A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-15 / 16. szám
Nagy az izgalom Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a Járási Középfokú Építőipari Szakiskola ebédlőjében. Gyermekek és felnőttek várják egész évi munkájuk kiértékelését. A DAC birkózó szakosztálya tartja itt évzáró közgyűlését. Hamarosan csendre intik az izgő-mozgó gyermeksereget, mert ők vannak többségben, és Neszméri János, a szakosztály leköszönő elnöke, összefoglalja az évi tevékenységet, beszámol az eredményekről. Mivel a szakosztály tagjai túlnyomó többségben az ifjúsági és a serdülő kategóriába tartoznak, a továbbiakban róluk szólok. Igazságtalanság lenne azonban elhallgatni a felnőtt sportolók szép sikereit. író Ferenc vezető edző felkészítésével nagyon jól szerepelnek valamennyi versenyen. Schwendtner József például az elmúlt esztendőben a szabadfogású birkózás csehszlovák bajnoka lett. Hodossy Zoltán pedig egy Prágában rendezett nemzetközi tornán a második helyen végzett. A többiek által szerzett harmadik-negyedik helyek figyelembevétele után nagyon-nagyon elégedettek lehetünk felkészültségükkel, teljesítményükkel. Az évzáró közgyűlést követően Hakszer Tibor edzővel, Kuczman Lajos titkárral és Raisz Andrással, a vezetőség új tagjával beszélgettem. Tőlük tudtam meg, hogy tavaly négy alkalommal kapott a szakosztály autóbuszt a DAC vezetőségétől, mindig olyankor, ha távolabbi helyen versenyeztek a fiúk. Egyébként a szülők — megosztva a költségeket — saját autójukon viszik őket a versenyre. Az elmúlt évben a diákok 12 alkalommal szerepeltek valamiféle — kerületi, országos vagy nemzetközi — versenyen. Mindezekről 26 arany-, 7 ezüst- és 19 bronzéremmel tértek haza. Ifjabb Hodossy Zoltán háromszoros szlovákiai bajnok, Prievidzában négyszer egymás után nyerte a CSSZBSZ emlékverseny nagydíját. Megérdemelte volna, hogy az edzések és tanulmányainak folytatása ne keresztezzék egymást. Az asztalos szakmát választotta, de szakmai gyakorlatra az ötven kilométerre levő Bratislavába kell bejárnia. Az eredmények láttán, a tenniakaró férfiak összefogása hallatán az a meggyőződésem alakult ki, hogy itt most a fiúkból, a szüléikből, a birkózó szakosztály vezetőségéből, az edzőkből olyan közönség kovácsolódott össze, amely öregbíteni akarja és tudja a város hírnevét. 7. A Ftaisz-fivérek 2. Pillanatfelvétel az edzésről, baloldalt Hakszer Tibor edző 3. Raisz András, a vezetőség új tagja A szülök összefogása nem csak az utaztatási problémák közös megoldásában nyilvánul meg. Most, az évzáró közgyűlésre rangsorolást készítettek, ki hogyan szerepelt az elmúlt esztendőben, benyúltak a zsebükbe, hogy megjutalmazhassák a legjobbakat. A közösen összeadott pénzből szépmivü vázát, serleget vásároltak, hogy emlékezzék a gyermek otthon, ha ránéz. Hadd lássa, nem hiába izzadt, birkózott, küzdött hetente háromszor két-két órát a tornateremben. A fiúk között nagyon sok a tehetséges. Kalmár István az idősebb diákok kategóriájában csehszlovák bajnok, ő az egyik legígéretesebb tehetség. Fernyák István öt versenyen vett részt és mind az ötről győztesként tért haza. Koczkás Tamás három első és három harmadik helyet szerzett. Hakszer Tibor háromszor ért el dobogós helyezést, kétszer emléklapot kapott. Raisz Szilárd szlovákiai bajnok, s tavaly öt alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokára. Öccse, Csaba, az említett öt versenyről egy arany- és négy bronzéremmel tért haza. Attila pedig aki nemcsak a testvérei között, de az egész csapatban is a legfiatalabb, máris két aranyéremmel dicsekedhet. A Raisz fivérek, mint eredményeik mutatják, teljes eröbedobással küzdenek az elsőbbségért. Az édesanyjukat, Marikát kérdezem, hogyan győzi kalória-utánpótlással? — Az étel még csak hagyján. Szívesen főzök, jó étvággyal fogyasztják a gyerekek. Attila, egy egész sült csirkét elfogyaszt egy ültőhelyében. Remélem, erős gyerek lesz. Az étkezés és a főzés nem okoz gondot, hanem az a rengeteg szakadt holmi, amit az edzésekről hazahoznak! Alig győzöm megvarrogatni a trikókat, melegítőket. Bizonyára a szülőket is igénybe veszi a gyerek sportolási szenvedélye. Szabad idejük legnagyobb részét ez köti le. — Milyen a családi munkamegosztás? — kérdezem az édesanyát. — A fiúk alig-alig segítenek a háztartási munkákban. Leköti őket az edzés. Ha onnan fáradtan hazajönnek, nincs szívem például azt kérni tőlük, hogy porszívózzák ki a lakást. A tanulás is elég sok idejüket elveszi. Úgy egyeztünk meg a férjemmel, hogy ami a tanulást illeti, én ügyelek fel rájuk, édesapjuk pedig az edzéseken teszi ugyanezt. — Pontosan számon tartom, mikor mennek edzésre, és ha csak időm, munkám engedi, magam is velük megyek még a versenyekre is — mondja András apuka. — Miért éppen a birkózó szakosztályba íratták be a gyerekeket? — Azért, mert a birkózás ma Csehszlovákiában a legsikeresebb olimpiai sportág. Ennek révén jó alakra, kulturált mozgásra, ügyességre, testi erőre, kitartásra tesznek szert a gyerekek. — Céljuk országos, Európa-, vagy világbajnokot nevelni a fiúkból? — Természetesen! Édesapjuk biztató szavainak hallatán a három fiú szeme úgy ragyog, mint a gyémánt. Tekintetük büszke, mellkasuk megfeszül. Még nem tudni pontosan, milyen erő rejlik bennük, milyen eredményeket érnek majd el felnőtt korukban, de vágyaik, álmaik megvalósításához, az erőgyűjtéshez minden szükséges alapot megkapnak szigorú és szerető szüleiktől, szakmailag kellőképpen felkészült edzőjüktől. Tudom, így van ez az itt említett többi fiatal versenyző esetében is. Biztos vagyok benne, hogy Dunaszerdahelyen mindenki szorít majd, hogy sikerüljön még több jó helyezést elérniük, még több aranyérmet hazahozniuk, hiszen a város jó hírnevéért küzdenek a szőnyegen. PRANDL SÁNDOR felvételei FISTER MAGDA
