A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-13 / 20. szám
im riiS b M H ľ,b 1 0 1 1 1*1 ÍRTA: JOZEF MRAVÍK, AZ SZSZK KULTURÁLIS MINISZTERHELYETTESE Az idén emlékezünk annak a győzelemnek 35. évfordulójára, amelyet Csehszlovákia dolgozó népe a reakció erői felett aratott 1948 februárjában. A dolgozó nép győzelme és a proletárdiktatúra hatalomra jutása új korszakot nyitott Csehszlovákia történetében, korszakot, melynek folyamán olyan értékek születtek, amelyek a felismerhetetlenségig megváltoztatták a Csehszlovák Köztársaságot és benne Szlovákiát, értékeket, amelyek teljesebbé teszik az ország népének életét. Csehszlovákia fejlett ipari állammá lett, és korszerű mezőgazdasági üzemek létrehozása alapjaiban változtatta meg a falut, a vidéki lakosság életét és gondolkodását. Mélyre ható átalakulásokon ment át a lakosság társadalmi és osztályszerkezete, sohasem tapasztalt mértékben emelkedett a lakosság életszínvonala, javultak szociális viszonyai. Olyan virágzásnak indult a kultúra, a tudomány, az oktatásügy, a művészetek és a népművelés, amilyenről a korábbi nemzedékek még csak nem is álmodtak. A szocializmus építésének nagy műve megteremtette nálunk a nemzetek és a nemzetiségek sokoldalú politikai, gazdasági és kulturális felemelkedésének, egymás kölcsönös megismerésének és közeledésének feltételeit. A nemzetiségi politika területén elért sikerek, a csehek és a szlovákok, valamint az országban élő nemzetiségek egységének és internacionalista testvériségének elért foka forradalmi munkásmozgalmunknak, pártunk és népünk küzdelmeinek legkiemelkedőbb történelmi vívmányai közé tartoznak. A marxista-leninista elvekkel összhangban valósulnak meg — a csehszlovák szocialista államiság keretében — az itt élő nemzetiségek sajátos érdekei is. Különös jelentősége van a nemzetiségi kultúrák fejlesztésében az amatör művészeti tevékenységnek, melynek nevelő és formáló hatása igen sokrétű és sokoldalú. Közismert, hogy távolról sem a dolgozók és az ifjúság szabad idejét kitöltő magánjellegű szórakozásról, hobbiról van itt szó, hanem arról, hogy az amatőr művészeti tevékenység egyúttal nagy mértékben társadalmi ügy is. Kialakult az amatör együttesek, szólisták fesztiváljainak, seregszemléinek és vetélkedőinek hagyománya. Ez az egész terület, a helyi, járási, kerületi szintű rendezvényektől az országos szintűekig bezárólag, egységes eszmei-dramaturgiai terv szerint, a művészeti tevékenység valamennyi fajtájának sajátos eszközeivel felejthetetlen atmoszférát teremt. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének rendezvényei között előkelő helyet foglal el a komáromi (Komárno) Jókai-napok. Jelentőségét 1. Koszorúzás a Jókai-napokon 7979-ben 2. Gyermekkórus a Jókai-napokon 1976-ban 3. Az Ifjú Szívek a Jókai-napokon 1973-ban 4. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara a Jókai-napokon 1973-ban Prand! Sándor felvételei növeli az a tény, hogy az idén jubilál a rendezvény. Immár huszadik alkalommal jönnek össze Jókai Mórnak, a kiemelkedő magyar regényírónak és publicistának szülővárosában a legjobb csehszlovákiai magyar amatör előadóművészek. A Jókai-napok az öntevékeny magyar felnőtt színjátszó együttesek, irodalmi színpadok, bábjátszó csoportok, a IV. és V. kategóriájú vers- és prózamondók központi seregszemléje. Maga a vetélkedő tetőzése a kultúráért rajongók százai egész évi tevékenységének, akik áldozatos munkájukkal hozzájárulnak a magyar nemzetiségi kultúra fejlesztéséhez, az egységes szocialista művelődéspolitikával összhangban. Munkásságuknak köszönhetően megállapíthatjuk, hogy az amatőr művészeti tevékenység jelentős hatással van a személyiség sokoldalú és harmonikus fejlődésére, s a kulturális szövetségek viszonyai között fontos szerepet játszik az anyanyelvi kifejező eszközök gazdagításában. A mozgalom tartalmi irányzatának helyességét az egyes együttesek minőségi fejlődésével együtt a csehszlovákiai magyar nemzetiségű állampolgárok amatőr művészeti tevékenységének szembeötlő általános kibontakozása is dokumentálja. A huszadik alkalommal megrendezésre kerülő, jubileumi komáromi (Komárno) Jókai-napokon az amatőr színpadi művészet legjobb képviselői vesznek részt. Azokat az együtteseket sem szabad azonban emlitetlenül hagyni, amelyek gazdagították a járási és kerületi fordulók műsorát, de azokat sem, amelyek különböző okokból, talán szerénységből nem jelentkeztek a vetélkedőre, ám munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy az amatőr művészeti mozgalom teljesítse fő célkitűzését — a