A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-15 / 16. szám

Nagy az izgalom Dunaszerdahelyen (Dunaj­ská Streda) a Járási Középfokú Építőipari Szakiskola ebédlőjében. Gyermekek és fel­nőttek várják egész évi munkájuk kiértékelé­sét. A DAC birkózó szakosztálya tartja itt évzáró közgyűlését. Hamarosan csendre intik az izgő-mozgó gyermeksereget, mert ők vannak többség­ben, és Neszméri János, a szakosztály lekö­szönő elnöke, összefoglalja az évi tevékeny­séget, beszámol az eredményekről. Mivel a szakosztály tagjai túlnyomó több­ségben az ifjúsági és a serdülő kategóriába tartoznak, a továbbiakban róluk szólok. Igaz­ságtalanság lenne azonban elhallgatni a fel­nőtt sportolók szép sikereit. író Ferenc veze­tő edző felkészítésével nagyon jól szerepel­nek valamennyi versenyen. Schwendtner Jó­zsef például az elmúlt esztendőben a sza­badfogású birkózás csehszlovák bajnoka lett. Hodossy Zoltán pedig egy Prágában rendezett nemzetközi tornán a második he­lyen végzett. A többiek által szerzett harma­dik-negyedik helyek figyelembevétele után nagyon-nagyon elégedettek lehetünk felké­szültségükkel, teljesítményükkel. Az évzáró közgyűlést követően Hakszer Tibor edzővel, Kuczman Lajos titkárral és Raisz Andrással, a vezetőség új tagjával beszélgettem. Tőlük tudtam meg, hogy ta­valy négy alkalommal kapott a szakosztály autóbuszt a DAC vezetőségétől, mindig olyankor, ha távolabbi helyen versenyeztek a fiúk. Egyébként a szülők — megosztva a költségeket — saját autójukon viszik őket a versenyre. Az elmúlt évben a diákok 12 alkalommal szerepeltek valamiféle — kerületi, országos vagy nemzetközi — versenyen. Mindezekről 26 arany-, 7 ezüst- és 19 bronzéremmel tértek haza. Ifjabb Hodossy Zoltán három­szoros szlovákiai bajnok, Prievidzában négyszer egymás után nyerte a CSSZBSZ emlékverseny nagydíját. Megérdemelte vol­na, hogy az edzések és tanulmányainak folytatása ne keresztezzék egymást. Az asz­talos szakmát választotta, de szakmai gya­korlatra az ötven kilométerre levő Bratisla­­vába kell bejárnia. Az eredmények láttán, a tenniakaró férfi­ak összefogása hallatán az a meggyőződé­sem alakult ki, hogy itt most a fiúkból, a szüléikből, a birkózó szakosztály vezetősé­géből, az edzőkből olyan közönség ková­­csolódott össze, amely öregbíteni akarja és tudja a város hírnevét. 7. A Ftaisz-fivérek 2. Pillanatfelvétel az edzésről, baloldalt Hak­szer Tibor edző 3. Raisz András, a vezetőség új tagja A szülök összefogása nem csak az utaz­tatási problémák közös megoldásában nyil­vánul meg. Most, az évzáró közgyűlésre rangsorolást készítettek, ki hogyan szere­pelt az elmúlt esztendőben, benyúltak a zsebükbe, hogy megjutalmazhassák a leg­jobbakat. A közösen összeadott pénzből szépmivü vázát, serleget vásároltak, hogy emlékezzék a gyermek otthon, ha ránéz. Hadd lássa, nem hiába izzadt, birkózott, küzdött hetente háromszor két-két órát a tornateremben. A fiúk között nagyon sok a tehetséges. Kalmár István az idősebb diákok kategóri­ájában csehszlovák bajnok, ő az egyik leg­ígéretesebb tehetség. Fernyák István öt ver­senyen vett részt és mind az ötről győztes­ként tért haza. Koczkás Tamás három első és három harmadik helyet szerzett. Hakszer Tibor háromszor ért el dobogós helyezést, kétszer emléklapot kapott. Raisz Szilárd szlovákiai bajnok, s tavaly öt alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokára. Öccse, Csaba, az említett öt versenyről egy arany- és négy bronzéremmel tért haza. Attila pedig aki nemcsak a testvérei között, de az egész csapatban is a legfiatalabb, máris két aranyéremmel dicsekedhet. A Raisz fivérek, mint eredményeik mutat­ják, teljes eröbedobással küzdenek az el­sőbbségért. Az édesanyjukat, Marikát kér­dezem, hogyan győzi kalória-utánpótlással? — Az étel még csak hagyján. Szívesen főzök, jó étvággyal fogyasztják a gyerekek. Attila, egy egész sült csirkét elfogyaszt egy ültőhelyében. Remélem, erős gyerek lesz. Az étkezés és a főzés nem okoz gondot, hanem az a rengeteg szakadt holmi, amit az edzésekről hazahoznak! Alig győzöm meg­­varrogatni a trikókat, melegítőket. Bizonyára a szülőket is igénybe veszi a gyerek sportolási szenvedélye. Szabad ide­jük legnagyobb részét ez köti le. — Milyen a családi munkamegosztás? — kérdezem az édesanyát. — A fiúk alig-alig segítenek a háztartási munkákban. Leköti őket az edzés. Ha onnan fáradtan hazajönnek, nincs szívem például azt kérni tőlük, hogy porszívózzák ki a lakást. A tanulás is elég sok idejüket elveszi. Úgy egyeztünk meg a férjemmel, hogy ami a tanulást illeti, én ügyelek fel rájuk, édes­apjuk pedig az edzéseken teszi ugyanezt. — Pontosan számon tartom, mikor men­nek edzésre, és ha csak időm, munkám engedi, magam is velük megyek még a versenyekre is — mondja András apuka. — Miért éppen a birkózó szakosztályba íratták be a gyerekeket? — Azért, mert a birkózás ma Csehszlová­kiában a legsikeresebb olimpiai sportág. Ennek révén jó alakra, kulturált mozgásra, ügyességre, testi erőre, kitartásra tesznek szert a gyerekek. — Céljuk országos, Európa-, vagy világ­bajnokot nevelni a fiúkból? — Természetesen! Édesapjuk biztató szavainak hallatán a három fiú szeme úgy ragyog, mint a gyé­mánt. Tekintetük büszke, mellkasuk megfe­szül. Még nem tudni pontosan, milyen erő rejlik bennük, milyen eredményeket érnek majd el felnőtt korukban, de vágyaik, álmaik megvalósításához, az erőgyűjtéshez minden szükséges alapot megkapnak szigorú és szerető szüleiktől, szakmailag kellőképpen felkészült edzőjüktől. Tudom, így van ez az itt említett többi fiatal versenyző esetében is. Biztos vagyok benne, hogy Dunaszerdahelyen mindenki szorít majd, hogy sikerüljön még több jó helyezést elérniük, még több aranyérmet hazahozniuk, hiszen a város jó hírnevéért küzdenek a szőnyegen. PRANDL SÁNDOR felvételei FISTER MAGDA

Next

/
Thumbnails
Contents