A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-01 / 14. szám
Hallottuk olvastuk láttuk Innenonnan FOLYÓIRAT Kritika Nagy érdeklődésre számottartó írásokat mindig találhat az olvasó a Kritika című művelődéspolitikai és kritikai folyóirat lapjain. Februári számában részleteket közöl Liptay Katalinnak Nemeskürty Istvánnal készített interjújából, amelyet a televízióban a múlt év őszén volt módunkban látni, hallani. A portréfilmben elhangzottak olvasva most még inkább gondolkodóba ejtik az embert, amikor a polihisztorságot nyíltan vállaló Nemeskürty könyve kapcsán a történelmi körülményeknek a történelem folyására gyakorolt hatásáról fejti ki véleményét. Szerinte nem szabad semmit a sorsra hárítani, mindenért mi vagyunk a felelősek. Megállapítja, hogy nincsenek bűnös nemzetek, csak uralkodó osztályok vannak, s hogy csoportok, rétegek, osztály- és gazdasági érdekek alakítják a történelmet. Fejtegetése a marxista történelmi dialektika igazát húzza alá. Pontosan, világosan fogalmaz az író akkor is, amikor Liptay az emberek hiányos történelmi ismereteit hozza szóba. Nemeskürty válasza: „Akinek nincs múltismerete, az tenyészik, az nem él... A múlt ismeretéből meritek erőt a jelenhez ... és lépek előre, nézek a jövőbe." Bár iménti gondolata nem új, mégis újra- és továbbgondolásra érdemes. Születésének centenáriumán két terjedelmes írással emlékezik a lap Nagy Lajosra. Tamás Aladár a pályatárs szemével láttatja irodalmunk e nagy alakját, aki örökké terveket forgatott agyában, s aki örökké elégedetlen volt, mert — úgy vélte — terveiből keveset valósított meg. Az egykori barát bensőséges hangulatú visszaemlékezéséből az örök magányos Nagy Lajos portréja rajzolódik elénk. Azé az íróé, aki a „hiány, a meggyalázott igazság írója volt, a kielégitet len vágyaké" — ahogyan Nagy Sz. Péter summáz. Vági Gábor napjaink egyik fő témájáról, a településfejlesztés kérdéseiről elmélkedik, megállapítván, hogy a közös tanácsok, az egyesített termelőszövetkezetek, a körzetesített iskolák a falvak jelentős hányadát károsította vagy funkcióiban csonkította meg. A viták, amelyek az érintett probléma megoldása és a járható út megtalálása körül kavarognak, a gazdasági és a műszaki tervezők, a társadalomtudományi szakmák képviselői és az írók, szociográfusok között, valószínűleg még sokáig elhúzódnak. Urbán Aladár KÖNYV Karinthy Ferenc: Budapesti ősz Páhy Gyula, a fiatal népművelő 1956 őszén belekeveredik a véres budapesti események forgatagába, aztán sodródik. Ugyanebben az időben lazul meg kapcsolata a feleségével és szövődik új viszony közte s egy fiatal színésznő között. Páhy, emberi kapcsolataiban, szerelmeiben ugyanolyan határozatlan, hánykódó jellem, mint amilyennek abban a helyzetben is bizonyul, amely ma már többé-kevésbé történelem. Ott van a rádió emlékezetes ostrománál, értetlenül szemléli az oktalan lövöldözést, fegyverhez jut, később az ország nyugati sarkába utazik, hogy apját, a régi A dohánymozaik-vírus fehérjeburkának keresztmetszetét láthatjuk képünkön. A vírus 1/16 milliomod mm vastag keresztmetszetén a tizenhét burokfehérje-alegység gyűrűt alkot. Az ábrát mintegy félmillió diffrakciós kép adatainak számitógépes feldolgozásával szerkesztették meg. Az utak mellett jelzőtáblák mutatják az NSZK-ban, hogy melyik adóállomáson és milyen frekvencián vehető az útinform adása. A C betű a körzet jele. Egy kisfiú és egy jószívű űrből jött lény barátságáról szól az E. T. című amerikai film, amely a nyugati féltekén mostanában szép pénzt hoz a mozitulajdonosok konyhájára. Képünkön a film két főszereplője látható. Macedón menyasszony — vőlegényére várva idők börtönére ítélt csendörtisztjét kiszabadítsa. Később ott van a Köztársaság téren, ahol az ötvenhatos események legrettenetesebb öldöklése zajlik, s a hisztérikus zűrzavarban embert is öl, hogy emberéletet mentsen. Áldozata a saját apja lesz, aki eszeveszett megtorlóként vesz részt a mészárlásban. Karinthy Ferenc új regényének cselekménye sok mindent felvillant, visszaidéz a tényleges események sorából, de legfőbb erénye, hogy olyan hőst képes teremteni, aki jellemző módon megjeleníti előttünk e nehéz napok általános magatartásformáját. Persze, teljes mértékben nem lehetünk bizonyosak, mennyire volt mindez általános. Kétségtelen, hogy nem volt mindenki „apagyitkos", mint ahogy afelől is bizonyosak lehetünk, hogy az apagyilkosságnál is súlyosabb dolgok történtek akkor. A rövid zárófejezetből kiderül, Páhy nyugaton él, a világ végéről ír feleségének levelet, amely mintegy kiséröszövege ennek a könyvnek. Annak reményében veti papírra a történteket, mert úgy véli, elhagyott felesége csak ily módon értheti meg, miért nem jöhet többé vissza Magyarországra a férje. Ö maga már érti, tudja, hogy az egyetlen ember, akihez igazán köze van, az éppen a felesége, akivel viszont már feltehetően sosem találkozhat. Mert eljátszott valamit, még akkor is, ha volt egy pillanat, amikor tudta, mit, hogyan kell cselekednie. Mint az események részletei és teljes sora, úgy ez is szimbolikus értékű e regényben, melynek szerzője Budapesti tavasz címen közvetlenül a felszabadulás után írt egy szép, ma már történelmi értékű művet. A Budapesti ősz című kisregény párja a Budapesti tavasznak. A kettő közül ez a régebbi írás számít inkább klasszikus értékűnek. Keszeli Ferenc László Gyula 50 rajza László Gyula magyar régészprofesszor, a nemzetközi archeológia kiemelkedő alakja a Móra Ferenc Könyvkiadó jóvoltából hasznos és értékes ajándékkal lephette meg legfiatalabb olvasóit. 