A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-22 / 17. szám
Képes krónika JOZEF LENÁRT KITÜNTETÉSE Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök Jozef Lenártnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB első titkárának a Szocialista Munka Hőse címet és a vele járó Arany Csillagot, valamint a Klement Gottwald Érdemrendet adományozta 60. születésnapja alkalmából. A felvétel az átadási ünnepségről készült MARTIN LUTHER KING MEGGYILKOLÁSÁNAK 15. ÉVFORDULÓJA Atlantában (Georgia állam) április 4-én nagygyűlésen emlékeztek meg Martin Luther King, az amerikai néger polgárjogi harcos halálának 15. évfordulójáról. — A képen balról: a meggyilkolt lelkész özvegye és apja, valamint a nagygyűlés más résztvevői megkoszorúzzák Martin Luther King síremlékét MEGHALT VÁCLAV HÜLA Václav Húta, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök-helyettes, a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának képviselője április 1-én 57 éves korában váratlanul elhunyt FELSZABADULÁSI EMLÉKÜNNEPSÉG BUDAPESTEN A Magyarország felszabadulása 38. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek sorában kiemelkedő volt az a nagygyűlés, amelyet a fiatalok tartottak április 4-én a Gellérthegyen « AZ ALÁBBI CIKKET ABBÓL AZ ALKALOMBÓL KÖZÖLJÜK, HOGY ÁPRILIS 22-ÉN EMLÉKEZÜNK VLAGYIMIR ILJICS LENIN SZÜLETÉSÉNEK 113. ÉVFORDULÓJÁRA A VALÓSÁG TALAJÁN Az emberiség történelme során a nemzetiségi kérdés a legtöbb országban a társadalmi élet egyik legélesebb és legbonyolultabb problémája volt és sok államban még ma is az. így volt ez a soknemzetiségű Szovjet- Oroszországban is. Erről azonban már csak múlt időben lehet beszélni. Lássuk, miért. A cári Oroszországot, ahol a Nagy Október előtt nem kevesebb, mint a lakosságnak 57 százaléka, több mint százmillió ember tartozott az elnyomott nemzetekhez, többnyire a peremvidéken, méltán nevezték a népek börtönének. Nem irigylésre méltó az az örökség, amely a világ első munkás-paraszt államának jutott a nemzetiségi kapcsolatok kérdéseiben. Most a Szovjetunióban, amely tavaly decemberben ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját, egy nagy összetartó családban él több mint száz nemzet és nemzetiség. Mint az SZKP Központi Bizottságának a jubileummal kapcsolatos határozata kidomborította, a Szovjetunió létrehozása Lenin eszméinek, a nemzetiségi politika általa kidolgozott alapelveinek élő megtestesülése. Milyen elveket tett Lenin a soknemzetiségű szocialista állam felépítésének alapjává? Lenin 1922 októberének végén nyilatkozatot adott az Observer és a Manchester Guardian angol lapok tudósítójának, M. Farbmannak, éppen abban az időszakban, amikor befejező szakaszához ért a független, szuverén szovjetköztársaságok egyesülési folyamata. Ez maguknak a szovjetköztársaságoknak kezdeményezésére indult meg azzal a céllal, hogy egyesítsék erejüket a szocialista közösség felépítésére és megvédésére az imperialista államoktól. Lenin a tudósító kérdéseire válaszolva kifejtette azt a gondolatot, amely a munkásparaszt államban a nemzetiségi kérdés megoldásának egyik legfontosabb alapelve. Tapasztalatunk azt a megmásíthatatlan meggyőződést alakította ki bennünk — mondotta —, hogy csakis a különböző nemzetek érdekeinek maximális figyelembe vétele szünteti meg a konfliktusok talaját; küszöböli ki a kölcsönös bizalmatlanságot, mindenféle intrikák veszélyét, és hozza létre azt a bizalmat, különösen a különböző nyelveket beszélő munkások és parasztok körében, amely nélkül teljesen lehetetlen a népek békés kapcsolata, mindannak valamelyest eredményes fejlődése, amely a jelenlegi civilizációban