A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-10 / 24. szám
Nagy József illusztrációja vagy éppenséggel a regényt a gyermekjátékokat összefoglaló néprajzi munkával? Nehéz lenne olyan szempontot találni, amely valamennyi műfajra maradéktalanul alkalmazható. Végül úgy döntöttem, hogy csak a szépirodalmi vonatkozású könyveket veszem figyelembe, s ezek közül azt választom ki, amely irodalmunk számára a leghasznosabbnak tűnik. Nos én a Madách Kiadó tavalyi köoyvterméséböl Turczel Lajos Hiányzó fejezetek c. kötetét éreztem a leghasznosabbnak. Amint azt a könyvről irt recenziómban is kifejtettem, a Hiányzó fejezetek „jelentős mértékben gyarapítja ismereteinket a két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalomról és szellemi életről, eddig még kellőképpen nem méltányolt összefüggésekre hívja fel a figyelmet”. DUSZA ISTVÁN Bárcsak hihetném, hogy Tőzsér Árpád Adalékok a Nyolcadik színhez c. kötetét azok is elolvassák, akik kételkednek a líra huszadik századi teljességében. Ezt a teljességet a tartalmi meghatározottságokon túl a formaira is értem. Tőzsér Árpádot alkotóként minden pillanatban a szintézisteremtés tüzeli. Persze, aligha lehet ezzel a szándékkal verset írni, ezt csupán a végeredményt jutalomként kézbe vevő olvasó látja így-Az olvasó, aki a csehszlovákiai magyar költészet tavalyi korsóiból olykor poshadt vizeket is szájába vett, ezzel a kötettel hús forráshoz jutott. Az éthoszba vetett hitet, az önbecsülést, a nemzetiségi lét és tudat értékeit kapja vissza a költőtől. A tudati látlelet, a szociográfikus pontosság, az eddigi lírájában is értékként jelenlevő gazdag képiség, modern és klasszikus formák jellemzik Tőzsér Árpád verseskötetét. SZIGETI LÁSZLÓ Grendel Lajos Galerije első olvasásra úgy tűnhet, hogy a diszkontinuált mozzanatokból összeálló epikai panorámát a történelem egyesíti benne, s nem azok a történelmi dimenziójú közösségi történetek, amelyeknek segítségével lapjain a szerző fejlődéstörténete is megíródik. S első olvasásra talán az sem tűnik fel, hogy a jelen és a múlt kettősségét a regény idejévé transzponálja a szerző, hogy az időrend ottliki elvéhez hűen kezeli történeteinek érintkezési pontját, hogy a krúdys emlékezés-mechanizmus sajátos működtetésével olyan új pszichikai tartományokba viszi az olvasót, amelyekben a történetek lélektani elemzése a kortárs latin-amerikai próza reflexiós-asszociatív hajlamait idézi. De hagyjuk az előképeket, hiszen Grendel könyvében szó sincs reminiszcenciákról. Inkább arról szóljunk, hogy könyvének első olvasásakor Rácz, Duba, Dobos, Gál nemzetiség- és nemzetszemlélete is kirajzolódhat előttünk, hiszen léthelyzetünk meghatározásához az ö prózájuk is megkerülhetetlenül fontos; hogy Grendel regénykoncepciója az övéktől mégis különbözik, mert más elbeszélői perspektívákat, kivajúdott történelemviziókat követ, s ez nem csupán a szerző nemzetszemléleti, de epikaszervezői felfogásának, reflexiós bázisának és világképének is függvénye. Grendel a Galeriben úgy folytatta önmagát, hogy már az első olvasásra nyilvánvaló; ez a regény is rólunk szól. Elbeszélői érzékenységének és részletező realizmusának köszönhetően a Galeri mintha mélyebb lenne az Éleslövészetnél! Erudíciója, amellyel értelmez és szerkeszt, mind szellemében, mind fejlődéstörténetében testvére az 1982-es év másik jelentős szlovákiai magyar kötetének, Tőzsér Árpád Adalékok .. ,-jának. VARGA ERZSÉBET Az 1982-es év legjobb könyve véleményem szerint Turczel Lajos Hiányzó fejezetek című tanulmánykötete, melynek szerzője ezúttal is rengeteg eddig fel nem tárt vagy figyelmen kívül hagyott, ám nemzetiségi irodalmunk szempontjából pótolhatatlan információt közöl az olvasóval. A könyv szerkezete világos és áttekinthető. A