A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-08 / 2. szám

Az ismerős Ismeretlen

Az emelkedő enyhébb szakaszán a gépkocsi mintha új erőre kapna, ugrásszerűen felgyorsul. Az első szélvédőn túl kitárulkozó lenyűgöző tájkép így viszonylag gyorsan változik. Bárhová nézek, az őszi természet mindenütt pazar színekben pompázik, de mert a tűlevelű fák vannak itt is többségben, az uralkodó szín még most is a zöld maradt. Innen már csupán egy-két percnyi az út, és a csúcson leszünk, mondja egyik útitársam, s nyomban arról kezd elmélkedni, hogy vajon miért kapta a hegy, amelyre most kaptatunk fölfelé, éppen az Ismeretlen nevet. Valóban, honnan ez a titokzatos elnevezés, hiszen egy gyakorolt hegymászónak, de még egy kevésbé edzett turistának sem okozhat nagyobb nehézséget a csúcs meghódítása. Azóta meg, hogy aszfaltozott út vezet a hegytetőre, végképp furcsa az Ismeretlen elnevezés.

— Volt idő, amikor ez a név számunkra valódi tartalommal telítődött — mondja Stanislav Šmatlák mérnök, a Szlovák Energetikai Beruházó Vállalat igazgatója. — Tíz évvel ezelőtt, amikor úgy döntöttünk, hogy az Alacsony-Tátrának ezen a hegyén építjük fel a fekete-vági vízierőmű felső víztárolóját, pontosan senki sem tudta, mi rejlik az Ismeretlen gyomrában. A földalatti vizsgálatoknál is csak részben tárta föl titkait. Immár nyolc éve, hogy fölvonultak ide a kivitelező vállalatok szakemberei, s előttük nem kisebb feladat állt, mint Csehszlovákia legnagyobb vízierőmüvének megépítése. Becsületünkre legyen mondva, az építés során derekasan helytálltak.

E megállapításnak az értékét csak növeli,

ha konkrétabban is szemügyre vesszük, hogy mit alkottak itt nyolc év alatt az építők. Az emberek és gépek igénybevételéről sokat elárul az a tény, hogy kereken 4,5 millió köbméter anyagot kellett megmozgatniok a létesítmény építése során. Ennek nem kis hányadát szószerint a hegy gyomrából, a föld alól kellett kitermelniök, hiszen a felső víztározót az alsóval páncélcsővezetékes csatornák kötik össze. Betonból csaknem 425 ezer köbmétert kellett megkeverni és beépíteni. Túlzás lenne ugyan most azt állítani, hogy a semmiből kezdték el az építkezést, hiszen bizonyos fogyatékosságoktól eltekintve a főtervező, a bratislavai Hydroconsult vállalat pontos tervdokumentációt bocsátott a kivitelezők rendelkezésére, az emberek kezdeményezése nélkül mégsem lehetett volna elképzelni a sikeres finálét. Ejtsünk néhány szót például az újítókról. Annak idején alig pár hete vonultak csak fel az építők, s máris megszületett az első figyelemre méltó újítás. Ez még 1974 decemberében történt. A következő hasonlóan fontos javaslatot tizenöt hónappal később nyújtották be, s arányosan az erőmű növekedésével gyarapodtak az ésszerű, jól hasznosítható újítások is. Összesen 94-et tartanak számon az építők, amiből — s ez nem rossz arány — 51 -et el is fogadtak és a gyakorlatban nyomban alkalmazták őket. Itt is bebizonyosodott, hogy érdemes odafigyelni az újítók szavára, hiszen az alkalmazott megoldásokból származó haszon meghaladta a 16 millió koronát. Ilyen vonatkozásban Malinovská mérnök és a Prochácov testvérek neve került be

csupa nagybetűvel az erőmű építésének történetébe. Ez nem csoda, hiszen a tervezők kisszámú csoportja olyan újszerű megoldással állt elő, amiből több mint 4 millió korona megtakarítás származott.

— Tekintettel arra, hogy csúcsidényben itt úgy 2300 ember dolgozott, nyugodtan mondhatjuk, hogy az Alacsony-Tátrában az Ismeretlen volt a leglátogatottabb hegy — mondja Stanislav Šmatlák mérnök. — Igaz, ide nem üdülni jártak, hanem dolgozni kaptattak fel a hegyre, esetleg a gyomrában vagy a tövében szorgoskodtak. Az erőgépek zaja mára már elcsitult, ezt most véglegesen a turbinák jellegzetes surrogó hangja váltotta fel. Egyébként a hat egyenként 110 megawattos turbogenerátor közül az elsőt még 1980 elején befejeztük. Ezt követően rendszeres időszakokban készültünk el a továbbiakkal is.

— Tulajdonképpen mekkora az itteni beruházás?

