A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-15 / 16. szám
BALLADÁK ÉS EPIKUS DALOK A bratislavai Tatran könyvkiadó az utóbbi években egy új nagyszabású sorozat kiadását indította el. Népművészet Szlovákiában címmel, Szlovákia jellegzetes népművészeti alkotásainak méltó bemutatását tűzve ki célul. A sorozatot A és B részre osztották. Az A sorozat a tárgyi néprajz és népi képzőművészet tárgyköréből — a népi építészet, népi üvegfestészet, népi fafaragás, kerámia, népviselet stb. — meríti témáját. E sorozatban eddig Irena Pišútová: A fajánsz című kötete jelent meg, s a közeljövőben készíti elő a kiadó a népi ékszerekről, hímestojásokról, népi színjátszásról és a pásztorművészetről készülő köteteit. A B sorozatban a szlovák népköltészet rendkívül gazdag anyagát szándékozik bemutatni a kiadó, népmeséket, mondákat, epikus dalokat, szokásokat, játékokat stb. Ebben a sorozatban eddig három kötet látott napvilágot. Viera Gašpariková: Ostrovtipné príbehy i veiké ciganstvá a žarty (Tréfás történetek, nagy hazugságok és viccek), Milan Leščák: Slovenské ľudové hádanky (Szlovák népi találós kérdések), valamint a most megjelent balladakötet: V Sirom poli rokyta I. (Széles mezőben sás). A rendkívül gazdag szlovák népballadaanyag a kutatók körében már a múlt században is nagy érdeklődést váltott ki. Az első balladaválogatást Ján Kollár adta ki 1835- ben, mint a Národnie spievanky (Népdalok) II. önálló kötetét. Majd 1923-ban K. A. Medvecký Sto slovenských ľudových balád (Száz szlovák népi ballada) című kötete jelent meg, amely átgondolt koncepció alapján már a variánsok bemutatására is ügyelt, és a szövegeket dallamaikkal együtt közölte. M. Kolečányiová Slovenské ľudové balady (Szlovák népballadák) 1948-ban megjelent kötete kéziratos ballqtfaanyagokat közölt, dallamaik nélkül, viszont bemutatott néhány addig ismeretlen változatot. A legjelentősebb balladagyűjtemény J. Horák Slovenské ľudové balady (Szlovák népballadák) c. gyűjteménye 1965-ben jelent meg; amellett, hogy bemutatja a legtöbb balladatípust, a kutatás problematikáját is alapos tanulmányban foglalja össze. Regionális jellegű Soňa Buriasová 1969-ben megjelent balladagyűjteménye a Felső-Garam vidékéről, ebben a szerző a dallam és a szöveg együttes vizsgálatát végzi el. Végül O. Žilinský 1978-ban megjelent könyve Slovenská ľudová balada v intemickom vzťahu (Szlovák népballada interetnikus összefüggésben) címmel tágabb összefüggésekben foglalkozik a szlovák népballadával, és a szlovák típusok mellett bemutatja azok cseh, lengyel és ukrán változatait is, dallamaikkal együtt. E jelentős balladairodalom most újabb kötettel bővült. A reprezentatív válogatás megjelentetését a Szlovák Tudományos Akadémia rendkívül gazdag népzenei archívumának anyaga tette lehetővé. A több ezer balladát magába foglaló, rendszerezett népzenei anyagból készítette a kiváló kutató, Soňa Buriasová a válogatást, értékelést és egy sajátos csoportosítást. A két kötetre tervezett balladaanyagot a szerző a szövegelemzés alapján 10 témacsoportban szándékozza bemutatni. Ezek: hiedelmek és varázslások; szerelmi kapcsolatok; a családi élet kapcsolatai; társadalmi kapcsolatok; háború; betyárélet, történeti témájú balladák; balesetek, véletlen szerencsétlenségek; verekedések, öngyilkosságok, gyilkosságok; az