A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-08 / 15. szám
Csak egy percre... Nagy Elvira a rimaszécsi (Rimavská Seč) magyar oktatási nyelvű általános iskola magyarszlovák szakos pedagógusa. Balogiványiban (Ivanice) született, működési helyéhez alig három kilométerre. Ott is lakik emeletes, szépen berendezett családi házukban. Ott járt elemibe, aztán Rimaszécsen végezte el az általános iskola felső osztályait, ahol most is tanít. Tornaiján (Šafárikovo) érettségizett a magyar gimnáziumban, majd a nyitrai Tanárképző Főiskolán szerzett tanítói oklevelet. — Első állomáshelye? — Tajti. Medvesaljai község. — Milyennek ismerte meg a tajtiakat? — Nagyon kedves emberek, s a gyerekek is figyelmesek voltak. Ennél többet azonban nem mondhatok. Csupán három hónapig tanítottam a medvesaljai faluban. — Hová helyezték? — Közelebb az otthonomhoz. Dobócára. Négy évig tanítottam újabb állomáshelyemen a gyerekeket, jobban megismerhettem őket. szüleiket. — Mikor került Rimaszécsre? — 1977-ben. Szülőfalum annyira szomszédja Rimaszécsnek, hogy akár gyalog is besétálhatnék az iskolába. Meg is tenném, ha nem sietnék. De rohan az idő, az ember sietni kénytelen. Mintha szeretné utolérni magát. Vagy talán csak belénk idegződött, hogy sietnünk kell? Autóbusszal járok Rimaszécsre. Ugyanúgy haza is. — Képesítésének megfelelő tantárgyakat tanít? — Igen. Magyart és szlovákot. — Melyik okozza a nagyobb gondot? — A szlovák nyelv tanítása. Magyar környezetben élő gyerekeket tanítok szlovákul, akik csak az órán hallják s beszélik a szlovák nyelvet. Már az új koncepció szerint folyik az oktatás. Ez a jó tanulóknak sokat nyújt, a gyengébbeknek viszont nehézséget okoz. Az új koncepció lényege, hogy nagyobb a követelmény és jobban érvényesülnek a konverzáció szempontjai. — A pedagógus eddigi tapasztalatai ? — Több mint tíz éve tanítok. Szeretem a foglalkozásomat. A gyerekek mindig is közel álltak hozzám. Örülök, hogy ezt a pályát választottam. Tapasztalataim? A tanulók könnyebben megismerhetöbbekké váltak a múló évekkel. — Cak pedagógus? Úgy értem, tanít, és semmi mást nem csinál? — Dehogy. Iskolám szakszervezetének a pénztárosa vagyok. Beválasztottak a kerület szakszervezeti tanácsába, a rimaszécsi hnb polgári ügyeket intéző testületébe, s az úttörő táborozás kerületi intéző bizottságába. Szülőfalumban a CSEMADOK helyi szervezet kultúrfelelőse, az iskolában könyvtárvezető vagyok. Mondjam tovább? Még iskolánk három színjátszó körének egyikét is vezetem. — Megítélése szerint hogyan tudnak a tanulók magyarul? — Tájnyelvi sajátosságokat használnak, s ezekről nehéz leszoktatni őket. Vannak persze szép számmal olyan tanulóink, akik kifogástalanul beszélik anyanyelvűket. Például Faragó Csilla (Rimaszécs), aki a Kazinczy Nyelvművelő Napokon a helyes magyar kiejtési verseny résztvevője lesz. Egy további tanulónk, Gálik Lilla, a versmondásban jeleskedik. MÁCS JÓZSEF Szegeden a „cigánytó" partján valahol a cigányfertály Hangász utcai csendjét gyermeksírás, majd lótás-futás zaja zavarta fel. A cigányputriban — ahová a nap egy kis sugara még tévedésből sem vetődött be —, életjelt adott magáról a Dankó-család első fiúgyermeke. Szokás szerint az újszülöttet még aznap kellett megkereszteltetni, de nem volt se pólya, se párna. Kölcsönöztek a szomszédok. Az volt a szokás, hogy a kis barna gyerek apró ujjacskáit rákapcsolták apja hegedűje nyakára, hogy ő is muzsikus legyen. Apja jól tudta, hogy a Tollas Zsiga bandájában nem ö volt a legjobb muzsikus, kissé megmásítva a régi szokásokat az újszülött ujjait ráfonták Erdélyi Náci világhírű hegedűkirály hegedűjére. Erdélyi Náci jóbarátja volt az öreg Dankónak, halálos ágyán meg is kérte öt, hogy kilencéves fiából muzsikust neveljen. Erdélyi Náci kezdte is őt beavatni a nóta világába, de türelme hamar elfogyott. A vályogvetést ajánlotta a