A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-04 / 10. szám

nyílásain hát ráláthat az ember az egész városra, még azt is láthatja, ahogy a müncheniek ma éppen söröznek, mulatnak. Egyébként azt tartják, hogy e város népe kedélyesebb, barátságosabb, mint a Szövetségi Köztársaság más városaiban élő emberek. A történelem során fogékonyak voltak a politikai mozgalmak iránt. Itt is kitört 1848- ban a forradalom, de gyorsan elfojtották. Itt is zászlót bontott 1919-ben a proletárforradalom és kikiáltották a Bajor Tanácsköztársaságot, de ezt is hamar leverték. A történelem rossz emlékű fejezeteihez fűződik Hitler híveinek itteni szervezkedése, majd a hírhedt „Müncheni egyezmény", de a Bürgerbräu sörpincéjében itt érte Hitlert 1939-ben az első merénylet. A háború idején több mint hetven bombatámadással romba döntötték a várost, s lakóinak száma fél millióra csökkent. Szimbolikusnak tűnik, hogy a háborús romokból összehordott törmelékdombra építették technikai bravúrral az 1972. évi nyári olimpiai játékok stadionjait. Üdezöld pázsit övezi ezeket, a lelátók fölött felfüggesztett sátortető üveglapjain megcsillan a napfény. Látom innen a közeli olimpiai várost, ahonnan a földalatti vasút, a müncheniek büszkesége, tíz perc alatt bevisz a belváros közepébe, a Marienplatzra. Az aluljárót török vendégmunkások söprik. Odafönn a térről mindenki a Wiesére ment, így nyugodtan megnézhetem az Új Városháza csipkés neogótikus épületét, melynek tornyában délelőttönként pont tizenegy órakor életre kelti az óraszerkezet a régi idők bábfiguráit, lovagokat, kürtösöket, udvari bohócokat, kádárokat, bognárokat.

Meg kell néznem a műemlékkel teletűzdelt belváros egyik dominánsát, a csaknem száz méter magas katedrálist, a Frauenkirchét, amely a középkor egyik legnagyobb építőmesterének Jörg Ganghoffernek vezetésével épült. A monda szerint az ördöggel cimboráit. Amikor a sátán többször is eljött érte, azzal szabadkozott, hogy még nem mehet, mert nem fejezte be a munkáját, hiányoznak az ablakok. Azon a helyen, ahol az ördög állt, az oszlopsor miatt valóban nem láthatta az ablakokat, így dühében kénköves tüzet fújva otthagyta a kőpadlón a nagy fekete lábnyomát, amely mindmáig látható.

München Bajorország művészeti és zenei központja, s ahogy itt mondják, a Szövetségi Köztársaság „titkos fővárosa”, már csak azért is, mert Hamburg után csaknem másfélmilliós lélekszámával a legnépesebb város Nyugat- Németországban.

A város húsz színházáról, kabaréiról, két tucatnyi múzeumáról és számtalan műemlékéről lehetetlen itt részletesen beszámolni. Egyedül a Theresienstrassén levő Régi Képtárról, a világhírű Alte Pinakolthekról külön könyvet lehetne írni, ahol megtalálhatók Európa legfőbb művészi irányainak, iskoláinak legértékesebb alkotásai, Dürertől Rembrandtig, Leonardo da Vincitől Raffaellóig, Grécótól, Velasquezig,

Goyától Muri Hóig. Kívül a múzeum falain még látom a háború ütötte sebeket, s művészettörténész kísérőnk karjait széttárva megjegyzi, hogy a városnak nincs pénze a tatarozásra.

A múzeumnegyedben az Elinsenstasse egyik épülete magyar vonatkozásáról is ismert. Itt lakott Munkácsi Mihály; a Látogatók című festményét az Új Képtárban őrzik.

A nyílegyenes Ludvigstrassen, München legszebb utcáján jutok el a Schwabing művésznegyedbe, a „müncheni Montmartre-ra". Esteledik. Kigyúlnak a színesen sziporkázó neonlámpák, kinyitnak a vendégre váró vacsorázóhelyek, lokálok, meg-megállnak a járókelők a mozik fényárban úszó reklámportáljai előtt, melyek itt-ott pornófilmekkel csalogatják be a nézőket. Zene árad mindenhonnan. Már az is élmény, ha este végigsétál az ember ennek a negyednek az utcáin.

