A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-27 / 22. szám

legdélibb részén az emberek, milyen ott a természet. Ő nevezte el ezt a vidéket Patagóniának. Az őslakosok bőrből készült ruhában és cipőben jártak. Magellánnak az őslakosok lábnyomai túl nagyoknak „man­csoknak" tűntek, s elnevezte őket mancsoknak. Pata magyarul man­csot jelent. Innen ered a Patagónia elnevezés. A Patagónia 82/83 elnevezésű csehszlovák expedíció Buenos Ai­­resből repülőgéppel utazott délre. A legizgalmasabb az volt, amikor átre­pültük a Szent György-öblöt. Először és utoljára Comodaro Rivadáviában szálltunk le, majd innen 800 kilomé­teres út után Rio Gallegosba, végál­lomásunkra érkeztünk. Patagónia területe 800 ezer négy­zetkilométer. Nagyon kevés telepü­lés található itt. A távolságokat egé­szen másképp érzékelik, mint mi. Patagónia táblás területe nyugat­tól, az Andoktól kezdve fokozatosan tűnik el, s keleten az Atlanti-óceán­nál ér véget. Az időjárás nagyon száraz és hideg, s főleg tavasszal heves, viharos szelek fújnak. A telek nagyon hidegek, a hőmérséklet eléri a mínusz 35 fokot is. Patagónia nagy részét sztyeppék borítják. Hogy mivel foglalkoznak itt az em­berek? Északon és az Andok lankáin koztatási eszközök is sokat foglal­koznak a szigetekkel és senkiben sem hagynak kétséget afelől, hogy Argentína nem feledkezett meg a Malvin-szigetekröl. Rio Gallegosban például mindennapos, hogy képesla­pokat árusítanak a néhány száz kilo­méterre lévő szigetekről. A város a szomszédos Chilével is határos. A határmenti chilei Punta Arenassal állandóan élénk a forga­lom. Patagóniának nagyon szép része az Andokkal határos területe. Ennek központja a Rio Gallegostól 350 ki­lométerre fekvő Calafate. A kirándu­lók többségének útja ide vezet. Fek­vésével a mi Poprádunkhoz hasonlít, csak sokkal nagyobb. Van itt posta, utazási iroda, repülőtér, szálloda, vendéglő. Az Andok lankáit számos gleccser szegélyezi. A Lago Argentino a turis­ták kedvelt kirándulóhelye. A legis­mertebb és a leghozzáférhetőbb a Perito Moreno gleccser. Különleges élményt nyújt, amikor a gleccsert emberek százai veszik körül és alak­juk visszatükröződik a víz felszínén. Calafate várost egy bogyós nö­vényről nevezték el. Az a monda járja, hogy ha valaki jóllakik a cala­fate gyümölcsével, az újra visszatér az Andok országába. gabonát, főleg búzát, zabot és burgo­nyát termesztenek. A hatalmas lege­lőkön szarvasmarhát és főleg juhot tenyésztenek. Itt található Argentí­na juhállományának 40 százaléka. Patagónia jelentős kőolaj- és föld­gázlelőhelyekkel is rendelkezik. Rio Gallegos Argentína legdélebbi szárazföldi városa. Stratégiai fontos­ságú, mivel innen érhetők el legha­marabb a Tűzföld és a Malvin-szige­­tek. Ezekre egyébként Argentína to­vábbra is igényt tart. A tömegtájé-7. A Lago Argentino természetvédelmi terület 2. Világítótorony a Cabo Virgenesen 3. Jellegzetes patagóniai kép: birkák és pásztorok 4. Rio Gallegos 5. A nemzeti parkok őrei 6. Dél-Amerika legdélibb csücske a Magellán-szorosnál Patagóniai utazásom legnagyobb élménye Cabo Virgeneshez és Punta Dungeneshez fűződik. E két száraz­földi nyúlvány az amerikai szárazföld legdélebbi pontja. Már 180 kilomé­terre voltunk Rio Gallegostól, ami­kor a tengerparton felállított világí­tótoronyhoz értünk. Innen nagyon szép a kilátás a Tűzföldre és a Ma­­gellán-szorosra. A Punta Virgenes az 500 kilométer hosszú szoros legke­letibb csücskében terül el. Az itt szerzett élményt már csak a „pinguinéria" megtekintése