értékes. Lenin már 1903-ban síkraszállt azért, hogy az általa alapított új típusú proletár párt vegye programjába a népek önrendelkezési jogára vonatkozó tételeit, egészen az Oroszországtól való elszakadásig és önálló állam alapításáig. Figyelemmel követte ennek az elvnek a valóra váltását, védelmezte fontosságát és elengedhetetlen szükségességét az opportunisták elleni harcban. Az 1917-es szocialista forradalom győzelme után Lenin sok erőt és időt szentelt a nemzetiségi kérdés elméleti kidolgozásának, e téren a párt legfontosabb programfeladatai meghatározásának. A forradalmat kővető években 1923. március 6-ig mintegy 400 levelet, cikket, brosúrát, határozattervezetet írt, amelyek közvetlenül a nemzetiségi kérdéssel foglalkoztak, vagy érintették azt. Több írásának vezérfonala, hogy az illetékesek maximálisan vegyék tekintetbe a nemzetek és nemzetiségek érdekeit, tanúsítsanak toleranciát és elővigyázatosságot a nemzeti kisebbségek képviselőivel való kapcsolataikban. A Kaukázuson túli kommunistákhoz írott, 1921. április 14-i keltezésű levelében Lenin követelte, hogy értsék meg helyzetük sajátosságát, mely eltér az OSZSZK helyzetétől és viszonyaitól értsék meg: nem szabad egyszerűen lemásolniuk ennek taktikáját, hanem saját konkrét viszonyaikhoz alkalmazva megfontoltan módosítaniuk kell e taktika formáit. Ajánlotta, hogy az 1917 —1921 közötti évek tapasztalatainak ne a betűjét, hanem szellemét, értelmét tegyék magukévá. A grúziai kommunistákhoz intézett egy másik levelében Lenin arra kérte őket, gondoljanak arra, hogy a köztársaság sajátos viszonyai nem az orosz sablon alkalmazását, hanem egy sajátos taktika ügyes és rugalmas kialakítását követelik meg. A nemzeti sajátosságok tekintetbe vételéhez való ilyen hozzáállás lett a szovjet népek szövetsége létrehozásának egyik meghatározó feltétele. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme és az SZKP helyes nemzetiségi politikája révén a nagyobb nem orosz népek szovjetköztársaságokat hoztak létre, Szovjet-Oroszország pedig fenntartás nélkül elismerte szuverenitásukat és önállóságukat. A tőkés országok sajtója akkoriban azt állította, hogy a bolsevikok felbomlasztják az orosz államot, hogy nem tudnak irányítani, hogy minden nemzetiség eltávolodik tőlük. A népek azonban magukévá tették a bolsevikok elveit, s — mint Lenin mondotta — „a mi igazgatásunk a szavaknál jobban bizonyítja az összes dolgozóknak igazi céljainkat és törekvéseinket". Mi táplálta ezt a hitet? A III. össz-oroszországi szovjet-kongresszus 1918 januárjában létrehozta az Oroszországi Föderációt, mint Oroszország különböző népei szabad közösségeinek szövetségét, véglegesen elismerte a szocialista szovjetköztársaság új államrendszerét. A bolsevikok úgy igazgatták. hogy nem osztották meg a dolgozókat, hanem egyesítették őket közös létérdekeik és osztályöntudatuk alapján. Szovjet-Oroszország a hatalmas szövetségi állam példaképe, elődje lett. Az egyesülési folyamatban Lenin ragaszkodott ahhoz, hogy egyetlen — nagy vagy kis nemzetnek se legyenek kiváltságai, hogy az Oroszországi Föderáció egyenlőnek tartsa magát az összes többi szovjetköztársasággal. Ez pedig biztosítja, hogy minden nemzet szuverén és egyenjogú. Lenin a népek kölcsönös bizalmát, önkéntes egyetértését, a nemzetek kapcsolataiban az egyenlőtlenség bármilyen formájának a kizárását tartotta a soknemzetiségű szovjet állam ereje és szilárdsága biztosítékának. Ezeknek a lenini alapelveknek a megtartása teszi erőssé a világ első munkás-paraszt államát. DMITRIJ GAJMAKOV, a történelemtudományok kandidátusa, a Novosztyi Sajtóügynökség (APN) szemleírója 5
