A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-29 / 18. szám
Fő tanterem A város szélén, a kertészet szomszédságában épült föl 1968-ban két és fél hektárnyi területen az az egyemeletes iskola, {kovácsműhellyel, tornateremmel, gépparkkal stb.), amelynek magyar oktatási nyelvű középfokú mezőgazdasági szaktanintézet a neve. Ez a fontos iskola immár másfél évtizede várja tanulóit s bocsájtja útjára végzőseit. Háromszáz férőhelyes kollégiuma a diákok szálláshelye, s a somorjaiak (Šamorín) már úgy megszokták ezt az iskolát tanulóival, mintha mindig létezett volna. Százkilencvenöt tizenéves fiú tanulja itt a traktoros-gépész szakmát és tizenkét tagú tantestület, tizennégy szakoktató és kilenc nevelő készíti fel az életre a gyerekeket. Vietnami fiatalok is tanulnak az iskolában, és délutánonként, ha az idejükből futja, a magyar fiatalokkal rúgják a bőrt, fociznak, míg bírják szusszal. A „focipálya" széléről Slezák István és Strasser Ferenc igazgatóhelyettesek társaságában nézem egy ideig a küzdelmet. Közben hallgatom az oktatónevelő munkával kapcsolatos gondokat. Az új iskolarendszer követelményeinek megfelelő tantestületet kell kialakítaniuk, és ez azt jelenti, hogy 1984. szeptember 1-től csak olyan pedagógusok taníthatják az általános és szaktantárgyakat, akik egyetemi illetve főiskolai végzettséggel rendelkeznek. Nem kis büszkeséggel újságolják, hogy két pedagógusuk kivételével már most megfelelnek az új rendszer követelményeinek. — Tanulóink mezőgazdasági gépészek lesznek. Egy osztálynyi diákunk gáz- és vizvezetékszerelő szakmát tanul. A gyerekek mezőgazdasági vállalatoktól, szövetkezetekből és állami gazdaságokból kerülnek ide. Szerződéses viszonyban állnak üzemünkkel, ahonnan figyelemmel kísérik tanulmányi eredményeiket. Az iskola is kapcsolatot tart fenn az illetékes üzemekkel és a szülőkkel — mondja Slezák István. — Öt műhelye van az iskolának, azonkívül a gyakorló gazdaságokban (Gombai Állami Gazdaság, Somorjai Efsz) két szaktantermünk — egészíti ki Slezák István tájékoztatóját Strasser Ferenc, és még hozzáteszi — iskolánknak tíz kerekes traktora és lánctalpasa, gabonabetakarító kombájnja és más mezőgazdasági gépe van. Első évben két, másodikban tizennégy, harmadikban harmincnégy óra a heti gyakorlat. Szaktantermünk egyik felében a diák a gépet látja, másik felében jegyzetel, vagy éppen egy filmet néz meg. Mühelyhelyiségeinkben esztergapadok, maró- és fúrógépek, kovács- és hegesztőműhely várja a tanulókat. Hűvös az idő, a pálya széléről beljebb húzódunk a kollégiumba. S míg oda érünk, az tetszik két fontos kísérőm beszámolójából, hogy a természetet nevezik meg fő tantermüknek. A szántóföld művelése, ez az a legfontosabb műhely, fölöttük az egyszer tiszta, másszor borús ég, tűz rájuk a nap, megcsipkedi arcukat a kora tavaszi szél, vagy ugyancsak próbára teszi^erejüket a nyári hőség, és a földeken szinte soha nem állhat meg a munka. A fö tanterem a már említett Gombai (Hubice) Állami Gazdaság és a somorjai Kék Duna Efsz. Oda járnak az iskola tanulói ismerkedni a termőfölddel, a mezőgazdasági gépekkel, a közösségi munka örömeivel és gondjaival. — Akik ide jönnek, nem a legjobb tanulók — mondja már a kollégium előcsarnokában Slezák István — A matematikától hozzánk menekültek az általános iskolából, ezt persze tréfásan jegyzem meg, és itt is utolérte őket a végzet. Az új oktatási rendszer négyre emelte fel a matematika és a fizika órák számát. Munkás és