— Ha az erőmű teljesítménye szerint számoljuk át az értékét, azt kell mondani, hogy gazdaságos volt a befektetés. Kereken 2,5 milliárd koronát ruháztunk be 660 megawatt teljesítményért, ami világviszonylatban is elfogadható arány. Egyébként a beruházás megtérülési ideje itt tíz és fél év.

Állok a felső víztároló partján, s gyönyörködöm a látványban. A távolban a Magas- Tátra hósapkás csúcsai fürdenek a napsütésben. A természetnek ezen egyedi csodája mellett most hasonló élményt nyújt ennek az .ember alkotta mesterséges tónak látványa is, a tóé, amely 1150 méterrel a tengerszint

fölött csaknem négymillió köbméter vizet tárol. Építése során két világraszóló műszaki újdonság is született. Annak idején sok szó esett a lejtőket egyengető, lézersugár vezérlésű gréderröl, s a medence alján alkalmazott új eljárásról is, aminéfc köszönhetően egyszerűbb lett a kettős szigetelő aszfaltréteg terítése. Mindkét megoldás növelte az elvégzett munka minőségét, s ami szintén fontos, általuk rövidebb idő alatt készültek el a felső víztározók.

— Ugyancsak említésre méltó munkát végeztek itt a gépek és technológiai berendezések szállítói és szerelői. Közülük elsőként érdemes megemlíteni a blanskói ČKD vállalatot — mondja Šmatlák mérnök. — Ide mintegy 700 millió korona értékű berendezést gyártottak és szállítottak. Műszaki színvonal és minőség szempontjából viszont a plieni Škoda Müvek jeleskedett. E nagy múltú vállalat nevéhez fűződik annak a négy nagy teljesítményű transzformátornak a gyártása és szerelése, amelyekről a szakemberek egybehangzóan azt vallják, hogy szerkezetileg mind a négy unikum.

Gondolom, a laikus számára még ezek után is rengeteg nyílt, megválaszolatlan kérdés maradt. Egyebek között talán az is, hogy érdemes volt-e egyáltalán ilyen nehéz körülmények között nekifogni az építkezésnek. Ezen a kérdésen annak idején sokat töprengtek a szakemberek. Végülis, éleslátásukra vall, hogy nem álltak el az elképzeléstől, s neki mertek vágni ennek a nem mindennapi feladatnak. A döntés helyességét mi sem igazolja jobban, mint az időközben kialakult, nemzetközi viszonylatban is nehéz energiahelyzet. De a bizonyításért nem kell határainkon túlra menni. Vegyük csak hazai lehetőségeinket, például a hőerőművek terén. A minap szerezhettünk tudomást arról, hogy felépült hazánk egyik legmodernebb és egyben utolsó hőerőműve, a Prunérov II. elnevezésű. Igen, ezzel a beruházással véget ért a nagyteljesítményű hőerőművek építésének időszaka. E téren az egyre fogyó széntartalékaink vonták meg a végső határt. A jövő most már az atomerőműveké.

— Annak idején — mondta František Furenda mérnök, a trenőini Vízerőművek Tröszt igazgatója — a vízerőművek nagy szerepet játszottak energiarendszerünkben. Volt idő, amikor a Vágón üzemelő vízlépcsőrendszer kerek egy harmadát termelte meg Szlovákia villamosenergia-szükségletének. Majd a hőerőművek kerültek előtérbe, s napjainkban ugyanez mondható el az atomerőmüvekről. Mindennek ellenére a vízerőművek egy területen pótolhatatlanok. Nincs gyorsabban termelni képes erőmű, mint a vízmeghajtású. Idehaza közülük is a Fekete-Vágón épült a leggyorsabb. Elég kinyitni a zsilipeket, s az erőmű egy percen belül már a maximális teljesítményt nyújtja.

Kísérőimmel a vezérlő terembe érkeztünk. A diszpécser hatalmas műszerfal előtt ül, bal kezével egy képernyőn számjegyoszlopok jelennek meg rendszeresen. Számítógép értékeli ki állandóan a pillanatnyi helyzetet, ha veszélyes eltérést észlelne, azonnal figyelmezteti az ügyeletest. Hátam mögött az üvegfal túloldalán a hatalmas csarnokban sípolnak a turbinák. Október 25-től, az erőmű átadásának napjától, ha kell, mind a hatot üzembe lehet helyezni. Arról viszont, hogy mikor mennyi áramra van szüksége energetikai rendszerünknek, Prágában az Állami Energetikai Felügyelőség dönt. S így egyenesen ebből a központból kapja a fekete-vági erőmű is a parancsot az indításra, így, itt az immár bizalmasan ismerős Ismeretlen tövében az ügyeletes személyzetnek csupán a parancs pontos végrehajtása a dolga.

Csaknem 4 millió köbméter víz 1150 méter tengerszint fölötti magasságban

KESZELI BÉLA

4