A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-08 / 15. szám

Fl FNIÁROK Már hírt adtunk arról, hogy a búcsi Béke Efsz az elsők között reagált arra a felhívásra, amellyel a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága, a Csehszlovák Békebizottság és a béke­­világközgyűlés csehszlovák szervező bi­zottsága fordult a békeszerető embe­rekhez, hogy anyagilag és erkölcsileg támogassák a júniusban Prágában megtartásra kerülő béke-világközgyű­­lést, s az e célra szánt pénzösszeget juttassák el a Csehszlovák Nemzeti Front béke- és szolidaritási alapjára. A búcsi szövetkezet húszezer koronát kül­dött Prágába. Szabó Zoltán mérnököt, a búcsi Béke Efsz elnökét otthon, a lakásán kerestem fel. Megkérdeztem tőle, honnan volt ennyi pénzünk. — Erre a célra kell hogy legyen pén­zünk — mondja komoly arccal az elnök —, hiszen a világközgyülés résztvevői a béke megőrzésének, a nukleáris háború elhárításának a lehetőségéről fognak tárgyalni. Ma nemesebb célkitűzést, fontosabb tárgyalást nehéz elképzelni. Egyébként, hogy a kérdésre tárgyilagos választ adjak: van pénzünk. Tavalyi pénzügyi tervünket egymillió­négyszázezer koronával túlteljesítettük. A járásban egyedül a mi szövetkeze­tünknek nincs szüksége bankhitelre. Ki­adásainkat a baromfitenyésztésből és tejtermelésből fedezni tudjuk. Jól jöve­delmez a szőlészet, a zöldség- és a gyümölcstermelés is. De a tehenészetet is említhetem, hiszen 4294 literes fejé­­si átlaggal elsők voltunk a járásban. — Az iroda mellett, bal kéz felől a harmadik házban lakom. Ha végeztek, ne felejtsen el felkeresni! — mondja Vörös Dezső bácsi, akivel a vendéglő­ben találkoztam. Ebédre jött, s odaült az asztalunkhoz, hogy elfogyassza a sörét. Azt mondja: — Úgy nézem, én vagyok itt a legfi­atalabb! Kissé hitetlenkedve nézünk rá. — Hány éves, Dezső bácsi? — Ötvenöt — feleli huncut fényekkel a szemében. Aztán még hozzáteszi: — Azóta vagyok házas ... Már látom, hogy mókázik, ezért meg­kérdezem : — És amúgy hány éves? — Hetvenöt. Jó piros, egészséges arcszíne van. És jóval több haja, mint fényképész kollé­gámnak. Szolgalegénynek jött Búcsra, de nem sokáig bírta ki a cselédsort, takácsmes­terséget tanult. — Tudják, mi az a takácsság? Bólintunk. No, hát ha eljönnek hozzánk, mutatok maguknak olyan vászonlepedőt, ami­lyet még nemigen láttak. Ha vízbe mártják, fél óra alatt se ázik át, olyan sűrű szövésű. Még nem régen is szőt­tem, de aztán elromlott a szövőszékem, és nincs, aki megcsinálja, a mai meste­rek már nem értenek hozzá ... Mit csinál, uram? — szól rá megjátszott ijedtséggel kollégámra, aki kattogtatni kezdi a fényképezőgépét. — Megörökítjük Dezső bácsit. — Hát akkor ne most, hanem majd otthon, a citerámmal együtt! Aztán még azt is megtudjuk, hogy Dezső bácsi csaknem másfél évtizedig volt juhász a szövetkezetben, hogy 1500 korona nyugdijat kap, két lánya, egy fia, tizenegy unokája és tizenegy dédunokája van. A szövetkezetbe még mindig el-eljár dolgozni, de már nem ki a mezőre, hanem csak a telepre, köny­­nyebb munkára. — Ma például krumplit csíráztat­tunk — mondja. — S mennyibe kerül itt egy ebéd? — érdeklődöm. — Egy korona — feleli. — Hogyan? — kapjuk fel a fejünket. — No azért ne ijedjenek meg, mert nem mindenki kapja egy koronáért, csak akinek kisebb a nyugdíja, nekünk is csak azért adhatnak, mert a többit a nemzeti bizottság pótolja. Azt már Kukola Lászlótól, a vendéglő vezetőjétől tudtam meg, hogy a helyi nemzeti bizottság az alacsony nyugdíj­jal rendelkezők ebédjének ellenértéké­hez hét koronával járul hozzá. — És elegendőt adnak-e? — fordu­lok ismét Dezső bácsihoz. — Hajaj, még vacsorára is marad belőle. Igaz, én két adagot viszek. Egyet a feleségemnek. De nemcsak hogy elegendő, hanem még kitűnő is, úgyhogy — emeli fel a mutatóujját — a szakácsnékat is megörökíthetik. S fotósunk már szalad is, hogy ele­get tegyen Dezső bácsi óhajának, le­fényképezze a konyhában sürgölődő asszonyokat, akiket a vezető éppen felköszöntött — a nőnap alkalmából. Vörös Dezső bácsi aztán estefelé — már otthon — jól szóló citeráján elját­szotta mindkettőnk nótáját. ZS. NAGY LAJOS 1. Felszolgálás közben 2. Szabó Zoltán mérnök 3. Faliújság 4. Vörös Dezső bácsi 5. Nőnapi köszöntő Prand! Sándor felvételei 4

Next

/
Thumbnails
Contents