A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-27 / 22. szám
új mű pedig, amelyet Mozart rövid tíz hónap alatt irt meg, Lorenzo Da Ponte szövegére, nem más, mint „az operák operája", a Don Giovanni, melynek bemutatóján a zenekart maga a szerző vezényelte, az értő prágai közönség nagy gyönyörűségére. Mozart rövid élete végén egy további művével még egyszer visszatért Prágába, a Nostic Színházba: 1791-ben II. Lipót császár megkoronázása alkalmából itt volt új műve a ma már ritkán játszott Titus című operának az ősbemutatója. A színház történetében fontos fordulópont az 1799-es esztendő. Ekkor ugyanis a cseh tartományi rendek vették meg az épületet, s a neve ezután mintegy másfél évszázadon át Rendek Színháza. A 19. század második évtizedében 1813 és 1816 között újabb virágkorát élte a színház, ezúttal Carl Maria von Webemek, A bűvös vadász halhatatlan szerzőjének irányítása alatt. Cseh nemzeti szempontból viszont 1826. január 2-a igen jelentős dátum. Ezen az estén hangzott fel ugyanis az első cseh romantikus opera, F. Škroup: A drótos című zenés játéka. De a múlt század első fele azért is jelentős, mert ekkor kerülnek bemutatásra a klasszikus cseh drámaíró darabjai, közöttük a Fidlovačka című műve, amelynek egyik dalbetétje, a Kde domov múj (Hol a honom) kezdetű idővel a csehek nemzeti himnuszává lett. Magyar vonatkozású érdekessége a Rendek Színházának, hogy 1847-ben magyar énekkar lépett itt fel, s többek között Erkel: Hunyadi Lászlójának énekkari számait adta elő. Ezután hosszú évtizedeken keresztül már csak német nyelven játszottak a színházban. s ennek ellensúlyozásaként vált szükségessé 1883-ban az önálló cseh Nemzeti Színház megnyitása. A Csehszlovák Köztársaság létrehozása után a Rendek Színházát 1920-ban szervezetileg a cseh Nemzeti Színház hatáskörébe utalták, majd nevét a felszabadulás után 1945-ben Josef Kajetán Tyl Színházra változtatták. VARGA JÓZSEF Az ekeli Tátika együttes tagjai martosi táncokat adtak elő Az őrsújfalusi Vadrózsák parasztzenekar nagy sikert aratott A közönség is táncra perdült „CSAK TISZTA FORRÁSBÓL..." A Budapest Sportcsarnokban rendezték meg a kirakodóvásárral egybekötött táncház találkozót A televízióból, rádióból, újságból sejthettük, hogy mindenki jól jár, aki eljön a Sportcsarnokba, amely immár másodszor adott otthont ennek a rendezvénynek. Mi is tulajdonképpen a táncház találkozó ? Tömören így válaszolhatnánk: egy színes kavalkád, amelynek minden mozzanatát a „Csak tiszta forrásból..merítő népművészet fémjelzi. De menjünk sorjában. Már a találkozót megelőző napon ellepték Budapest aluljáróit Magyarország különböző tájairól érkező árusok, de az igazi vásár csak vasárnap délelőtt kezdődött a Sportcsarnokban. Ellentétben a tavalyival, az idén a „hagyományőrző kirakodóvásár" árusai nemcsak az arénában, hanem a csarnokot körülvevő szintfolyosón is helyet kaptak. Kellett is a hely, hiszen a tavalyinál jóval többen hozták el gyönyörűen megmunkált készítményeiket Még a legigényesebb vásárló is nyugodtan válogathatott a híres fazekasok, fafaragók, hímzők, fonók, szűcsök, tojásfestők, bőrművesek, hangszerkészítők munkáiból. A dorombtól a faragott konyhabútorig minden kapható volt — igaz néha borsos áron. Persze voltak olyanok is, akik nem vásárolni jöttek, hanem táncolni. Lehetőségük volt bőven, hiszen az arénában felállított két