tudta felülmúlni. Az őslakosok így hívják azt a nagy kiterjedésű tengerparti területet, ahol több tízezer patagó­niai pingvin található. Itt raknak fészket, ezt a területet választották keltetőhelyül az egyébként Antark­­tiszon lakó madarak. És az emberek tiszteletben tartják választásukat... Kép és szöveg: FRANTIŠEK KELE Emberi sorsok BONTÓPERI ÁRVÁK Tavaly, a prágai Kotva áruház főbejárata elől eltűnt másfél éves Milena sorsáért tulajdon­képpen a fél ország izgult. A rendőrség felhívására a lakosság is bekapcsolódott a kislány felkutatásába. Arról a több száz gye­rekről azonban, akit a saját apjuk vagy anyjuk lop el a válás során a másik szülőtől — nemegyszer az imént említett áruház előtti lopáshoz hasonló módon az óvodából avagy az iskolából —, már nem tud a közvélemény. Igaz, amíg nem mondják ki a válást, ez nem büntetendő, hiszen mindkét házastárs egy­aránt rendelkezik a gyermekkel, így a hivata­los szervek ritkábban s büntetőjogilag is indokolt esetekben foglalkoznak megkeresé­sükkel. Érdemes azonban megemlíteni: már az is előfordult, hogy szopós csecsemőt rejtett el az apa az anya elől, bízván abban, hogy sikerül elhúzni a válópert, s időközben bizonyíthatja, ő is tud megfelelő módon gondoskodni a gyermekről, így a kialakult helyzetet — legalábbis szerinte — bátran szentesítheti a bíróság. Az ilyen képtelen módszerek azonban ép­pen ellenkező hatást érnek el. Hogyan is lehetne megfelelő nevelő az a szülő, amelyik ellopja gyermekét, s tanúk meg szakértők garmadával igyekszik befeketíteni volt há­zastársát? Mint az esetek többsége bizonyít­ja, az ilyen késhegyig menő vitáknál a gyer­mek megszerzéséért folytatott harcnak nem pusztán a gyermek iránti szeretet az oka, hanem prózaibb szempontok is közrejátsza­nak, hiszen többnyire a lakáshasználati jog is azt a felet illeti meg, akinél a gyermek marad. Ezt a tényt pedig sokan felelőtlenül ki akarják használni. § Egyedül nevelni Esztendőkkel ezelőtt a bontóperek túlnyo­mó többségében a bíróság szinte kizárólag az anyának ítélte a gyereket, ha nem volt valamilyen rendkívüli kizáró ok. A jelenlegi gyakorlat szerint bíróságaink manapság már körültekintőbben mérlegelik, hogy kire bíz­zák a gyermeknevelés felelősségteljes gond­ját. Ebben a gyakorlati szemléletváltozásban része van annak is, hogy a bontópereknek mintegy hetven százalékát manapság már a nők indítják. Talán nem lesz érdektelen meg­említeni, hogy az elmúlt négy-öt esztendő során — válás következtében — mintegy 150 ezer kiskorú került csonka családba, s kénytelen az egyik szülőt nélkülözni. Hazánk­ban jelenleg több mint félmillióra tehető a kiskorú válási árvák száma. Ebben jelentős mértékben közrejátszik az a körülmény, hogy aránylag magas azoknak a pároknak az ará­nya, amelyek meggondolatlanul, a házassági kapcsolat végleges megromlása előtt be­nyújtják a válókeresetet. A sokkal ritkábban előforduló másik véglet, amikor az elvált felek újraházasodnak korábbi házastársuk­kal, esetleg élettársi kapcsolatot tartanak fenn. Ez a gyermek szempontjából viszony­lag kedvező megoldás, ám a válások zöme különéléssel ér véget. A bontóperi tárgyalásokon elhangzó bírói ítéletek jelentős része olyan megromlott, elhidegült kapcsolatot zár le, amelyen már nem lehet segíteni. A tapasztalatok szerint a házasságok tekintélyes hányadát azért bont­ják föl — elsősorban a nők —, mivel abban bíznak, hogy házasságon kívül létesített kap­csolatuk, törvényessé válva, szebb jövőt hoz. Nem egy esetben azonban előfordul, hogy