szövetkezeti paraszt szülők gyermekei tanulnak nálunk. Zömmel közepes eredményt érnek el, tíz százalékuk azonban kiváló tanuló. — Honnan verbuválódnak a gyerekek? — A járás területéről. Olyan környezetből kerülnek hozzánk, hogy csak az anyanyelvükön képesek elsajátítani a szakmát. — Problémák? — Késedelmesen jutnak el iskolánkba a magyar tankönyvek. Lefordítják csehről szlovákra, szlovákról magyarra, és a folyamat hosszú, legalább négy év késést jelent. Előfordul, hogy mire megjelenik a magyar tankönyv, már elavult. Meg kellene gyorsítani a tankönyvek kiadását, egy időben kellene kinyomtatni a szlovák és a magyar tankönyveket. — Ennyi? — A gépi alkatrészek hiánya is hátráltatja az oktató munkát! — Mit érnek el a tanulók ebben az iskolában? — Szakvizsgát tesznek kombájnok, rakodógépek kezeléséből, gépjárművezetésből (teher- és személygépkocsi), de a gépjavítás alapismereteit is elsajátítják — magyarázza készségesen Strasser Ferenc. — Univerzális emberekké válnak nálunk, akik télen is tudnak majd dolgozni a mezőgazdaságban — teszi hozzá mosolyogva Slezák István. A kollégium háromemeletes. Az épületben már további kísérők csatlakoznak hozzánk. A kilenc nevelőből kettő: a somorjai lakosú Omaszta Erzsébet és a Nagyölvedröl való Ipolyi István. Minden folyosón tanuló- és tévészoba. A gyerekek reggel hatkor kelnek, délután két óráig iskolában vannak, kéthetente egyszer tizennyolc óráig elfoglaltak. Ha nincs tanítás, délután tizenöttől tizenhét óráig a kollégiumban tartózkodnak, és tanulnak. Minden kedden és csütörtökön délután kimenőjük van. — Este héttől kilencig tanulnak a fiúk — mondja Ipolyi István. — De ha jó filmet vetítenek a televízióban, akkor délután többet tanulnak. Igazodnak a tévé föműsorához, a mozihoz a városi művelődési ház programjához. A kollégium második emeleti szobájában munkásmozgalmi hagyományokat ápolnak. A falakon érdekes és fontos fénykép- és dokumentumanyagok láthatók. Omaszta Erzsébet a hagyományápoló szoba létrehozója. — Ebben a szobában Felső-Csallóköz munkásmozgalmával ismerkednek meg a tanulók. 1921-től kezdődően Somorja szülöttéről, Patócs Gáborról, a párt egyik alapító tagjáról is sok mindent megtudnak. És rádöbbennek arra az egyszerű igazságra, hogy e nélkül a múlt nélkül soha nem érkeztünk volna el jelenünkhöz, napjaink szocialista valóságához — magyarázza Omaszta Erzsébet. Míg a szépen díszített, tiszta folyosókat járjuk, és bekukkantunk egyikmásik négyágyas, kétszekrényes nagyablakos szobába, már a tanulók közül is velünk tartanak néhányan. Apropó, a tanulók! Róluk egészen elfeledkeztem. Nocsak, gyorsan üljünk be az egyik szobába. Az elsőosztályos, dunaszerdahelyi Huber Györgyé a szó: — Anyu háztartásbeli, apu szövetkezeti tag, nővérem bérelszámoló, öcsém általános iskolás. Szeretem a gépeket, bütykölni szeretek rajtuk. Eredetileg mezőgazdasági középiskolába készültem, de helyszűke miatt nem vettek fel. Ha végzek, még folytatom a tanulmányaimat. Ipolyságon vagy Udvardon. S akkor mezőgazdasági technikus leszek. S ha kedvem lesz hozzá, főiskolára jelentkezem. Az általános iskolában kitűnő tanuló voltam. Itt is az vagyok. Iskolánkban sok a SZISZ-tag. Én a szervezet alelnöke vagyok. A második osztályos bősi Nagy Árpádé a szó: — Anyu háztartásban, apu erdőgazdaságban dolgozik. Kiskoromtól foglalkoztatnak a gépek. Szeretném megismerni fortélyaikat. Ha haza megyek innen, a Bősi Állami Gazdaság gépkocsivezetője leszek. Magam is furcsá-12