sovány kis Dankónak. Ki csak azért állt a vályogvetök közé, mert nyomorúságos árvaságán kívül egyebe nem volt, pénzre volt szüksége. Képzelete nem a vályogvetők sáros-maszatos világába vitte, hanem a hóna alatt szorongatott Hasi Gazsitól kölcsönkapott rozoga hegedűjén megpengetett hangok birodalmába. Tizenegy éves korában már olvasni tudott s amikor csak módját ejtette olvasgatta a Szegedi Hírlapot. írtak benne a népdalgyűjtésről, a népdal költészetéről, ennek gazdagságáról, melynek mélységét akkor még meg sem közelítették, nemhogy feltárására gondolhattak volna. Dankót mindez a kérdés igen érdekelte, csak nem tudta, hogyan fogjon hozzá. Egyéni érzése vezette arra a gondolatra, hogy a népzene igen tág teret nyújt az improvizáláshoz. A Szegedi Híriapban találkozott Don Vigó (Gárdonyi Géza) Rövid elmélkedés után végre is úgy döntöttem, hogy mégis csak megvásárolom azt a tranzisztoros minikomputeres távirányítású mikromodullal ellátott össztisztítót. ízléses plasztikburkolatban, négy színben volt kapható, aránylag olcsó áron. — Gratulálok az elhatározásához, uram, — hajolt meg előttem tisztelettel az elárusító. — Valóban kiváló készülék. Tisztít, seper, porszívóz, kefél, eltávolítja a pókhálókat, kiporolja a szőnyegeket és az engedetlen lurkó nadrágját, röviden, kitisztít mindent. De, ha tisztelettel tanácsolhatnám, azt ajánlom, szerezzen be hozzá még egy kis, villanyáramos desztatizátort is. — Desztatizátor? Hát az meg mire való? — tudakozódtam óvatosan. — Tudja, — mondta oktató hangon az elárusító, — az össztisztitó munkálkodásnál sztatikus elektromos töltés keletkezik, amelyik feltölti a műszer plasztikból készült burkolatát. Attól meg ráragad mindenféle, por, vékony szálak, apró szennyeződés. Nem valami... ehm ... esztétikus. — És a desztatizátor? — Ha hozzákapcsolja az össztisztítót a mi apró desztatizátorunkhoz, az egy pillanat alatt közömbösíti a felületén a sztatikus villamos töltést és az ön össztisztítója állandóan ragyogni fog. — Hát akkor csomagolja hozzá, — egyeztem bele. — Szolgálatára, — mondta készségesen az elárusító, és mialatt kipróbálta és csomagolta az apró desztatizáló műszert, tovább szórakozott a szaktudásával. Mert tulajdonképpen ezért fizetik, nemde? — Kitűnő apróság, ez a desztatizátor, — mondogatta mosolyogva. — Teljes mértékben megtisztítja az ön össztisztitójának a felületét. Egy aprócska hibája van ugyan, de szóra sem érdemes, mondhatnám teljesen elhanyagolható. PETRÁSNÉ KOVÁTS GIZELLA DANKÓ PISTA nevével is, ki hamarosan jó barátja lett. Sok mindenről elbeszélgettek, majd hozzájuk szegődött Pósa Lajos is, kinek szerzeményeit már részben ismerte Dankó. Igen szerette volna egyiket-másikat megzenésíteni, csak a kottaírást nem ismerte. Késöb az írók. társaságában zenetanárokkal is barátságot kötött, akik megtanították a kottaírásra. Első szerzeménye „Nem jó mindég, minden este a fonóba járni..." Majd Pósa Lajos „Balatoni nótái"-nak megzenésítésére hirdetett népdalpályázaton elnyerte a 300 koronás első díjat. Gárdonyi szövegére több mint 400 dalt komponált. Mikor kérdezték tőle HOCMAN GÁBOR TECHNIKA — Hiba? — figyeltem fel a szavaira. — Micsoda hibácskáról motyog maga itt nekem? — Szóra sem érdemes ... apróság ... csak az, hogy ha a desztatizátor be van kapcsolva az áramkörbe, zavarja a televíziót. A képernyőn mindenféle sávok, fonalak és mértani ábrák jelennek meg. A rádió is recseg tőle. — És.. . nem lehet ezen segíteni ? — kérdezősködtem tovább. — Hát hogyne, lehet, — derült fel az elárusító ábrázata. — Elegendő, ha az áramkörbe, a tévé és a konnektor közé bekapcsol egy kisméretű műszert, egy kondenzátoros zavarszűrőt. Fantasztikusan hatásos, a képernyőn kifogástalan lesz majd a kép. — És,.. a rádió? — Egy hasonló műszer, hasonló hatással. Apróság — még hozzá nem is drága. — Hát akkor kérném kétszer azt a ... azt