a nő elválik — és a füt-fát, igaz szerelmet ígérő harmadik pedig eltűnik... Az anya ilyenkor egyedül marad gyermekével, akit most már az ő kötelessége fölnevelni; korábbi férje ebben legföljebb a láthatási napokon tud besegíteni. Természetesen, a gyermekét (esetleg gyermekeit) egyedül nevelő nő élete — még ha anyagilag talán valamivel kedve­zőbb helyzetbe kerül is mint a férfi —, nem rózsás. Tény viszont, hogy a válni szándéko­zó nők közül sokan eleinte úgy vélik, hogy a lakáshasználatért, a tartásdíjért, a különböző társadalmi juttatásokért már megéri egyedül is vállalni a gyermeknevelést. A tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy egy-másfél év kell ahhoz, hogy a gyermekét egyedül nevelő nő rádöbbenjen: a különböző előnyök ellenére is így jóval nagyobb teher a korábban két fizetésből törlesztett költségek fedezése; nem beszélve arról, hogy a korábban meg­osztó gyermeknevelési gondok kizárólag az egyik szülőre hárulnak. § Az új irányelv A Családjogi Törvény néhány paragrafusá­nak módosításával néhány hete új irányelvek szabják meg a bontóperi tárgyalások mene­tét. Várható, hogy az új előírások főképpen a meggondolatlan házaspárokat tartják majd vissza a válás gondolatától — és ennek .eredményeképpen kevesebb gyermek lesz kitéve a bontópert követő megrázkódtatá­soknak. Az elvált szülök ugyanis hosszabb­­rövidebb idő után többnyire rendezik életü­ket, de a gyermekeknek helyrehozhatatlan törést okoz, ha kikerülnek a megszokott családi kötelékből. Az új irányelv értelmében továbbra is a gyermekek érdeke az elsődleges, mondhat­nánk úgy is, hogy kizárólagos szempont. Ennek értelmében egyre inkább teret hódít az a gyakorlat, hogy egyenlő feltételek ese­tén — tehát ha az apa és az anya egyaránt jó szülő s mindkettőjüknél egyformán vannak meg a gyermek gondozásának kedvező fel­tételei — már nemcsak az a szemlélet az irányadó, hogy az anyánál kell elhelyezni a gyermeket; hanem annál a szülőnél, amelyik a család egységéhez való őszinte ragaszko­dással kifejezésre juttatja a gyermeknevelés­re való nagyobb alkalmasságát. Az ilyen esetben tehát megvizsgálják, hogy melyik fél magatartása vezetett a házasélet megromlá­sához, illetve a bűnrészesség kimondása nél­kül egyben annak is utánanéznek, kit terhel a felelősség amiatt, hogy a gyereket már nem tudják közösen nevelni. Mindennek eredmé­nyeképpen nemcsak a bontóper (mármint hogy kimondják-e a válást vagy sem), hanem a gyermekelhelyezés kérdése is sokkal két­­esélyesebb, mint korábban. § Félretenni a gyűlölködést A Családjogi Törvényt módosító irányelvek alkalmazásától azt várják, hogy nagyobb fe­lelősségre késztesse a válni készülőket. A jogászok és a pszichológusok egy csoportja a közös szülői felügyelet bevezetésének le­hetőségét vizsgálja. E törekvés lényege, hogy az egy lakásban maradt volt házastársak közösen gondoskodjanak a gyerekekről — legalábbis addig, amíg valamelyikük nem költözik külön s nem kezd új életet. Tény azonban, hogy amíg az elvált szülők a gyermeklopástól eljutnak a közös gyer­meknevelés gondolatáig, addig a mostani­hoz képest gyökeres szemléleti változásra van szükség. Manapság nem ritka, hogy a volt házastársak egymás tönkretételére, az új élet lehetőségeinek megcsonkítására tö­rekednek. Fel kell ismerni, hogy a másik fél nem ellenség, sorsa kihat a gyermek életére is. Ehhez azonban egymás iránt sokkal na­gyobb tiszteletre és bizalomra van szükség, amit törvénnyel aligha lehet szabályozni. 17

Next

/
Thumbnails
Contents