állatokról szóló balladák. Ebből az anyagból az első kötetbe az első három témacsoport és a bevezető tanulmány került. Az egyes témacsoportokon belül tovább osztályozza a közölt anyagot balladákra, románcokra és novellisztikus dalokra. A balladák csoportjába azok az énekek kerültek, amelyekben a dramatikus elv érvényesül. A románcokban viszont a líraiság dominál. Magyar kutatók ezt a terminológiát nem használják, tulajdonképpen a víg balladákat sorolják ebbe a csoportba. (Lásd. Vargyas L Balladáskönyv, Zeneműkiadó, Budapest 1979, 91 —114.) A novellisztikus dalok közé azokat az énekeket sorolja a szerző, amelyekben az epikus elv a döntő. Kevés a párbeszéd, gyakori az elbeszélés. Természetszerűen adódik magából a témából, hogy nem minden témacsoportban fordul elő ballada, románc és novellisztikus dal is. Az I. csoportba azok az énekek kerültek, amelyek középpontjában a hiedelmek, mágia vagy halott személyek cselekedetei állnak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy hasonló motívum más csoportokban nem fordul elő. Bőfordul, de nem központi funkcióval, csupán kiegészíti a drámai történetet. Számban a legnagyobb csoportot a második, a szerelmi kapcsolatok csoportja képezi, amelyet a szerző tovább csoportosít a témán belül. Viszonylag nagy azoknak az énekeknek a száma, amelyekben a központi konfliktus a lány rábeszélése a házasságra. Ehhez kapcsolódik a vándorlás a kedvessel, a szerető hűtlenségei, a szerelem próbatételei, a kedves kegyetlen és hamis viselkedése, aki kínozza, nemegyszer meg is öli szerelmesét. A következő alcsoportot azok az énekek képezik, amelyekben a szerelmesek egybekelésének bizonyos akadályai vannak (szerencsétlenségek, balesetek stb.), vagy a szülök akadályozzák meg, rendszerint anyagi érdekek miatt. Itt, a románcok csoportjában mindig a szerelem győz, felülmúlja még a családi kapcsolatokat is. A továbbiakban a románcok és novellisztikus dalok csoportjába olyan énekeket sorol a szerző, amelyekben különböző akadályok (hűtlenség, halál, szülök ellenzése) állnak a szerelmesek útjába. A III. témacsoportban, a családi kapcsolatok csoportjában találjuk a legtöbb klasszikus balladát. Ebben a témacsoportban a balladák száma jóval felülmúlja a románcok és a novellisztikus dalok számát. Ugyanakkor az mteretnikai kapcsolatok is itt mutathatók ki a leggyakrabban. A csoportban elsőként azokat a balladákat ismerteti a szerző, melyekben a fivér húgának védelmezőjeként szerepel. Ehhez a témához kapcsolódik az az egész Európában ismert típustörténet, hogy a lány megmérgezi fiútestvérét, azért, hogy maga szabadulhasson a szülői kötelék alól. A következő alcsoportban nem mint családi, hanem mint szerelmi konfliktus kerül előtérbe, hogy a szülők ellenzik, hogy fiuk elvegye választottját. Ezek a történetek gyilkossággal végződnek, leggyakrabban az anya a gyilkos. A balladák egy csoportja a házastársi hűtlenséggel, majd a következő a szülők és gyermekek közötti konfliktusokkal foglalkozik. A bevezető tanulmányból megtudjuk ugyan, hogy a szerző nagyon gazdag forrás alapján végezhette a válogatást, annál jobban hiányoljuk, hogy a közölt balladákról nem kerül ki azok lejegyzésének helye, időpontja. Valószínűleg a jegyzetanyag a II. kötetben kap majd helyet a további hét témacsoport