A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-06 / 19. szám
Ä Csemadok éleiéből Tanszékén mérnök-tanári oklevelet szerzett. Egyetemi tanulmányait 1974-ben fejezte be, és visszatért Kassára. A Kohászati Ipari Tervezőintézetben dolgozott, s ezzel egyidejűleg külső (extern) tanerőként tanított a magyar ipariban. 1976-ban teljes foglalkozású pedagógusa lett ennek az iskolának, majd megint külső tanára. 1980 márciusában választották meg a járási bizottság titkárának. — Mióta tudsz a CSEMADOK-ról? — Nagyon régtől, negyvenkilenctől, hiszen a szüleim tagjai, sőt tisztségviselői voltak szövetségünknek. Édesapám helyi szervezeti elnök volt, majd egy ideig a tornaijai járási bizottság elnöke. Már iskolás korom előtt részt vettem próbákon és rendezvényeken. Vittek magukkal a szüleim. Hétéves gyerekként hegedülni tanultam Rimaszombatban, s zenetudásomat CSEMADOK-rendezvényeken, járási és országos versenyeken hasznosítottam. Tornaiján hatodik osztályosként a tánccsoportban és a zenekarban tevékenykedtem, jártam Gombaszögön és Zselizen, Strážnicéban és Prágában, Východnában és Svidnikben. Abban az időben és néhány évig ez volt Szlovákiában a legjobb magyar tánccsoport. Takács András volt a koreográfusa. Hegedűszólistaként Dolný Kubinban értem el legnagyobb sikeremet. Országos versenyen a második díjat. — Meddig tartott ez az időszak? — 1962-ig. Ekkor kassai iparistaként a városi helyi szervezetben folytattam a kulturális munkát, majd az ebben az évben megalakult Új Nemzedék népi együttesben. 1967-ben vezetője lettem az Új Nemzedék Ifjúsági Klubnak, amelyet 1969-ben Zoli bácsi beleegyezésével Fábry Zoltán Klubnak neveztünk el. Két évig jártunk a nyakára, míg kimondta az igent. Az egyes számú tagsági könyvet kapta érte cserébe. — Csak a CSEMADOK-ban fejtettél ki munkát7 — Több szervezetben is. Elsősorban a SZISZ-ben. Az ipariban az iskolai szervezetnek elnöke, a járási bizottságnak tagja voltam. Mikor hetvenben Pestre mentem tanulni, az ott tanuló csehszlovákiai fiatalok ifjúsági szervezetének vezetőségi tagjává, később alelnökévé, még később a magyarországi szervezetek főbizottságának elnökévé választottak. Visszatérésem után megint CSEMADOK-munka következett. Kassán a helyi szervezet elnöke s a városi bizottság elnökségi tagja lettem. Tevékenységem szorosan kapcsolódott az ismertté vált, rangos Csermely kórushoz. — Ezek tehát az előzmények. Jelentett-e mégis újat a titkári poszt? — Kétségtelenül jelentett abban az értelemben, hogy tevékenységem addig mondhatnám kilencven százalékban Kassa-városhoz kötődött, bár már a hatvanas években (instruktorságom idején) majdnem minden helyi szervezetet megismertem a járásban. Hemerka Olga nénivel jártam gyűjteni. A járásban akkor harminchárom helyi szervezet volt (most harmincnégy van) és háromezer-hatszáz főnyi tagság (most 4007). A népművészeti munka az, amely leginkább megérdemli az odafigyelést. Az éneklő és folklórcsoportok, mint például a hinti, a szepsi és a zsamói. Ezek a csoportok továbbjutottak a zselizi országos döntőbe. De tulajdonképpen ugyanolyan jó a többi csoport is, az alsólánci, a péderi, a tomaújfalui. a jánoki, a bodollói stb. A népművészet feldolgozott része is jó színvonalat képvisel. — Mondanál néhány példát? — A nagyidai llosvai tánccsoport tavaly a zselizi Országos Népművészeti Fesztiválon nagydíjat nyert. De a szinai Rozmaring népi együttest is említhetem, amely Szlovákia legrégibb és legjobb CSEMADOK-csoportjai közé tartozik, vagy a szepsi Bódva együttest! Itt kell szólnom az amatör