Visszafelé a szállodába a főpályaudvar mellett megyek el. Ha már itt vagyok, benézek Európa egyik legnagyobb vasúti csomópontjának csarnokába, ahová majd minden percben érkezik, vagy indul innen vonat. Az Oktoberfest miatt még nagyobb a nyüzsgés ebben a hangyabolyban, mint máskor. A Balkán felől befutó nemzetközi gyorsról rengeteg vendégmunkás száll le, ami itt persze teljesen megszokott látvány, s ha nem így lenne, azon csodálkoznának a hazaiak. Igaz, a mai gazdasági helyzetben egyre nehezebb munkát kapni, és sok vendégmunkásnak nem hosszabbították meg a szerződését. De szükségük van rájuk még akkor is, ha ittlétük rengeteg társadalmi problémát vet fel.

Mint Nyugat-Európa számos nagyvárosában, itt is lépten-nyomon sütik a hasábburgonyát, és sűrített sós paradicsomiével leöntve árulják, miközben a rikkancs az esti lapok szalagcímeit kiabálja rekedten a bonni kormányválságról.

A sós hasábburgonya után jólesik egy pohár sör. Gyerünk egy sörözőbe. De melyikbe az ezer közül? A Hofbräuhausban, a legnagyobbak egyikében hatezer ember sörözhet egyszerre. Óriási hordókból csapolják, s a vendégek hagyományos kékszínü cserépkorsókból isszák a habzó sört. Ez nekem túl nagy és zajos. Nézzünk be inkább egy kisebbe, néhány lépésre a szállodától. Minden sörözőben esténként a szokott törzsvendégek ülnek. Ebben is, ahová benyitottam. Csupa idegenek, vendégmunkások. Leülni sincs hová, minden asztal és szék foglalt, így a pultnál iszom a sörömet, jó nagy, egyliteres korsóból, mert ennél kisebb mércét itt nem ismernek. A terem belsejében harmonika szól, s a hangjában valami bánatos sóvárgás bujkál. Az itt ülők közül gondolatban sokan hazaszállnak valahová a Boszporusz vagy az Égeitenger partjára, a napsütötte olajfaligetek közé, ahová feleségük, gyermekeik hazavárják őket.

DUSEK IMRE

A szerző felvételei

Emberi sorsok

ZSÁKUTCA

Az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának, illetve Főügyészségének vezető dolgozói a minap ismertették az újságírókkal a fiatalkorúak bűnözésének okait, a törvényszegő cselekedetek megelőzésének lehetőségeit elemző vizsgálat tapasztalatait. E számos statisztikai adattal alátámasztott és tudományos igénynyel készült oknyomozó felmérés egyik tanulságos vezérgondolata az az általánosan ismert mondás, miszerint a bajt nemcsak orvosolni, de elsősorban megelőzni ajánlatos. A bűnüldözés szerveinek és a bíróságok mindennapi gyakorlatában ez annyit jelent, hogy a kívánt megelőzés leghatékonyabb eszköze a fiatalkori bűnözés okainak felderítése.

Milyenek hát a mai fiatalok?

Kétségtelen, hogy többségük szorgalmasan tanul, dolgozik, értelmes életet él: jól beilleszkedik a családi, iskolai vagy munkahelyi környezetbe. Ugyanakkor — anélkül, hogy eltúloznánk szerepüket s így torz képet festenénk az ifjúságról — újra meg újra beszélni kell azokról a tizenévesekről is, akik rossz társaságba keverednek, óraszámra az utcákon lődörögnek és előbb-utóbb a bűnözés zsákútcájába tévednek.

— Büntetőpolitikánkban nem a megtorlás, hanem az újabb bűncselekmények megelőzése, a bűnelkövetők átnevelése, jó útra segítése az elsődleges cél — hangzott el bevezetőben a sajtótájékoztatón.

A fiatalkorúak bűnözésének formáit tekintve megállapítható, hogy a galeribűnözés — néhány kirívó esettől eltekintve — visszaszorult, de a jogerősen elítélt tizenévesek között aránytalanul sok a szocialista társadalmi tulajdon vagy a személyi vagyon elleni bűncselekményt elkövetők száma. Nyugtalanító adat az is, hogy viszonylag magas a visszaeső fiatalkori bűnözők száma; valamint az, hogy az utóbbi években történt összes betöréses lopások és garázdaságok 25—30 százaléka tizenéves tettesek rovására írandó. Bíróságaink erre vonatkozó vizsgálatai alapján a legtipikusabb esetek közé a gépkocsik, hétvégi házak feltörése és fosztogatása; illetve a munkahelyen és munkásszállón elkövetett tolvajlás tartozik. Csalás meg sikkasztás — érthetően — kisebb arányban fordul elő, hiszen a tizenéveseknek erre általában nincs is lehetőségük. A rablások, garázda támadások szenvedő alanyai általában ittas személyek; a bűnelkövetők körében pedig viszonylag magas a cigány származású tettesek száma ... A bíróságok szigorúbb, de főképpen következetesebb Ítélkezési gyakorlatának köszönhetően, mint már említettük, csökkenőben van a galeribűnözés; ám ez nem jelenti azt, hogy bírósági tárgyalótermeinkben épp ilyen ritkán találkozni e jelenség enyhébb formájával: az úgynevezett csoportos bűnelkövetéssel. Ellenkezőleg, az ifjúkornak által elkövetett bűncselekményeknek jelentős százalékát egymást bátorítva-segítve ketten vagy többen vitték véghez. Előfordul, hogy ezekben a két-három főnyi „bűnszövetségekben" már nagykorúak, sőt meglett korú felnőttek is részt vesznek.

