A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-20 / 21. szám
A HÉT galériája Cseh Lajos: Libapásztorlány (olaj). A Nógrádi Galéria tulajdona. Losonc (Lučenec). Prand! Sándor felvétele A Losoncon (Lučenec) élt festőművészek közül a 20-as, 30-as években említésre méltó Cseh Lajos tevékenysége. A nagyrőcei (Revúca) születésű művész ebben az időben szorosan egybeforrt a várossal. Elmaradhatatlan résztvevője volt az ekkor fellendült társadalmi életnek. Díszleteket festett, jelmezeket tervezett. Bohém, aki mindig pénz szűkében volt, de ugyanakkor a társaság kedvelt tagja. A nagyrőcei és iglói (Spišská Nová Ves) középiskolákról indult a budapesti Képzőművészeti Akadémiára. Az indíttatást ehhez Neográdi Antal példája adta, akihez a fiatal Cseh Lajos gyakran csatlakozott, amikor Nagyrőce környékén festett. A főiskolán először a pedagógiai irányzatra jelentkezett. De rövid segédtanítói gyakorlata a Balaton melletti Marcaliban ráébresztette, hogy a tanítás nem neki való hivatás és átiratkozott Zemplényi Tivadar „epreskerti" Mesteriskolájába. Ekkor már nagyobb akvarellező gyakorlattal rendelkezett. Zemplényi a nagybányai posztimpresszionizmus szellemét adta át tanítványainak. S ez a hatás végig kimutatható Cseh Lajos festészetén. Az I. világháború kitörésekor Besztercebányára hívják be katonai szolgálatra, itt ismerkedik meg Flache Gyulával és Rudnay Gyulával. Benczúr Béla katonai orvos jóvoltából nem kerülnek a harctérre és a szolgálat mellett idejük jut a festésre is. Cseh Lajos ekkor szerzi egy téli vadászaton gyógyíthatatlan tüdőbaját, amely sajnos később sorsdöntőén szól bele életébe. A háború után Cseh Lajos Losoncon telepszik le. Fiaché meghívására belép a Szlovákiai Művészek Egyesületébe (Jednota výtvarných umelcov Slovenska) s részt vesz az Egyesület csoportos kiállításain. Egyik legjelentősebb bemutatkozásuk az 1922-ben Prágában rendezett kiállítás, amelyiken az Egyesület néhai alapítójának, Skuteczky Dömének is szerepelnek képei. 1921-ben összebarátkozik Gerő Gusztávval, aki az akadémia bevégzése után szintén Losoncon telepszik le. Közösen kezdenek batikkal foglalkozni, de az iparművészeti eljárást új tartalommal szeretnék gazdagítani. Nem elégszenek meg selyemszálak díszítésével, hanem képeket, önálló képzőművészeti alkotásokat hoznak létre a selymeken. Ez a maga korában forradalmi kezdeményezés azonban a két művész számára áthághatatlan anyagi nehézségekbe ütközött, ezért néhány sikertelen kiállítási kísérlet után kénytelenek voltak tevékenységüket abbahagyni. Cseh Lajos még egy ideig tanfolyamot vezetett Losoncon, de lassan ez iránt is megcsappant az érdeklődés. A batikolt képek pedig a végrehajtóhoz kerültek, így egy kivételével sajnos ma már nem találhatók. Az Egyesületnek 1925-ben volt kiállítása Losoncon. Résztvevői: Gwerk, Gerő, Gyurkovits, Flache, Rudnay, Harmos, Tichy, Staudt. Cseh Lajos a következő években még kiállít Rimaszombatban — a Živena szervezésében — és eddig megerősítetten adatok szerint Nagyrőcén. 1938 után tanítani kezd a losonci polgári iskolában, de egyre romló egészségi állapota közbeszól. Megállapítják, hogy tuberkulózisa van, nem taníthat tovább. Hazatér Nagyrőcére. ahol anyjával él, a szomszédok segítségére szorultan. Anyja halála után még egyszer meglátogatja losonci barátait, akik a nehéz években is segítették. Festészetében az Ipoly vidékével jegyezte el magát. Jellegzetes sötétzöld és telt kék színekkel festette ezt a tájat és népe életét. Szívesen festett akvarellel is, kortársai közt elismert művelője volt ennek a technikának. Szépek és közkedveltek voltak pasztellel készült arcmásai, melyeken jó megfigyelőkészségről és finom anyagkezelésről tett bizonyságot. Hányatott életmódja következtében munkái szétszórtan lappanganak. feltehetőleg Losonc és Rimaszombat környékén. SZ. HALTENBERGER KINGA
