A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-03 / 23. szám
Putra Ede: Gömöri táj (olaj). A Gömöri Múzeum tulajdona — Rimaszombat (Rim. Sobota) Fotó: Prandl Sándor A huszadik század eleje forrongó időszakának, a politikai, társadalmi átalakulásnak, a tisztázatlan szociális problémákból adódó megélhetési gondok és az első világháború áldozata Putra Ede (1883—1915). 1915-ben, amikor elragadta őt a halál még be sem töltötte 32. életévét. Mégis a tíz év alatt megfestett alkotásait, olajképeit, rajzait számon kell tartanunk, mert egy sajátos festői világot hordoznak. Alkotói időszaka rövidre szabatott, de létrehozott olajképei egyéni stílusú, érett festőről tanúskodnak, még akkor is, ha művei helyenként befejezetlennek hatnak. Az egész életén keresztül végighúzódó anyagi gondok, valamint gyenge fizikuma körülhatárolták utazási lehetőségeit. így piktúrája Gömörhöz fűződve Rimaszombatban és környékén bontakozott ki. Képzőművészeti tanulmányainak időtartama is rövid volt. A dobšinai gimnáziumban — ahová gyenge előmenetele miatt Rimaszombatból került — figyeltek fel tehetségére. Az indulásnál Gömör Vármegye Tanácsa volt segítségére, amely 1903-ban 200 korona segélyt adományozott számára, s ezzel kezdhette meg művészi tanulmányait a budapesti Mintarajz Iskolában. Sajnos a segély csak egyszeri alkalomra szólt, így csak egy fél évet tölthetett az iskolán. Rendkívüli tehetségének köszönhette a Mintarajz Iskola ösztöndíját, amellyel a budapesti Képzőművészeti Akadémián Hegedűs László festőművész vezetésével folytatta tanulmányait két évig. A nyarakat Gömörben töltötte, ahol nagy kedvvel járta a vidéket és festett. Gicén ismerkedett meg Rudnay Gyulával 1904 táján, aki tanítómestere s anyagi támogatója is lett. Az ő ajánlásával került 1906-ban Münchenbe Hollósy Simon magániskolájába, majd később itt Kubínyi Sándor festőnél képezte magát. Valószínű, elégedetlen lehetett a Münchenben készített anyaggal, mert műveinek nagy részét elégette, s 1907-ben višzszatért Rimaszombatba. Kezdődtek újra a szociális gondok, nem volt pénze anyagra, modellre, s nem volt mecénása. Bár 1913-ban szerepeltek művei a Nemzeti Szalon kiállításain, de a ritka vételek csak rövid időre enyhítették anyagi problémáit. 1914-ben kénytelen volt bevonulni katonának. Gyenge fizikuma nem bírta a fizikai megterhelést. Szabadságra hazatért, de ekkor már súlyos szívbetegsége és a tuberkulózis ágynak döntötte, s néhány hónap múlva, fiatalon meghalt. A századfordulón Közép-Európa művészeti áramlatai, az impresszionizmus és a szecesszió között formálódott Putra Ede piktúrája. Számára is a festői problémát a fényhatások, a fény és az árnyék rajzi és festészeti megfogalmazása jelentette, hasonlóan, mint Münchenben akkortájt dolgozó és tanuló festőtársainak. Portréi jellemábrázoló készségét dicsérik. A vastagon fölrakott festékréteggel érzékeltetni tudja a több irányból érkező fényeket az arcon, a mosolyt az ajkak körülj a szemek csillogását, és a női dús hajkoszorún megcsillanó délutáni napfényt. Kedvelt rajzmotívumai voltak a kisváros hétköznapi életének csendes eseményei, a varrogató, olvasó asszonyok, lányok. Néhány képe megőrizte számunkra a tájképfestö Putrát és a csendéletek, a virágok kedvelőjét is. E képek színvilága nem harsog, kissé melankolikus, s néhány színre koncentrálva sikerült megteremtenie művei maradandó harmóniáját. FARKAS VERONIKA A HÉT galériája
