a gyalázat, a megaláztatás és szenvedés is. Munkásságának pályaíve gyermekmeséitől A Rogozsán kocsma című regényéig, illetve elbeszélés-füzéréig terjed. Meséskönyveit annak idején Fábry Zoltán dicsérte: Rácz Olivér nagysikerű pozitív hatású Puffancs-a, mely mint a nagy szárazság utáni termékenyítő eső szívódott fel a gyermekek ezreiben, szinte parancsolóan jelöli ki a következő utat: minél több ilyen nagysikerű gyermekkönyvet! Kassai dalok című kötetét a szerkesztő így mutatja be: „Rácz Olivérben a szlovákiai magyar líra új csillagát kell köszöntenünk." A költő-író hatévi készülődés után nagyszabású regénnyel lepte meg a hazai közönséget. A Megtudtam, hogy élsz az új szlovákiai magyar regény kiemelkedő alkotásai közé tartozik s benne történelmünk legviharosabb időszakáról nyújt megrázó és hiteles képet. „Meglepetés és ünnep számunkra ez a könyv, amely vitathatatlanul a csehszlovákiai magyar irodalmi élet nagy eseménye" — jegyezte meg róla Egri Viktor. Következő könyve, az Álom Tivadar hadparancsa az előbbinél is kiugróbb sikert ér el, a szlovákiai magyar kritikák prózaírásunk legkiemelkedőbb teljesítményei közé sorolják. 1978-ban megjelenik Csillagsugárzás című vaskos kötete, amely a világ népeinek költészetét kapcsolja be a szlovákiai magyar irodalom áramkörébe. Meglepetés is, öröm is, hogy Rácz össze tudott hozni egy ilyen jelentős műforditáskötetet, amely színvonal dolgában állja a sarat. 1980-ban megjelenik Őszi máglya című könyve, amely két évtized lírai termését gyűjti egybe. Túlnyomórészt az érett költő bensőséges vallomása csendül ki a kötet verseiből. Átértékeli benne az életét és á világot s e kettős vetületben minden apróságot, amit fontosnak talált: „Szénnel, ecsettel, temperával. / Jeltelenül, akár a fecske röpte, / jelet rajzolni, jeltelent — örökre. / Szívvel, konok nagy akarattal / örök küzdés a csökönyös szavakkal — mégis ez az, ami marad s örök ..." — vallja könyve befejező strófájában, ars poeticának is felfogható elmélkedésében. Peremvárosi vagányok legutóbbi alkotásának, A Rogozsán kocsmának hősei. A könyvben sajátos iróniával, gyakran akasztófahumorral ábrázolja a második világháború eseményeit. És a közéleti munka? Már kassai tanársága idején kezdődött, s hogy az igazgatói székbe került, csak szaporodott. Mint a kulturális ügyek miniszterhelyettesének, még igényesebb feladatokra kellett vállalkoznia, s ö sohasem tért ki a munka elöl. Évtizedek óta aktív CSEMADOK-tisztségviselő, s jelenleg a CSEMADOK KB alelnöke. De szólnunk kell a Szlovák írószövetség magyar szekciójában végzett munkájáról is, máig az elnöki tisztséget viseli. Vajon mire futotta még idejéből? Hogyan tudott családi életet élni, annyi könyvet írni és lefordítani? Ez már az ő titka marad, hiszen olyan keveset nyilatkozott munkájáról, terveiről. Bizony, nem lehet ráfogni, hogy hivalkodó lett volna. „Nem szoktam, vagy legalábbis nem szeretek nyilatkozni készülő terveimről vagy készülő kézirataimról — mondotta egy rádiósinterjú alkalmával. — Amikor a kézirat kész van, akkor átadom. Leteszem az asztalra, és bánatosan nézek utána. Mert amikor az ember egy kézirattól búcsúzik, akkor sorsára engedte, valahogy úgy, mintha az ember egy kedves gyerekét engedné ki a világba. Boldogulj, ahogy tudsz, én többé nem segíthetek rajtad. Többé nem vezetlek kézenfogva. Meglátjuk, mi lesz veled, boldogulsz-e vagy elpusztulsz? Valahogy így keletkeztek az írásaim .. Rácz Olivért, az írót és embert ma szeretettel köszöntik olvasói, barátai, ismerősei. S mit kívánhatnánk neki szebbet és jobbat, mint azt, alkosson tovább erőben, egészségben mindnyájunk örömére. DÉNES GYÖRGY RACZ OLIVÉR Szülőföld Ez itt a Hernád. (Vagy a Bodrog.) Csöndes folyó: a legnagyobb; három lépéssel általléptem. Tükrén kéklő fények rezegnek, s mohos zugokból rám nevetnek a partját mosó kis habok. Régi dolgokról zúg meséket, lágy esteken, hűs hajnalon — Dunának, Oltnak egy a hangja — a tét a lét forró kalandja, s én ezer éve hallgatom. Papírhajót sodor a habja, s amit mesél, nincs annak mása, s nem hallja más, csak aki látja a parti tüzek lobogását, csak aki ma is hallva hallja — Dunának, Oltnak egy a hangja — a föld szívének dobogását. KAREL HOUBA 10
