A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-15 / 16. szám
A HET galériája —<■----*— a végigtekintünk a művészettörténet alakulásán, meggyőződhetünk arról, hogy a portré, mint képzőművészeti műfaj jelen van a kezdetektől napjainkig, s mindig „az egyes társadalmi rétegek, foglalkozások tipizálása jellemzi őket, amellett, hogy kifejezésre juttatják a különböző korok uralkodó világnézetét". (Művészi Lexikon, Budapest, 1967, III. kötet portré címszó) Ezen a helyen nem feladatunk végigvezetnünk a portré műfajának alakulását, utalva a képzőművészeti válfajok szemléletváltásaira, a különböző korok politikai struktúrájából, társadalmi igényéből született esztétikai problémákra. Pusztán megjegyezzük, — hiszen Komáromi Kacz Endre piktúrája az előző század arcképfestészetének tanulságain érlelődött —, hogy a 19. század folyamán is a különböző stílusirányzatok kialakították a maguk felfogásának leginkább megfelelő portrétípusokat, a realisztikus, a pszichologikusan elmélyedő, olykor karikatúrába átcsapó ábrázolásokat, s ebben a században kezd elterjedni az önarckép is. Komáromi Kacz Endre (Komárom, 1880. jún. 9. — Balatonalmádi, 1969. aug. 24.) festészetét a Komáromi Dunamenti Múzeum gyűjteményében található 14 mü és egy-két magángyűjtö tulajdonát képező néhány alkotás alapján tudjuk felvázolni. Mivel a festmények, amelyek témája portré, szobabelső és kis számú táji ábrázolás 1900 és 1919 között készültek, így a hosszú alkotói utat bejárt művész első korszakával foglalkozhatunk csak. Bár a korabeli újságcikkekből, az 1913-ban Komáromban a Kultúrpalotában megrendezett gyűjteményes kiállításának katalógusa, és az Irodalmi Szemle 1980, 6. számában megjelent írás alapján értesültünk arról, hogy festészetének témaköre szélesebb skálájú. Foglalkozott zsánerképek, csendéletek festésével, sőt illusztrált újságot is. Művészi tanulmányait Budapesten a Mintarajziskolában Ballo Edénél kezdte, majd a Benczúr Gyula vezette festő-mesteriskolában folytatta, s később Münchenben Hollósy Simon magániskolájában dolgozott két évet. Ezt követte egy hosszabb hollandiai tanulmányút, amely alkalmával bejárta Nyugat-Európa valamennyi művészi centrumát. A századforduló idején aktív résztvevője volt Komárom kulturális életének. A Komáromi Lapokból (1910, 42. sz. 4. old.) kaptunk hírt arról, hogy 1910 novemberében Pentelei-Molnár János festőművésszel együtt festőiskolát indított Komáromban. A festőiskola programja komoly művészképzés igényét jelzi. A délelőtti és esti rajzokon kívül nyaranta vidékre szándékoztak menni tanítványaikkal, hogy a plein air festésmódot ismertessék meg növendékeikkel. Sajnos a festőiskola további működéséről ezidáig nincs adatunk. Létrehozása a város magas színvonalú kulturális életéről vall. A rendelkezésünkre álló festmények alapján elmondhatjuk, hogy Kacz Endre realisztikus alapokra helyezte reprezentatív portréit, amelyeken az individuum egyediségének megragadása mellett a dekoratív öltözet bravúros festői kivitele egyformán szerepet kapott, a zömmel teljesen semleges, sötét színekre hangolt sík háttér előtt. Az 1900-as évek legelején készítette Jókai Mór portréját, amely nagy elismerést szerzett számára és a Fekete kalapos nő c. képét, amelyet feleségéről, Kiss Sarolta festőművésznőröl alkotott. Ez utóbbi mű jelzi, hogy ha nem megrendelésre készült a kép a mester túllépett az akadémikus portréiskolán és egyéni értelmezésű szecesszióba csapott át. A hátteret megvilágította és stilizált ornamensekkel díszítette nem hivalkodóan, inkább visszafogottan. S ez előtt jelenítette meg a nő nagy fekete foltokban érzékelt alakját. A realisztikusan megoldott arc harmonikusan épül a kontúrokkal körülhatárolt figurába. Vonzalma a szecesszió formanyelvéhez már korábban is jelentkezett azokon a festett levelezőlapokon, amelyeket az 1890-es évek táján menyasszonyának küldött (Irodalmi Szemle, 1980, 6. szám). Komáromi Kacz Endre portréábrázolásai közül kiválik friss, élénk színekkel megfestett Önarcképe 1913-ból. Míg legtöbb portréja a kor ízlésének reprezentatív igényét kielégítve született, ezen a képen jelentkezik az impresszionista festésmódot mesterien ismerő és művelő kéz munkája. Komáromi Kacz Endre festészete éppen e korai korszakában arról győz meg bennünket, hogy nem maradt érzéketlen a kor modern festészeti törekvései iránt. Karakterének megfelelően építette piktúrájába a látott és tapasztalt új mesterségbeli eredményeket. FARKAS VERONIKA