bemutatásé utón, most mégis hiányoljuk. Az értékes kiadvány úgy lesz hiteles és valóban hasznos, ezért bizakodva várjuk a második kötet megjelenését is. MÉRY MARGIT M. Halcin felvétele A félreértett Teri néni Egy pontatlan recenzió margójára Bevallom, nem kis csodálkozással olvastam azt a recenziót, melyet Lacza Tihamér írt Teri néni, a lemezlovas című nemrég bemutatott rádiójátékomról kedvenc lapom, a Hét ez év március 4-i számába. Nem az lepett meg. hogy elmarasztalta hangjátékomat, hiszen egy-egy bemutató után mindig is különböző véleményekkel kell számolni. Az ismertetés szerzőjének felületessége, pontatlansága okozott számomra csalódást. Szinte az az érzésem, hogy nem is hallgatta meg a hangjátékot, vagy ha igen, akkor csak fél füllel. Legalábbis a recenzióból erre lehet következtetni. íme néhány konkrét példa: „Teri néni őszintén (?) megrémül, s felszereltet egy telefont a lakásába. Hogy miért éppen ezt tartja a legjobb pénzértékesítési megoldásnak, nem derül ki egyértelműen." Akik a hangjátékot hallgatták, tanúsíthatják, hogy azért szereltetett föl telefont a néni, mert a lányok éppen arra beszélték rá. Érvelésük felsorolása hosszadalmas lenne. „A lányok ... mindhárman szenvedélyesen dohányoznak ..." — írja Lacza Tihamér. Hogy ezt honnan veszi, arról fogalmán sincs, ugyanis az egyik kislány sosem vesz cigarettát a szájába, s a néni ezt is igyekszik fölhasználni a másik kettő meggyőzésére. Ha egy rádióhallgató nem eléggé figyel oda a cselekményre, az az ő magánügye. Ám a kritika írója ezt nem engedheti meg magának, hisz az ő feladata az olvasók ezreinek pontos tájékoztatása, a közvélemény formálása. Ezért azt a pontatlanságot is szóvá kell tennem, miszerint Lacza Tihamér a Teri néni... bemutatását debütálásomnak nevezi, holott Két mosoly című rádiójátékomat (Klimits Lajos rendezésében) már korábban megismerhette a nyilvánosság. Ahhoz, természetesen, semmi hozzáfűznivalóm nincs, hogy a recenzió szerzőjének nem tetszett a hangjáték. Annyit azonban megemlítenék: számomra is meglepően sokan reagáltak a bemutatóra — levélben, telefonon, személyesen egyaránt. Az egyik levél írója Fekete Gyuláné, a komáromi (Komárno) poliklinika alkalmazottja például többek között igy vélekedett: „Végre egy darab, amelyben megértik egymást a fiatalok meg az idősebbek. És nem végződik tragikusan ... A szereplők (lányok) remek jellemek, izig-vérig tipikus mai fiatalok ..." Zavarba jöhet az olvasó attól is, hogy az Új Ifjúságban (Benyák Mária tollából) merőben más, igen elismerő véleményt olvashatott a hangjátékról. Hogy ki melyik recenzióval ért egyet, az mindenkinek a saját ügye. Ám akik a rádiójátékot nem hallgatták, azok az éppen elolvasott kritika alapján tájékozódnak. Még egy tényt szeretnék megemlíteni. A recenzió (mint ahogy azt a műfajelméletből tudjuk) a film, a színdarab, a tv- és rádiójáték esetében nem szorítkozhat csupán a szerző munkájának értékelésére, hanem (mivel kollektív alkotásról van szó) a dramaturg, a rendező, esetleg a színészek, a színpad- és jelmeztervező, a zenei rendező stb. munkájára is véleményt kell mondania. Ebben az esetben ez (miért, miért nem 7) teljes mértékben elmaradt. Pedig szerintem igen jó munkát végeztek, nagy felelősséggel, hozzáértéssel és kedvvel oldották meg feladatukat. Fülöp Imre 15