A fiatalok bűnelkövetéseinek okai között első helyen változatlanul a rendezetlen családi körülmények állnak. A tizenévesek a feszültséggel teli környezet, a bizalmatlanság, italozás, durvaság és a rossz példa más megnyilvánulásai láttán érzelmileg elhidegülnek, magukra maradnak és nem találják

igazi helyüket. Innen tulajdonképpen csak egy lépés kell ahhoz, hogy „sorstársakat" keressenek — s máris fennáll a törvénnyel 'való szembekerülés veszélye. Feltétlenül figyelemre méltó, hogy a fiatalkorú bűnözők közül sokan manapság már nem a csonka családokból kerülnek ki, hanem a rossz családi életet élő szülők háztartásából.

Bírósági akták bizonyítják azt is, hogy egyre több fiatalkorút (s ebben a lányok sem jelentenek kivételt!) az ital bátorít a bűnelkövetésre. Az erőszakos cselekmények elkövetésének egyik legfőbb indítéka éppen az alkoholfogyasztás.

Az SZSZK Főügyészsége s alacsonyabb szintű szervei szakemberek bevonásával kutatják a fiatalkorúak bűnözésének okait. Ennek alapján nyert megállapítást, hogy minden fiatalban egyformán ott lappanganak ugyan a serdülőkor sajátosságai: az öntudatosodás, a függetlenségre való törekvés, a romantika és a kockázatvállalás iránti vágy; ám mindez csupán akkor sodorja a tizenéveseket lejtőre, ha e természetes vágyak kiélési lehetőségeit a család, az iskola vagy a munkahely nem tudja megteremteni .. . Említést érdemel, hogy a vagyon elleni bűncselekmények elkövetésének okaként korábban sokat emlegették a rászorultságot, az anyagiakat. Ma már a legritkább esetben fordul elő, hogy a fiatalokat ez viszi bűnbe. Sőt, az elítéltek többsége megfelelő, vagy az átlagosnál is jobb anyagi körülmények között élt; szüleik túlságosan is bőkezűen támogatták őket, vagy már önmaguk is kerestek.

Külön is szólni kell a fiatalkori bűnözés és a csavargás összefüggéséről. A'felmérések szerint a bíróság elé kerülő fiatalok mintegy fele a bűncselekmény elkövetése előtt csavargó életet élt. Ez főképpen városi jelenség, de gyakran fordul elő ilyesmi a különböző nevelőintézetekből megszökő tizenévesekkel. Persze, előfordul az iskola, a szülök, a megszokott közösség elleni ösztönös serdülőkori lázadás is. Ilyenkor általában a szökés következményeitől, a várható büntetéstől való félelem juttatja tévútra a törvényszegőkké vált fiatalokat. A szökésben lévő, csavargó tizenévesek kedvelt tartózkodási helyei a pályaudvarok, vasúti kocsik, pincék, elhagyott épületek. A bujkálok leleplezését sokszor megnehezítik az alkalmi befogadók, akik Így — közvetve — esetleg hozzásegítenek védenceik későbbi bűncselekményeihez.

A fiatalkori bűnözök arányának bizonyos fokú csökkenése ügyészségeink és bíróságaink határozott fellépésének, a szocialista törvényesség betartását szorgalmazó szigorának köszönhető. Büntetőtanácsaink mindig igazságosan és körültekintően ítélkeznek: vajon a vádlottak padjára került fiatal szabadságvesztést vagy más javító-nevelő intézkedést érdemel-e? Ezért előfordul, hogy — indokolt esetben — a tizenévesek „csak" bírói megrovást vagy gyámhatósági felügyelet alatti próbára bocsátást kapnak. Ilyen esetekben az újabb bűncselekmények megelőzését a gyermek- és ifjúságvédő hatóságok hivatalos pártfogói segítik. A szigorúbb vagy enyhébb büntetések együttes célja: odafigyelni a „problémás" gyerekekre és a hamis romantika vagy kalandvágy helyett az értékes jellemformáló és erkölcsi tartást adó érzelmi kapcsolatok erősítése. Természetesen, ennek szilárd alapjait főképpen a családokban, másodsorban pedig az iskolai vagy a munkahelyi környezetben kell megteremteni.

17