a konzervzavaró szitát is, — mondtam, csendesen beletörődve a tényékbe. Gondolatban pedig éppen azt számolgattam, hogy elegendő lesz-e a pénztárcám tartalma mindennek a hasznos apró technikának a megvásárlására. — Amint parancsolja, — hajolt meg újra tisztelettel az elárusító, mialatt fürge ujjai villámgyors mozdulatokkal kötözték hozzá a már amúgy is terjedelmes csomaghoz a kívánt árucikkeket. — Csak talán ... tudja, ön boltunk kiváló vevője, ezért bátorkodnék még egy tanáccsal szolgálni. — Miféle tanáccsal? — Tudja uram, megemlítettem, hogy ezek a zavarszűrök nagyon, de nagyon hatásosak. Éppen ezért elég nagy az áramfogyasztá„hogyan csináltad ezeket Pista?' Dankó csak a vállát vonogatta, „tudom is én, olyan volt, mintha fülembe fütyült volna valaki, azután eljátszottam hegedűn". Még 18 éves korában Szatymazon — 1876-ban — megismerkedett Joó Ilonkával, az „akadémiai festő" legkisebb leányával, ki Dankó által szerzett és megzenésített népszínműveiben később szerepelt is. Ilonka négy évvel fiatalabb volt nála. Szülei ellenezték e házasságot, végül is Dankó Ilonkát megszöktette s boldog házasságban éltek. 1897-ben Dankó Pestre költözött, anyagilag jobb helyzetbe került, de betegsége csakhamar elhatalmasodott rajta. San Remóba küldik tüdőbaját kezeltetni, de a napi 50—60 cigarettáról nem tudván lemondani, állapota nem javulhatott. San Remóban irta meg „Pálmafák alatt" című müvét, majd külföldi körútra megy feleségével, többek között Moszkvában is megfordul. Sokat irt róla Móra Ferenc, Tömörkényi István, és Gárdonyi Géza. 1903. március 29-én sógora lakásán Budapesten meghalt. 1910. 10. 19-én müvészestet rendeztek Szegeden a városi színházban a Dankó szobor javára. A szobor felállításával Szeged akkori magisztrátusa nagy zavarban volt, mert a Stefánia kert zöld koszorújában már akkor ott állt Erzsébet királynő szobra. A hivatalos közegek tartottak Bécstől... Viszont Pósa s hívei, nem egyeztek bele, hogy Dankó szobrát máshol állíttassák fel. így mégis a halvány rózsaszínben játszó szép márványszobor méltó helyre került. Szeged szereti a szobrokat, meg a hozzáfűződö mondákat is. A Hungária Szálló előtt álló hangulatos Dankó szoborról azt állítják, hogy ha szűz leány halad el mellette, megszólal a híres primáš hegedűje. suk. Hiszen ön is láthatja: ha egyszerre kapcsolja be az össztisztítót, a desztatizátort és még hozzá a két kondenzátoros zavarszűrőt, a biztosíték egyszeriben úgy kivágódik, mint a pinty. Hát ez csak logikus, nemde? — Valóban, — hagytam rá. — De most mit csináljak? — A modem technika segit e helyzeten uram, — mondta az elárusító mély meggyőződéssel. — Van itt ugyanis egy speciális kis berendezésünk mindennemű villamos biztosíték javítására. Egy ilyen berendezésnek ott a helye minden háztartás villanyszerelöműhelyében! A legújabb típus már teljesen automatizált gépezet. — Ez már igen, — dicsértem lelkesen az automata berendezést. — Ha az ember kiszámítja, hogy mennyi pénzt takarít meg azzal, hogy nem szükséges mindannyiszor új biztosítékot vásárolni... — így igaz, uram, — helyeselt lelkesen az elárusító. — Mert, ugyebár, arra a pénzre úgyis nagy szükség lesz majd ... — Vajon mire? — csodálkoztam el. — Hát... villanyszámlára, — magyarázta az elárusító. Mit gondol, mennyi áramot fogyaszt el majd, ha mindezeket a műszereket használni is fogja? Villámgyorsan összeadtam valamennyi műszer wattértékét, kiszorozva a használati idő tartamával és a villanyáram árával. A végösszegnél mintha villamos szikrát hányt volna a szemem. Erélyesen bejelentettem: — Köszönöm, de úgy határoztam, hogy ezeket a kitűnő műszereket mégsem fogom megvásárolni. Ne haragudjon. — De az össztisztitó! — kiáltott fel kétségbeesetten az elárusító. Hiszen a lakása piszkos lesz, rendetlen ... — Majd veszek egy seprűt, — feleltem és már ott sem voltam a boltban. 22
