A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-08 / 15. szám
Fl FNIÁROK Már hírt adtunk arról, hogy a búcsi Béke Efsz az elsők között reagált arra a felhívásra, amellyel a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága, a Csehszlovák Békebizottság és a békevilágközgyűlés csehszlovák szervező bizottsága fordult a békeszerető emberekhez, hogy anyagilag és erkölcsileg támogassák a júniusban Prágában megtartásra kerülő béke-világközgyűlést, s az e célra szánt pénzösszeget juttassák el a Csehszlovák Nemzeti Front béke- és szolidaritási alapjára. A búcsi szövetkezet húszezer koronát küldött Prágába. Szabó Zoltán mérnököt, a búcsi Béke Efsz elnökét otthon, a lakásán kerestem fel. Megkérdeztem tőle, honnan volt ennyi pénzünk. — Erre a célra kell hogy legyen pénzünk — mondja komoly arccal az elnök —, hiszen a világközgyülés résztvevői a béke megőrzésének, a nukleáris háború elhárításának a lehetőségéről fognak tárgyalni. Ma nemesebb célkitűzést, fontosabb tárgyalást nehéz elképzelni. Egyébként, hogy a kérdésre tárgyilagos választ adjak: van pénzünk. Tavalyi pénzügyi tervünket egymilliónégyszázezer koronával túlteljesítettük. A járásban egyedül a mi szövetkezetünknek nincs szüksége bankhitelre. Kiadásainkat a baromfitenyésztésből és tejtermelésből fedezni tudjuk. Jól jövedelmez a szőlészet, a zöldség- és a gyümölcstermelés is. De a tehenészetet is említhetem, hiszen 4294 literes fejési átlaggal elsők voltunk a járásban. — Az iroda mellett, bal kéz felől a harmadik házban lakom. Ha végeztek, ne felejtsen el felkeresni! — mondja Vörös Dezső bácsi, akivel a vendéglőben találkoztam. Ebédre jött, s odaült az asztalunkhoz, hogy elfogyassza a sörét. Azt mondja: — Úgy nézem, én vagyok itt a legfiatalabb! Kissé hitetlenkedve nézünk rá. — Hány éves, Dezső bácsi? — Ötvenöt — feleli huncut fényekkel a szemében. Aztán még hozzáteszi: — Azóta vagyok házas ... Már látom, hogy mókázik, ezért megkérdezem : — És amúgy hány éves? — Hetvenöt. Jó piros, egészséges arcszíne van. És jóval több haja, mint fényképész kollégámnak. Szolgalegénynek jött Búcsra, de nem sokáig bírta ki a cselédsort, takácsmesterséget tanult. — Tudják, mi az a takácsság? Bólintunk. No, hát ha eljönnek hozzánk, mutatok maguknak olyan vászonlepedőt, amilyet még nemigen láttak. Ha vízbe mártják, fél óra alatt se ázik át, olyan sűrű szövésű. Még nem régen is szőttem, de aztán elromlott a szövőszékem, és nincs, aki megcsinálja, a mai mesterek már nem értenek hozzá ... Mit csinál, uram? — szól rá megjátszott ijedtséggel kollégámra, aki kattogtatni kezdi a fényképezőgépét. — Megörökítjük Dezső bácsit. — Hát akkor ne most, hanem majd otthon, a citerámmal együtt! Aztán még azt is megtudjuk, hogy Dezső bácsi csaknem másfél évtizedig volt juhász a szövetkezetben, hogy 1500 korona nyugdijat kap, két lánya, egy fia, tizenegy unokája és tizenegy dédunokája van. A szövetkezetbe még mindig el-eljár dolgozni, de már nem ki a mezőre, hanem csak a telepre, könynyebb munkára. — Ma például krumplit csíráztattunk — mondja. — S mennyibe kerül itt egy ebéd? — érdeklődöm. — Egy korona — feleli. — Hogyan? — kapjuk fel a fejünket. — No azért ne ijedjenek meg, mert nem mindenki kapja egy koronáért, csak akinek kisebb a nyugdíja, nekünk is csak azért adhatnak, mert a többit a nemzeti bizottság pótolja. Azt már Kukola Lászlótól, a vendéglő vezetőjétől tudtam meg, hogy a helyi nemzeti bizottság az alacsony nyugdíjjal rendelkezők ebédjének ellenértékéhez hét koronával járul hozzá. — És elegendőt adnak-e? — fordulok ismét Dezső bácsihoz. — Hajaj, még vacsorára is marad belőle. Igaz, én két adagot viszek. Egyet a feleségemnek. De nemcsak hogy elegendő, hanem még kitűnő is, úgyhogy — emeli fel a mutatóujját — a szakácsnékat is megörökíthetik. S fotósunk már szalad is, hogy eleget tegyen Dezső bácsi óhajának, lefényképezze a konyhában sürgölődő asszonyokat, akiket a vezető éppen felköszöntött — a nőnap alkalmából. Vörös Dezső bácsi aztán estefelé — már otthon — jól szóló citeráján eljátszotta mindkettőnk nótáját. ZS. NAGY LAJOS 1. Felszolgálás közben 2. Szabó Zoltán mérnök 3. Faliújság 4. Vörös Dezső bácsi 5. Nőnapi köszöntő Prand! Sándor felvételei 4