haladó népi hagyományokra támaszkodva tevőlegesen kivették a részüket a szocialista személyiség céltudatos és harmonikus fejlesztéséből, s kiterjesztették, bővítették a dolgozók részvételét a társadalom kulturális értékeinek alkotásában. Tudjuk, hogy az amatőr művészeti tevékenység, mint a kommunista nevelés része, kialakítja az egyéni és kollektív érdeklődés és önkéntes tevékenységek sajátos rendszerét a kultúra és a művészetek területén, lehetőséget adva egyes embereknek és közösségeknek, hogy művészileg kibontakoztassák képességeiket, tehetségüket. A Jókai-napok jelentős összetevője a szocialista kultúrának, s a jubileumi huszadik rendezvény biztosan közös ünnepe lesz minden kultúrmunkásnak, műkedvelőnek, de elsősorban ünnepe az amatőr művészetek kedvelőinek. Hiszem, hogy a Jókai-napok mozgósító erő lesz, amely aktivizálni és funkcionálisan ösztönözni, serkenteni fogja ezt a tevékenységet, és hozzájárul az amatőr művészeti tevékenység további kibontakozásához a magyar nemzetiségű lakosság körében. Kívánok a Jókai-napok szervezőinek sok sikert, a több mint háromszáz résztvevőnek minden alkalommal telt házat, hálás publikumot, a közönségnek pedig művészi élményt. Legyen a jubileumi Jókal-napok dolgozó népünk történelmi februári győzelme eszméinek és eszmei hagyatékának — a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus gondolatának — hirdetője. Hétvégi levél A haladás legjobbjai már évtizedekkel ezelőtt felhívták a figyelőiét arra, hogy Közép-Európa népei nem élhetnek egymástól elszigetelve, hiszen közös a múltjuk, közös a sorsuk, s ez a több évszázados egymásra utaltság fontos szerepet játszik majd jövőjük alakulásában is. Létfontosságú tehát, hogy ne gyűlölködve, hanem egymást tisztelve, megbecsülve éljünk itt a Kárpát-medencében, s ez csakis úgy képzelhető el, ha kitartó szorgalommal keressük azt, ami összeköt bennünket Egymás kölcsönös megismerését az irodalom is elősegítheti, ezért arra kell törekedni, hogy a szomszéd népek legkiválóbb íróinak művei minél szélesebb rétegekhez jussanak el, méghozzá a legjobb fordítók tolmácsolásában. Németh László például temérdek szépírói és közéleti teendői közepette is talált időt a nyelvtanulásra és a fordítói munkára. A német, a francia, az angol mellett több más nyelvet is megtanult csak azért, hogy eredetiben olvashassa az ezeken a nyelveken íródott alkotásokat s a legjobb műveket átültethesse magyarra. Amit annak idején, negyven-ötven évvel ezelőtt a szellem emberei inkább csak egyénileg kezdeményeztek és szorgalmaztak, az a szocializmust építő országokban végül is intézményes keretek között öltött testet. A kulturális élet számos területén figyelemre méltó eredményeket hozott ez az együttműködés, de talán az irodalomban bizonyult a leggyümölcsözőbbnek. Nem véletlenül említem ezt most, itt hiszen az idén fontos évfordulóhoz érkeztünk: harmincéves lett a csehszlovák—magyar közös könyvkiadás. Az elmúlt három évtized során a közös könyvkiadás keretében 966 csehszlovákiai kiadvány került át Magyarországra 5 millió 324 ezer példányban, Magyarországról pedig 3 812 kiadvány érkezett hozzánk közel 4,6 millió példányban. Lehetetlen volna felsorolni valamennyi művét még a legjelentősebbek számára sincs elég hely, de tulajdonképpen nem is ez volt a célom. Inkább arra szerettem volna rámutatni, mennyire a fent említett gondolat jegyében alakult ez a termékeny együttműködés, amelynek köszönhetően a legjobb cseh és szlovák írók, költők művei viszonylag nagy példányszámban jutottak el a magyar olvasókhoz, mind idehaza mind pedig a határokon túl. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a cseh és a szlovák szerzők lefordított alkotásainak legnagyobb hányadát épp a magyar nyelvre átültetett könyvek alkotják. A Magyarországról behozott könyvek jelentős része magyar írók munkája; emellett viszonylag nagy példányszámban hozunk be Magyarországról olyan alkotásokat, amelyeknek szerzői valamelyik szocialista országban élnek és dolgoznak. A kapcsolatok fejlődését természetesen nemcsak az emelkedő példányszámok és gyarapodó címlisták jelzik, hanem az együttműködés új formái is. A csehszlovák—magyar közös könyvkiadásban számos könyvkiadó vesz részt, de aligha az elfogultság mondatja velem, hogy a munka oroszlánrészét épp a mi Madách Könyvkiadónk vállalta magára. Erről győződhettek meg annak a kiállításnak a látogatói is. amelyet a csehszlovák—magyar közös könyvkiadás elindításának harmincadik évfordulója alkalmából rendeztek a bratislavai Tatran Kiadó könyvesboltjában. 3