50 rajz a honfoglalókról c. képeskönyve nagyszerű vállalkozás, a maga nemében párját ritkító alkotás. A szerző egy évezreddel ezelőtti világba vezeti vissza gyermekeinket: a 896-os honfoglalás népét, Árpád magyarjait hozza közelebb az utódokhoz. Az említett korszak szakavatott ismerője már 1944-ben közzétette nagyjelentőségű művét, A honfoglaló magyar nép életé-t. Most megjelent könyve az előbbi mondanivalóját, annak jobb megértését és megközelítését teszi lehetővé — elsősorban azok számára, akiknek különösen szükségük van az önismeret szerzésre, múltunk „hamis ábrándok" nélküli felfedezésére. S a szóbanforgó könyv mindenképpen nagyszerű segítséget nyújt ehhez, hisz a szerző művében nem szónokolni akar, hanem őszinteséggel, s a lehető legnagyobb hitelességgel kíván vallani elődeinkről, honfoglaló őseinkről. \ László Gyula régészeti tevékenységét eddig is nagyszerűen kiegészítette kiváló rajzkészsége. Az új könyvében található művészi rajzok még meggyőzőbbé teszik mondanivalóját, jobban eligazítják az olvasót abban a világban, melyről az írások vallanak. A tudós régész egyszerre mesél és oktat, tanít és nevel. Gördülékeny stílusa, csodálatos képei, szakszerű magyarázatai a korszerű történelemtanítás, művelődéstörténetünk és valóságismeretünk megközelítésének lehetőségeit példázzák, egyszóval a tudománynépszerűsítés iskolapéldái. De mi mindennel ismerkedhet a fiatal olvasó László Gyula könyvét lapozgatva? Többek közt a magyarok mondáival, honfoglalóink hitvilágképzetével; nagy vezéreinkkel és fejedelmeinkkel, mint pl. Álmossal, Árpáddal, Botonddal, Lehellel és Gézával. És bepillantást nyer az ősök mindennapjaiba, képet kap az emberélet egy-egy eseményéhez fűződő szokásokról. Olvashat az őshazában is ismert földművelésről, a honfoglalók lakásairól: a jurtáról, a földkunyhóról, s a föld fölé emelkedő első házakról is. Megismerkedhet továbbá a legrégibb mesterségekkel: a fazekassággal, az ötvösmunkával, a nyíl- és íjkészítéssel, a nyergesmester meg a kardcsiszár munkájával. Az Írások és rajzok egymást kiegészítve vallanak a legrégibb korok már-már homályba vesző emlékeiről. Csáky Károly HANGLEMEZ A Prágai Ütőhangszer Zenekar Az ütőhangszerek jelentősége az utóbbi évtizedekben igen megnövekedett. Összefügg ez a tény azzal a követelménnyel, melyet korunk támaszt a zenei megnyilvánulások ritmusát, hangzását illetően. Az ütőhangszerek kétségtelenül képesek mind a ritmus, mind a hangzás szempontjából színesebbé, korszerűbbé tenni az egyes zeneművek hangulatát, mondanivalóját. Nem véletlen az sem, hogy világszerte egyre több ütőhangszer zenekar alakul, melyek speciális repertoárjukkal nagy sikereket aratnak a hangversenydobogókon. Ilyen zenekar pl. a svédországi Malmö Percussion Ensemble B. Lylloff vezetésével, hazánkban pedig a Prágai Ütőhangszer Zenekar, amely a Prágai Konzervatórium ütőhangszer tanszéke vezetőjének, Vladimir Vlasák professzornak a kezdeményezésére jött létre. A zenekarral most a Gramofon Klub tagjai és a többi zenekedvelők is megismerkedhetnek annak a Panton-lemeznek a jóvoltából, mely a közelmúltban látott napvilágot. A zenekar tagjai (Stanislav Hojný, Miloš Kozelka, Václav Mazáček, Daniel Mikolášek, Oldŕich Šatava és Vladimír Vlasek) három müvet mutatnak be a lemezen, valamennyi ütőhangszerek számára készült. Az első lemezoldalon hallható Jindfich Feld „Koncertszvit ütőhangszerekre" című 4-tételes (Introduction, Passacaglia, Scherzo, Conclusion) című müve és Karel Sodomka „Négy induló ütőhangszerekre" (I. Festive occasion, II. Country fair. III. Funeral, IV. Traditional) cimü szerzeménye. A második lemezoldal egyetlen alkotást tartalmaz, Svätopluk Havelka „Percussionata" cimü 3-tételes művét. A darab előadásához rendkívül jó felkészültségű előadókra van szükség. Ez ugyanis jellegzetes kamara-darab 46 ütőhangszerre, s ezt négy zenész szólaltatja meg. A szonátaszerű mű három tételben (Thesis, Antithesis, Synthesis) az emberi lét derűs és árnyoldalait mutatja be, ezek találkozását, konfliktusait, de a befejezés, a „Synthesis" című tétel az öröm és a reménység kifejezője, az élet, a béke, az értelem igenlése. Sági Tóth Tibor 8
