A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-08 / 15. szám
két azóta újra elültették, diónyi nagyságú apró edénykékben már ki is keltek újra. A négy évszak itt „naptári állandónak" számít. Kellemes szükségszerűség, hiszen a búza fajtakísérletei sokéves folyamatba férnek csak bele, ezért az időt gyorsítaniuk kell. Nyáron telet, tavasszal nyarat, ősszel tavaszt — minden időben talál itt az ember. És állandó szerénységet persze, mely mögött tartósan ott sejlik egy új, egy jobb fajta ígérete. Mint most is. • • • Dercsika, (Jurová) Barátság Efsz. A dunaszerdahelyi járás egyik legnagyobb mezőgazdasági üzeme. Három és félezer hektárnyi területe húsz kilométer szélesen, a Duna partjától a szerdahelyi cukorgyár kerítéséig húzódik. A kertészetben dolgozó ötven aszszony javarésze ma a szőlőt metszi. Nem csak azért, mert a napokban megszólalt e munkák kezdetét jelző cinege, de azért is, mert a kertészetben most kevesebb a munka. Persze, nem mindenütt, de itt igen, hiszen ők a télen sem pihentek. Négy hektárnyi fóliasátor alatt hatszázezer fejes saláta pompázik. Ha hozzátesszük, hogy március első napjait írjuk, és Dercsikáról napok óta szállítják már a primőrsalátát, bizony ez több, mint egyszerű hír, hiszen a legtöbb helyen még csak most ültetik ki a palántákat. Dercsikán azért tudják jobban siettetni az érést, mert a fóliagazdaság területének a fele a legmodernebb — vízfüggönyös, s ez a tájainkon egyelőre még ritkaság. A negyvenkilenc hektárnyi kertészet fiatal vezetője Csömör László nem nyugtalankodik' a száz tonna saláta sorsa felől, bár a felvásárlás, a forgalmazás tartományairól szólva korántsem hízelgő a véleménye. Bizony, e téren igen sok még a teendő, csakhogy a termelő keze meg kötött. Sokszor a legkeservesebb, hogy még az sem tetszik a forgalmazónak, ha a termelő szíve fáj a szállítás során értékét veszítő áru miatt. Ti termeljetek, a többi a mi dolgunk ... — Nincs ez így jól, — füstölög Csömör László. — És mi valóban nem tehetünk egyebet, mint birkózunk az idővel, az időjárással, és dolgozunk az év minden szakában. A negyvenkilenc hektárról több, mint ezerháromszáz tonna zöldséget adunk a fogyasztó asztalára, rendszerint ennél is többet — terven felül. Szövetkezetünk évi százhatmilliós tiszta jövedelméből ötmilliónál nagyobb összeget a kertészet teremt elő. Csinos összeg — azzal együtt, hogy korántsem ez a legjövedelmezőbb ágazat, mert az önköltség elkerülhetetlenül magas, hiszen a vegyszerek drágák, a fólia nem kevésbé, a fűtésről pedig nem is beszélek. Mi mindenesetre dolgozunk, mert nagyon szeretjük ezt a hivatást. Igen, hivatás, méghozzá a legszebbek közül való. • • • Március első napjaiban, a legelső napsütéses órákban jártam a Csallóközben. Bárhova néztem, bármerre mentem, a kép ugyanaz: talajelökészítés, tavaszi vetés, szölömetszés, a kalászosok fejtrágyázása, és így tovább ... Ez volt az első tényleges tavaszi nap és a határt szinte egy órán belül elárasztották az emberek, gépek, mi több, repülőgépek is. Mert a rövid körút során legalább tucatnyi mezőgazdasági repülőt is láttam Csallóköz fölött. Megnyugtató benyomásokat szereztem azoknak az embereknek egy apró töredékéről, aljik, mint cseppben a tenger, mutatják, hogy ott, ahol az asztalunkra való terem, igen serényen dolgoznak. És még valami: a hónap első hétvégét vidéken töltöttem, mozogva, járva a faluban. Szombaton reggel a belső kertekben még csak elvétve villant fel egy-egy fóliasátor. Vasárnap délutánra pedig százszámra álltak a sátrak, szerte az egész faluban. Megkapó és lenyűgöző volt ez a tettrekészség. Ez élmény okán említem meg hát azokat is, akik a háztáji kertekben tevékenykedve szintén jelentős módon járulnak hozzá a gyümölcs- és zöldségkínálat egyre megnyugtatóbb állapotainak kialakulásához. Tavasz van — most már kétségtelen. KESZELI FERENC A szerző felvételei 13
