A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-08 / 15. szám

á HÉT galériája

A század hazai művészettörténetében sajátságos helyet foglal el Rigele. Alajos akadémikus szobrászművész, kinek terjedelmes művészeti hagyatékát szakterületen teljes mértékben tulajdonképpen mindmáig nem becsülték fel.

Rigele Alajos 1879. II. 8-án született Pozsonyban. Tanulmányait szülővárosában Messzmer Adolf svájci díszítőszobrász műhelyében, valamint a bécsi Akadémián Hellmer és Bitterlich professzorok diákjaként végezte. Egyéni művészetének végső kiforrására nagy hatást gyakorolt római tanulmányútja, melyen 1908—11 között, mint a Fraknói díj győztese vett részt. Hazatérése után végleg Bratislavában telepedett le, itt alkotott 1940. II. 14-én bekövetkezett haláláig.

Nagyon sokoldalú, termékeny szobrászművész volt. Portrékat, domborműveket. emlékműveket, szökőkutakat, kerti díszplasztikákat, síremlékeket mintázott, házdíszitő szobrászmunkát, különböző érméket és plaketteket kivitelezett. A realista szemlélet, a klasszikus formák alapvető betartása, a részletek kifinomult, egy kicsit mindig jelképesített hangsúlyozása (esetleg elhagyása), a körvonalak lágy vonalú megmintázása, de elsősorban a választott témakör szellemének kidomborítása teszi művészetét egyénivé. Kortársai közül az egyetlen, aki művei sikeressége érdekében bátran nyúlt bármely nyersanyaghoz, mert tökéletes nyersanyagismerete mellett magabiztosan uralta az egyes kivitelezési technikákat. Legkedvesebb nyersanyaga a márvány volt.

Műtermében nem csupán a saját alkotásaival összefüggő munkálatokat kivitelezte sajátkezűleg, hanem más szobrászok számára is végzett kőfaragómunkát. Emellett restaurálással is foglalkozott, különböző linóleum és fametszeteket, grafikai lapokat készített, illusztrációs célzattal, olajfestményeket kivitelezett. Több freskó és színes ablakberakás tervét is felvázolta. Ezidáig három közvetlen szobrásztanítványáról tudunk: Viktor Mydlo, Csicsátka Ottokár, valamint Kováts György. Közvetett hatásával a szlovákiai szobrászművészeiben többször is találkozhatunk, sportplakettjeit mindmáig e műfaj legsikeresebb hazai termékeinek tartják, néhányat közülük jóval halála után is újra sokszorosítottak.

Bár két ízben is tanári állást kínáltak fel neki (Budapest után Prága), ő kitartott szülővárosa mellett. Ez a kötődés

nem volt formális, hiszen egész életében elsősorban e városnak alkotott, mindmáig több mint száz müvével találkozhatunk itt. De azért szobrászata földrajzilag is eléggé elterjedt, hiszen Szlovákia területén több mint ötven községben és számos magyarországi, ausztriai és németországi helységben is találkozhatunk alkotásaival. Műveit a városra hagyta. Annak mai gondozója a GMB (Galéria hlavného mesta SSR Bratislavy). Nem állítható, hogy éppen a fővárosban kellő megbecsülésben részesülnének e szobrok. A szabadtériek közül egyre több sérül meg, tűnik el nyomtalanul, a gyűjteménybeliek javát a könnyebb megőrzés érdekében (csökken az eltörés, kicsorbulás esélye) bronzba öntik, figyelmen kívül hagyva az anyagszerűség kompozíciós szerepét, ami Rigelénél elsőrendű szempont volt... Bár életművére nem húzható rá egyértelműen a manapság szinte sablonszöveggé vált fogalom: „a modern nemzeti szobrászat megalapítója", mégis komoly művészi hagyatékként kell azt kezelnünk, melyből több nemzetek (s nem csupán szobrászok) meríthet tapasztalatot. Soroljunk fel néhányat legsikeresebb művei közül : Batka János mellszobra, J. A. Comenius mellszobra, Fadrusz János emlékplakettje, Liszt Ferenc jubiláris emlékérme, Madách Imre emlékműve. Szarnák doktor szökőkútszobra, a pős tyéni (Piešťany) park díszszobrai, Pázmány Péter sírlapja, a „Súlylökö" plakett, a „Világháború, 1925" (emlékmüvázlat), Bacchus, Szónok, Filozófus, Éva (megannyi kamaraszobor).

LEHEL ZSOLT A szerző felvétele

Rigele Alajos: Éva (1933—34 márvány, 60 cm, a Kiskárpáti Szőlészeti Múzeum — Malokarpatské vinárske múzeum tulajdona, Pezinok)