A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-03 / 23. szám
Vajon kié lesz az első olimpiai arany windsurfingben? A jövő esztendőben Los Angelesben ez is eldől. Ott lesz először a windsurfing olimpiai sportág. Évente egyszer, a hamvazószerdát követő hétfőn elszabadul a fantázia a Rajna menti svájci városban, kezdetét veszi a három napon és három éjjelen át tartó karnevál. A sok évszázados hagyomány követői álarcosán, mókás és színes jelmezbe öltözve lépdelnek a dobpergés ütemére. Hansi Müller a Stuttgartból 2,6 millió márkáért átlépett az Inter Milánó csapatába. A rossz nyelvek szerint a futballisták legjobb összpontosító ereje az állandó barátnő vagy a jó feleség. Hansi Müller számára a képen látható Claudiát ajánlották erre a „szerepre". A GEOMETRIA KÁPRÁZATA A közelmúltban, tavasszal volt hetvenöt éves Victor Vasarely, az a képzőművészeti világnagyság, aki — a huszadik századra korántsem jellemző módon — képes volt bebizonyítani, hogy az „úgynevezett" modern művészet igenis lehet a széles tömegek „saját tulajdona". Azzá tehető, azzá teendő — de nem a megszokott eszközökkel, nem a hagyományos installáció módszereivel, és nem ott csupán, ahol a rohanó turisták és az elmélyült vájtszemüek mozognak. Nem a múzeumokban és képtárakban csupán, hanem ott, ahol az emberek a legtöbbet tartózkodnak — így például az utcán. Vasarely e szemlélet szerint alkot és eljutott oda, hogy városokat, városrészeket tudott megvalósítani, megteremteni annak megfelelően, ami alkotó életének célja, értelme, többlete tulajdonképpen. Vallja a képzőművészet mindenütt való jelenlétének fontosságát és tudja, hogy hatékony értelme ennek is csak akkor van, ha az így jelenlevő alkotások kihívóan és elkerülhetetlenül képesek lekötni az emberi szem érdeklődését. De nem csak lekötni — megtartani is. Igen nehéz feladatra vállalkozott, de ma már nyilvánvaló: győzött. Sikerült ez Vasarelynak annak ellenére, hogy nem a mindenkori rossz ízlés kegyeit kereste, sőt, forradalmi módon szembehelyezkedett azzal. Műveinek legfőbb erénye nem csupán az, hogy nem téveszthetők össze mással, de az, hogy a legközömbösebb emberi szem érdeklődését is felkeltik — bizonyítva, hogy nincs közömbös emberi szem, legfeljebb közömbösségre érdemesült műalkotások vannak. Művészetének lényege, hogy közösségi. Eszménye a színes város, a színes élet, a geometrikus formarendszerek végtelen lehetőségeinek megmutatása. Vasarely azt se bánja, ha stílusirányzatának követői utánozzák — csak jól utánozzák. Fittyet hány a megszólóknak és támadóknak, akik azzal vádolják, hogy műveit különféle kivitelekben reprodukálja; hogy manapság már nem is ő azok kivitelezője, hanem egy népes kivitelező-apparátussal dolgoztat. Ezek a fanyalgók bizony elkéstek, mert mire kifogásaikat megfogalmazták, addigra Vasarely valóban igen széles tömegeket hódított meg világszerte — fényesen bizonyítva: „A műalkotás akkor válik teljessé, ha behatol a társadalmi rétegekbe és közkinccsé lesz.” Alkotásait a legkülönbözőbb kivitelezésben ismerhette meg a közönség:, nyomatok, falikárpitok, szerigráfia albumok, filmek, építészeti alkotások, beton, vasszerkezet. Mindez persze nem azt jelenti, hogy Vasarely nem válogat az eszközök között. A jó eszközök között nem válogat s nyilván azért nem, mert művészetének célja kristályosán tiszta és tudatos. A síkban ábrázolt tér vizuális izgalmait tárja fel, a permutációs folyamatokat mutatja meg, a kinetika sivár matematikáját avatja látvánnyá, a kompozíció rendszerébe kalauzol, a tér sejtszerkezetét teszi birtokolhat óvá. Victor Vasarely eddigi életműve ma már nyilvánvalóan úgy hozzátartozik a századhoz, ahogyan például a számítógép. Szerencsére, a művész megelőzte a számítógépet, amely matematikailag talán, sőt bizonyosan képes Vasarely plagizálására, de a számítógép szerencsére lekéste azt a lehetőséget, amit Vasarely megvalósított. Nagy szerencse. Mert ha ellenkezőleg történik, a számítógép alkotásait azóta már el is felejtettük volna, míg Vasarely műveit nyugodt lélekkel tarthatjuk forradalminak és időtállónak, mert az alkotó azzal a lépéselőnnyel indult, hogy ő ember, aki ha úgy adódik, számítógépet épít, ellenben fordítva a feladat megvalósíthatatlan. A Pécsett született magyar származású Vásárhelyi Győző — Victor Vasarely egy évtizeddel ezelőtt gyűjteményt adományozott szülővárosának. Reprodukcióinkat ennek anyagából válogattuk. De aki eljut Pécsre, vagy a dél-franciaországi Gordesba vagy Aix-Provenceba, Párizsba, New Yorkba, Tokióba, Moszkvába, Londonba ... Vasarely műveivel a világ legjelesebb képtáraiban találkozhat. A pécsi anyag külön értéke, hogy a művész szülőházában talált végső otthonra. KESZELI FERENC 9 H
