A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-20 / 21. szám
Nyáridőben a tágas, szép udvaron játszanak az óvodások segítségére. Bízom benne, hogy ha az ötmilliós áruházra futotta az erőnkből, majd csak megvalósítjuk a másik feladatot. Egyre nehezebb a lakosságot mozgósítani. Mindenki a saját dolgával van elfoglalva. Az sem használ, ha egy régebbi helytelen döntés nyomán rombolni kell. Mint például most. Annak idején fákat ültettek az iskola ablakai alá. Szép volt, amíg annyira el nem terebélyesedtek, hogy lombjukon nem tud áthatolni a napfény, túlságosan árnyékolnak. Sok gyermek máris szemüveget visel, a tantermekben egész nap ég a villany. Nekem is, másnak is, de a fák ültetőinek különösen fájni fog, ha kivágjuk ezeket a fákat. Márpedig ki kell vágni, más megoldás nincs. Sok a tennivaló még az ilyen kis községben is, mint Mihályfa. Bár lakosainak száma alig több hétszáznál, de mivel igazgatási alközpont (központi község), nagyon sok ember ügyes-bajos dolgát intézik, az itteni nemzeti bizottságon, ahol az anyakönyvet is vezetik. Mindenre csak ketten vannak. Méhes Márta anyakönyvvezető és — „nemzeti bizottsági mindenes". Ilyen beosztás nem szerepel a hivatalos katalógusban, de a munkát el kell végezni. Méhesné pedig teszi, amit tennie kell. Oszlopos tagja a polgári szertartásokat intéző testületnek, vezeti a könyvtárt, hogy csak fontosabb munkaköreit említsem: Ha kell, vezeti a szocialista temetést, és a névadó ünnepséget. Búcsúztatja a bevonuló újoncokat, köszönti a nyugdíjasokat, adóíveket tölt ki és olvasnivalót hoz a falu népének. Vagy íróolvasó találkozót szervez. Asztalán mindig sok a hivatalos irat. A falut járva betérünk Varga József portájára. Borral kínál: A szögre akasztva zsákot is látok ... — Nagyon szeretek halászni — mondja, miközben szájához emeli a poharat s ki tudja, hányadszor megízleli, megrágja az aranyló sárgán fénylő bort. — Tavaly, a Nyitra melletti Cabajban megrendezett versenyen a vegyes asztali borok kategóriájában abszolút győztes lett az a bor. — Azután elgondolkodik: — Majd három esztendeje, amióta az áruházat építjük, nem jutottam ki a Dunához! Ott szoktam horgászni ... Szégyen ide, szégyen oda, a kertemet még nem értem rá felásni. Mindig akad tennivaló a falu dolgában. A lakosságot, a falumat szolgálom, ez rendjén is van, de a lehetőségek és az igények összeegyeztetése olykor-olykor nagyon pehéz. Szinte annak igazolásául, hogy minden nap meghozza a maga meglepetését, többletmunkáját, mire visszaérünk a nemzeti bizottságra, már újabb problémát kell megoldani. Megjött az áruház falára készült műalkotás. Biztos helyen kell tárolni a kerámialapokat, míg a helyükre kerülnek. Gondoskodni kell állványról, kőművesekről, akik a precíz munkát elvégzik. Ismét gazdagabb lesz a falu. Tágas, egészséges boltban vásárolhatnak, az épület külalakjáért sem kell szégyenkezniük. Megérdemlik, megdolgoztak érte. Bár már a vége felé közeledik a munkanap, a tennivaló csak nem apad. Méhesné előtt az irathalmaz nem zsugorodott, de ö bizakodva, mosolyogva nyújt búcsúzáskor kezet. Eredményét látja a munkájának. Varga József megkeresi azokat az embereket, akikről tudja, hogy biztosan számíthat rájuk, s elmondja, hogy ismét dolguk lesz. Mire e sorokat írom, talán már a falról mosolyog a falu népére a termékenységet és a napsugarat jelképező mozaikkép. Ha arra járnak, helyettem is mosolyogjanak rá vissza. FISTER MAGDA Kontár Gyula felvételei Még el sem kezdődött a munkanap, de már csörög a telefon a mihályfai (Michal na Ostrove) nemzeti bizottság elnökének az asztalán. A mosolygós arcú, fiatalos külsejű férfi. Varga József már a helyén van, így felveheti a kagylót s intézkedhet. Ezzel a telefonnal elindul a „verkli", hogy míg le nem nyugszik a nap, meg se álljon. — Van egy szép ligetünk Mihályfa-kolónián — magyaráz az elnök. — Járásunkat évről évre egyre többen látogatják, nagy vonzóerő a termálstrand. Az ottani kempingnek már nem elegendő a befogadóképessége. Gondoltam, nyitunk nálunk egy kisegítő kempingtábort, így hasznosítjuk az említett területet. Már csak mosdókat, zuhanyozókat kell létesíteni, és máris kezdődhet a szezon. S mi a lényeg? Hogy a létesítmény pénzt hoz a falunak! Könnyebben tudunk majd ezt-azt fejleszteni, ha költségvetésünk nem csupán az állami alapokból merít. Az ötlet jó, csak a kivitelezéssel van baj. Nem szeretem felaprózni az erőmet. Most az áruház befejezése a fö feladat. Építjük a sportpályát, oda kell a munkáskéz. A kemping megépítése még várhatott volna, de nem lehet. Június elejétől üzemelnie kell. Ebben az ügyben intézkedtem kora reggel. A választási program ismertetése után elindulok, hogy körülnézzek a községben. Tágas, szép utcák, rendezett porták, ápolt virágágyások között vezet az út. A kisebbnagyobb kiszögelléseket is virággal ültették be. A lakosság ezt is gondozza. A legszorgalmasabb Bódis Gyula bácsi. Egész családját elhozta a parkok rendezésére. Megállunk az oktatási központ előtt. Óvoda és iskola egy épületben szorong. A szó szoros értelmében szorong, két tanterem jutott az iskolának, a harmadikban vannak az óvodások. Az egyik helyiségben az első és a második osztályosok, a másikban a harmadikosok és a negyedikesek tanulnak. Étkeztetésükre, napközis elhelyezésükre még csak nem is gondolhatnak. De itt legalább a tanítás zavartalanul, kényelmesen, egészséges környezetben folyik. Nem úgy az óvodában. A csöppnyi teremben nyüzsög a sok gyerek, bár eggyel sem vesznek fel többet, mint a megengedett létszám. Délben hazaviszik a kicsiket ebédelni, a délutáni pihenéshez az óvónők lerakják az ágyakat, hálóterem lesz a játszószobából. A dolog azért kényes, mert nem fér el annyi ágyacska, ahány gyermeket felvettek. Még szerencse, hogy nem mindegyiket hozzák vissza délután. — Akkor tett rosszat a falu — magyarázza a helyzetet a hnb-elnök —, amikor húszegynéhány évvel ezelőtt nem nagyobb óvodát épített. Vagy később, amikor az óvoda bővítése helyett a bevásárló központ megépítése mellett döntött. Persze, akkoriban még nem akarták annyian óvodába járatni a gyereküket, és a bolthelyiségek is nagyon kellettek. Ezen már nem lehet változtatni. Bár évek óta szorgalmazom a közös iskola-óvoda épület bővítését, erre csak két-három év múlva kerülhet sor. Ismét szükség lesz a lakosság Varga József Egy kis terefere az orvosi rendelő előtt Mindig lendületesen 4