színpad egyikénél az egész nap folyamán tánctanítás folyt Fiatalok és öregek, kezdők és profik, magyarok és külföldiek járták itt együtt a sárosi, szatmári, széki, dunántúli és palóc táncokat Aki elfáradt a táncban az eseményadat van, s ezért roppant nehéz bennük az eligazodás. A nehézségeket az is megnöveli, hogy az idézett, említett nevek közül nagyon sok kihullott már az idő és a történeti nyilvántartás rostáján. Ismeretes, hogy Fábry az erkölcsi magatartásuk alapján sok jelentéktelen alkotót aránytalanul feldicsért, kiemelt. Illyés Gyula nem alaptalanul jegyezte meg, hogy: „forrón dicsért íróinak zömétől jó ha fellangyulok". Ami az ugyancsak teméntelen eseményadatot illeti, ezek nem kis része csak jelzésszerűen, mint mondani szokás: per tangentem van említve, — ember legyen tehát a talpán az a jegyzetkészítő, aki a hiányosan felvillantott eseményeket minden esetben maradéktalanul kibogozza, megfejti. Mindezeket számbavéve megbecsülés és elismerés illeti a jegyzetkészítöket (az I. és II. kötetben Fonod Zoltán és F. Kovács Piroska, a III. kötetben egyedül F. Kovács Piroska). A munkájuk nemcsak közönségesen nehéz, hanem sok esetben szinte sziszifuszi volt. Ez okozta a „Jegyzetek" nem kis számú tévedését, hiányosságát, amelyekről nem kipécézésként, hanem szükséges korrekcióként és a további munka elősegítőjeként illik és kell szólni. Az I. és II. kötetben a jegyzetkészítők néhányszor (például Áldori Károly esetében) olyankor is használják a kissé szokatlan „nem található a lexikonokban" magyarázatot, amikor a lényeges adatokat nagyobb fáradtság nélkül fel lehetett volna deriteni (Áldoriról) például elég lett volna annyit írni, hogy a Kassai Napló agilis belső munkatársa, publicista és kritikus volt, és már a húszas évek első felében meghalt.). A fábryi alapszöveg alaposabb figyelése esetén el lehetett volna kerülni a következő névösszetévesztéseket: Windischgraetz Lajos nevét Windischgraetz Alfrédéval (l.k.399.o.). Mészáros József dilettáns költőét Mészáros György tanáréval (ll.k.438.o.), az Adyval polemizáló Tóth Béla nevét a hasonló nevű mai íróéval (lll.k.356.o.). A neveknél előforduló további hibák és hiányosságok közül is megemlítek néhányat : nem Assisi Szent Ferenc volt a hittérítő. hanem Szalézi Szent Férenc (ll.k.438.o.); A Hodúr (Haddúr, Hadúr) nem Vörösmartynak, hanem Aranyosrákosi Székely Sándornak volt a leleménye. Vörösmarty tőle vette át (ll.k.429.o.); Váczy József nem „dilettáns szlovákiai tollforgató" volt, hanem magyarországi (ll.k.451.o.); A losonci Madách Kört nem Komlós Aladár, hanem Simándy Pál szervezte meg, Komlós akkor már külföldön volt (!ll.k.350.o.); Milotay István nem a Magyarországnak, hanem az Uj Magyarországnak volt főszerkesztője (lll.k.373.o.). A Jegyzetekben több cikknél Fábry balos-szektás túlzásairól is szólni kellett volna; annál inkább, mert ő ezek nagyrészét utólag korrigálta. Ilyen cikkek például a III. kötetből: Író a börtönben (88.o.): itt Kassákról tesz túlzó kijelentéseket; Proletárfró a Britanniában (97.o.): itt az akkori Kodolányi Jánosról ír igazságtalanul és a Nyugatot ellenforradalmi orgánumnak nevezi; Magyar író és az ötéves terv (160.O.): itt a szovjet ötéves tervről egy polgári lapban, A Reggelben magasztalóan író Szalatnai Rezsőt azzal dorongolja le, hogy „aki a szocializmus érdekében virágszimbólumokkal kísérletezik, az szocialista nem lehet." A további fogyatékosságok és hiányosságok közül itt még olyanokra mutatok rá, amelyeknél a korrekció szükségesebb: A ll.k.446.o.