gyermekcsoportokról. Elsősorban a szepsi Fehér Liliomszálról, amely országos első lett legutóbb s ma is a legjobbak közé tartozik. A járás énekkari mozgalmában az elmúlt években a buzitai kórus ért el szép eredményeket. — Miben mutatkozik visszaesés? — A járási bizottság és a helyi szervezetek kapcsolatában, valamint a színjátszó mozgalomban. Pedig ez utóbbinak egy évtizede még szép eredményei voltak járásunkban. Persze nem szeretnék borús képet festeni. A gyermekszínjátszásban és az irodalmi színpadi tevékenységben a buzitai és a szepsi csoport jóvoltából országos méretben is az elsők között vagyunk. — Miben látod a visszaesés okát? — Helyi szervezeteinknek körülbelül csak a fele képes arra, hogy önállóan is dolgozzék. A többi elvárja, hogy a járási bizottság segítséget nyújtson. És ez azért történik így, mert a helyi szervezetek többsége kicsiny falvakban fejt ki tevékenységet. Például Méhészkének 76 lakosa van, s majdnem a fele CSEMADOK-tag. Körülbelül tíz helyi szervezetünk dolgozik háromszáz lélekszám alatti községben. Természetes, hogy segítségre szorulnak. Segítséget azonban csak állandó kapcsolattartással lehetne nyújtani. — A színjátszásban tapasztalható visszaesést mivel magyarázod ? — Ennek több oka is van. A megfelelően képzett rendezők hiánya, a korszerű darabok hiánya, s mivel a mi járásunkban kicsik a helyi szervezetek, a kevés szereplőt igénylő színdarabok beszerzése is gond. Vannak színjátszó csoportjaink, de csak márciusban kezdik a próbát és általában versenyhatáridőn túl készülnek el. Jelenleg hét csoportunk van. de a megadott határidőn belül még nem tudtuk megszervezni a járási versenyt. — Visszhangosak járási és körzeti táncünnepélyeitek ... — Az idén harmincadszor tartjuk meg a nagyidai körzeti dal- és táncünnepélyt. A járásit immár hagyományosan a somodi erdőben rendezzük meg. Ebben az évben is négy-ötezer főnyi közönséggel számolunk. Ez a legnagyobb ünnepségünk, s itt nem sikerült még állandó szabadtéri színpadot építenünk. A járási pártbizottság határozata alapján a jnb kulturális osztálya tervbe vette a színpad építését, éspedig úgy, hogy ezért elsősorban a CSEMADOK felelős. Nekünk kell megszerveznünk a társadalmi munkát. A jnb ötven-százezer korona segítséget nyújt. Mindig történik valami Kassán vagy vidékén, és a járási bizottság több rendezvénynek is társszerzője, rendezője. A CSEMADOK-munka az első számú mozgatója Kolár Péter, no meg a járási bizottság minden tagja, élén Gál Sándor elnökkel. „ MÁCS JÓZSEF Kolár Péter (1) és Ján Kozák (1) felvételei Kodály ünnepség Kassán, 1982. október 16-án. A városi és a járási bizottság hét énekkarának közös fellépése. Az áji Andó Józsefné, az egyik legjobb népi szólóénekes Kolár Péter Kolár Péter harminchat éves, a kassai (Košice) járási bizottság titkára. Kelet-Szlovákia metropolisában született, de másfél évtizedig Csíz-fürdőben élt, édesanyja végig ott, édesapja meg még Tornaiján is tanított. Szülei pedagógusok voltak. Csízben járt elemibe, Rimaszécsben és Tornaiján az általános iskola felsőbb osztályaiba, aztán a szülővárosban folytatta tanulmányait, a magyar oktatási nyelvű ipari iskolában érettségizett 1966-ban. Ezután a Műszaki Főiskola Gépészeti Karán tanult, harmadéves korában azonban megszakította tanulmányait, s akkor egy évig a CSEMADOK járási bizottságának az instruktora volt. Majd megint egy nagy elhatározás alakította életpályáját, a budapesti Műszaki Egyetem, amelynek az utolsó szemeszterét Moszkvában fejezte be. Közben a pesti Műszaki Egyetem Pedagógiai MINDIG TÖRTÉNIK VALAMI 6
