A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-01 / 14. szám

Kővári Szilárd: Kapu a késmárki utcán (olaj, 1911)

fCtiVuflAs'

Tragikus sorsú művészeink egyike a kassai (Košice) származású Kővári Szilárd, (1882—1916), eredeti nevén Kačmarik. Bár művészete meghatározó jelentőségű az 1920-as években kibontakozó kassai avantgárd festészetben, szellemisége tovább élt az akkor induló fiatal müvészgeneráció körében, s mégis egy két művészetpártolón kívül, valamint néhány szakember kivételével piktúrája ismeretlen maradt a mai napig a befogadók szélesebb körében. Adódik ez abból a tényből, hogy Kővári Szilárd annyira sajátos, merész és modern művészetet teremtett századunk első évtizedében, hogy a harmincöt ezer lakost számláló Kassa polgári társadalma értetlenül állt művészete előtt. Pusztán különcségét csodálták, de festészete nagyon keveseket érdekelt. így a szeretetre, elismerésre vágyódó, zárkózott természetű Kővári e polgári társadalom szélére lökődött ki. Barátok nélkül, elismerés nélkül, teljesen egyedül maradva vívódott festészeti problémáival 1913-ig, amikor is lelki egyensúlya megbillent. A meg nem értettség, a mellőzöttség felemésztette gyenge fizikumát. Öszszetört. Roskatagon járt-kelt a kassai utcákon, és órákat üldögélt hallgatagon Halász-Hradiléknál, akik pártfogásuk alá vették a lelkileg teljesen kimerült festőt, bár festészete az ő számukra is puszta kuriózum maradt. Tragikus halála 1916. július 17-én következett be a lelki betegek kórházában Kassán 34 éves volt ekkor.

Első nagyobb tárlatát 1920-ban rendezte meg Dr. J. Polák, a Kelet-szlovákiai Múzeum akkori igazgatója. Hosszú hallgatás után 1957-ben rendeztek újabb bemutatót műveiből a Kerületi Galériában Kassán.

Kővári Szilárd majdhogynem autodidakta volt, mert bár végzett művészettanulmányokat Budapesten a Felsőfokú Tanárképzőben Hegedűs László, Edvi Illés Aladár és Székely Bertalan vezetése mellett 1902 és 1906 között, de az iskola akadémikus jellege számára csak a képzőművészeti alapokat tudta nyújtani. Művészeti fejlődésében meghatározó jelentőségű a szolnoki müvésztelepen el töltött időszaka. Az itt készült festményei 1906—1908 között határozott művészi programot jeleznek, amiről az Öreg szolnoki udvar, A műteremlakás belseje,

és a Reggel az utcán c. képei tanúskod nak. E müvek meghozták számára az első és egyetlen sikerélményt, hiszen 1908- ban állami ösztöndíjban részesült. Anyagi gondoktól mentes élete rövid ideig tartott. Visszatérve Kassára jöttek a megpróbáltatások, amit eleinte erővel, művészetben való hittel ki tudott védeni, sajnos csak rövid ideig. Kisebb kirándulások kivételével —, amelyeket ebben az időben tett a Szepesség különböző településein —, nem hagyta el Kassát. Művészete szülővárosa kültelek! negyedében és a szepességi falvakban, városokban szerzett élményein érlelődött, s bontakozott ki. A festészeten kívül nagy előszeretettel rajzolt és grafikát metszett.

Kővári Szilárd közvetlen környezetének igényétől teljesen független művészetet teremtett. A századelő tízes éveiben, sőt még néhány évtizeddel később is, még kulturális gócpontjainkban is a képzőművészeti elvárás megrekedt az

A kassai (Košice) Kerületi Galéria tulajdona

előző századból örökségül maradt művészeti szemléletnél. Közkedveltek voltak a reprezentatív portrék, az impresszionista hangvételű táji ábrázolások, az életképek, valamint a történelmi kompozíciók. Ezzel szemben Kővári a táji, és a külvárosi negyedekben szerzett látvány-élményeit saját képi nyelvére transzponálta át. A részletekkel nem sokat törődött, a motívum egészére figyelt. A megélt valóság színfelbontásában, — amint azt a posztimpresszionistáknál láthatjuk —, vagy nagy ellentétes színű felületekben, — amint ez a fauvistáknál követhető nyomon —, jelentkezik képein. Öntörvényű fejlődése során eljutott festészetében, rajzaiban, grafikáiban a modern európai piktúra egyik legmodernebb csoportosulásának kifejezési formájáig, eszmei, esztétikai tartalmáig, amelyet a francia Nabis tagjai képviselnek, magyar művészek közül Rippl Rónai József.

Kővári Szilárd rendkívüli tehetségű piktor volt, aki rövid élete ellenére a szlovákiai és az egyetemes művészet számára fontos, s meghatározó alkotásokat hozott létre. Életművének monografikus feldolgozása hazai művészettörténetünk adóssága napjainkig.

FARKAS VERONIKA

24