-án hihetetlenül hangzik az a kijelentés, hogy II. Vilmos német császár és porosz király uralkodása alatt Németország államvallása a katolicizmus volt. — A 450.o.-on teljesen semmitmondó Flachbart Ernőnek az a jellemzése, hogy „szakíró" volt. A húszas években publicista volt, később (Magyarországon) kisebbségtudománnyal foglalkozott. — A 473.o.-on kissé naivan hangzik az a megfogalmazás, hogy a Cion (Sión) dombról nevezték el az európai országok zsidó burzsoáziájának polgári nacionalista mozgalmát. A Sión szó már régtől fogva nemcsak azt a bizonyos dombot jelentette. hanem sinekdochés jelleggel Zsidóországot, a zsidó hazát is. — A 453. oldalon egymás mellett említett Nagy Árpád és Tichy G. György közül nem Nagy, hanem természetesen Tichy G. írt Csendes György néven zenecikkeket és kritikákat. — A lll.k.345. oldalán nem felel meg a valóságnak az a kijelentés, hogy „Mihályi Ödön lírája vidéki magányában provinciálissá átvándorolt a másik színpadhoz, ahol a hagyományőrző együttesek — köztük az ekeli Tátika — mutatták be tájegységük művészetét A harmadik emeleti termekben a legjobb magyar és külföldi zenekarok, szólisták, többek közt az őrsújfalusi Vadrózsák koncerteztek és volt film-, és videó-vetítés is Azokra is gondoltak a szervezők, akik gyermekeikkel együtt jöttek, ugyanis a második emeleti szintfolyosón „gyermekjátszó" várta a kicsiket A gyermekjátszóban szövés, fonás, bábozás, gyöngyfűzés, agyagolás, tánc- és énektanítás folyt a gyermekek legnagyobb örömére. A táncház találkozó gálaműsora este 7 órakor kezdődött sajnos csak „félház" előtt de aki eljött nem csalódott A műsorban egymást váltották a legnevesebb magyarországi táncház zenekamk (Téka, Muzsikás, Gereben), szólóénekesek, (Szvorák Kati, Marosi Júlia stb.), a Bartók táncegyüttes tagjai, hagyományőrzők, külföldi vendégek és természetesen a nézők. Igen a nézők. Ugyanis a műsor szerves része volt az egyes részek közötti táncház, ahol a csarnok központi színpadát körülvevő többezres tömegbe mindenki beállhatott táncolni. Akinek a késő éjjelig tartó rendezvény sem volt elég, az hazavihette az I. Táncház Találkozó lemezét és otthon hallgathatta meg a tavaly rögzített felvételeket. VARGA FERENC (Fotó: Pefovsky Pál) vált." Fábry Mihályi akkori bukolikus líráját menekülő lírának nevezte, de provincializmusban ő sem marasztalta el. — A 353. oldalon Léon Blum jellemzésénél feltétlenül meg kellett volna említeni, hogy 1935—38 között ő volt a francia népfront kormány miniszterelnöke. — A 371. oldalon a bestárium szónak a Fábry által is használt új jelentését (bestialitósok, gazságok, gonoszságok könyve) is közölni kellett volna. — A 375. oldalon Rákosi Viktorról a leglényegesebbet nem közölték, azt, hogy Sipulusz néven a századforduló legnépszerűbb humoristája volt. Az Összegyűjtött írások további köteteit bizonyára érdeklődéssel várják a Fábryt tisztelő-szerető olvasók. Ennek a recenziónak az volt a fő célja, hogy az ő figyelmüket, érdeklődésüket aktivizálja és emellett a kiadás további munkáját is segítse. A recenzens hinni szeretné, hogy a soron következő kötetekben a megközelítő teljesség igénye a címnek megfelelően hatékonyabban érvényesül. TURCZEL LAJOS 15
