A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-27 / 22. szám

Másfél milliárd gyermek él a Földön. Közülük minden huszonnyolc másodpercben elragad egyet a halál. Az ok: betegség, éhezés, elégtelen iplálkozás. Furcsa módon most.

nemzetközi gyermeknapon éppen ők jutottak az eszembe.

Gyermekek, akik sohasem lakhatnak jól, akik nem játszhatnak önfeledten, gyermekek, akik nem a élik meg első életévüket. Mert a „játszani is engedd!" József Attila-i gondolat még ma, az űrhajók korszakában sem vált általánossá az egész világon.

Hiszen a Föld nagyobbik részén a gyermekek játékos kedvének még mindig égbekiáltó akadályok állják útját. Hiába az ENSZ s más szervezetek intő szava, Ázsia,

Afrika és Latin-Amerika nélkülöző gyermekein ez vajmi keveset segít. Láttam Nápolyban tízéves családfenntartókat, Stockholmban az éhhalálból kimentett

Délkelet-Ázsiából „importált" árvákat, Münchenben Indiából érkezett csont és bőr emberkéket . .. Láttam, hallom az értelmes világot, amint kér, könyörög: mentsük meg a jövőt!

De mintha az „értelmetlen" világ mással lenne elfoglalva; rakétákkal, fegyverekkel, amelyek helyett gabona nőhetne ki a földből, kórházak, iskolák, játszóterek épülhetnének.

Mi itt Európában kicsit szerencsésebb helyzetben vagyunk. Főleg kontinensünk keleti felének gyermekei, akiknek nyugalma, biztonsága, játékos kedve folytonosan biztosított. Csak hát nem vagyunk elérhetetlen sziget. Mi is része vagyunk a világnak. Félni nekünk is van okunk. Meg tennivalónk is gyermekeink, jövőnk érdekében.

Az okos, szép, hasznos játékokból, ügyes játszóterekből több, sokkal több kellene. Meg megértésből, az egészséges gyermek-szülö-felnőtt kapcsolat bizalmas hangneméből. És elsősorban békére, félelemtől mentes életre van szükség a világ valamennyi gyermeke, mindannyiunk számára.

ZOLCZER JÁNOS

A szerző felvételei