szerző mindvégig érdekesen, lendületesen ír — ébren tudja tartani az olvasó figyelmét. Adatfeltáró, tényközlő tanulmányaiban többször figyelmeztet irodalomtudományunk jövőbeli feladataira is. Turczel irodalomtörténeti tanulmányai szinte kivétel nélkül az intenzív hagyományfeltárás és -ápolás munkájának közösségi szempontból felbecsülhetetlen értékű eredményei, amelyek hagyományismeretünk felülvizsgálásának s az ismereteinkben mutatkozó hiányosságok pótlásának sürgős voltára is figyelmeztetnek bennünket. „ÉN SZERENCSÉS EMBERNEK SZÜLETTEM .. (Interjú Csabua Amiredzsibi grúz íróval) Csabua Amiredzsibi grúz író neve nemcsak a szovjet irodalomkedvelők körében ismert. Data Tutashia című regénye angolul, spanyolul és valamennyi skandináv nyelven is megjelent. Ebből készült a Partok című többrészes szovjet televíziófilm. Csabua Amiredzsibi az APN tudósítójának néhány kérdésére válaszolt. — Hogyan lett író? — A „nagy irodalomba" későn kerültem — harmincnyolc éves koromban. Akkor már mögöttem volt a háború, ahol súlyos zúzódást szenvedtem, s a Szibériában, a Sarkvidéken végzett több éves munka. Miután barátaimmal megünnepeltem az 1960-as újévet, másnap reggel leültem az asztalomhoz. és megírtam első elbeszélésemet. Azután a Mnatobi gimü grúz irodalmi folyóirat szerkesztőségébe indultam. Amikor a folyóirat főszerkesztője, Szimon Csikovanyi, az ismert grúz író elolvasta az elbeszélést, a szerkesztőségi szabályokat megszegve, már a Mnatobi legközelebbi számában közölte, kiszorítva más anyagokat. Most is azt szoktam mondani a barátaimnak, hogy én szerencsés embernek születtem. Az írónak azonban nem való a sikerben bíznia — neki elsősorban dolgoznia kell. Két évvel bemutatkozásom után megjelent az elbeszéléskötetem. — Manapság az ön legfontosabb könyve: a Data Tutashia című történelmi regény. Mint ismeretes, Grúziában majdhogynem népi eposszá vált Ennek az ízig-vérig nemzeti műnek a népszerűsége azonban Grúzia határain is messze túl terjed. Nem véletlen, hogy a Partok című filmért, amely önnek a regénye alapján írt forgatókönyvéből készült, önt a Szovjetunió Állami-díjával tüntették ki. Sokáig írta ezt a regényt, és milyen alapgondolat késztette arra, hogy tollat fogjon ? — Ez a regény tíz hosszú évemet töltötte ki. Nehéz munka volt, mert egyidejűleg a filmstúdióban is dolgoztam. Mindezekben az években azonban a regény volt számomra a legfontosabb. Miközben írtam, nem gondoltam arra, mikor és hol adják majd ki. Mindig vonzott ez a probléma — az ember sorsa a társadalomban, a történelem hátterén. Azt szerettem volna, hogy szeretett hősöm, Tutashia sorsán keresztül felfogja az élet egész bonyolultságát, többértelműségét. Hiszen az élet — szeretet és gyűlölet, jó és rossz, igazság és hazugság. — Egy olyan kereső hős, mint Data Tutashia alakjának szerzőjétől talán helyénvaló megkérdezni, hogy nézete szerint mire van leginkább szüksége az embernek ? — Igen, az embereket ősidők óta megosztja ez a kérdés. Valóban, mi szükségesebb? Kenyér és cirkusz, fennkölt irgalom, gazdagság és fényűzés, korlátlan szabadság vagy talán mindez együttvéve? Számomra ez a rejtély könnyen megoldódik: az embernek figyelemre van szüksége. Ez azért nélkülözhetetlen számára, hogy tovább éljen és dolgozzon, hogy megszilárdítsa saját helyzetét. — Jelenleg min dolgozik ? Újra történelmi regényen. Grúzia életének egyik legdrámaibb korszakáról akarok mesélni, amikor egy ember erkölcsi választása az egész nép, az egész ország sorsán visszatükröződött, az országén, amely ellenállt az idegen leigázóknak. A döntő korszakokban olyan emberek kellenek, akik a nép jó tulajdonságait magukba gyűjtik és segítséget nyújtanak számára ahhoz, hogy harcoljon a jól szervezett gonosszal. (Fordította: G. Gy.) 15
