A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-04 / 10. szám
A Csemadok életéből Túszszedők. A hetényi „Csokonai" kisszínpad bemutatója Németh Gyula A TOVÁBBLÉPÉS LEHETŐSÉGEI Németh Gyula a szövetség járási bizottságai fiatalabb titkárainak egyike. Harmincnégy éves, naszvadi születésű, falujában járt az általános iskola alsó osztályaiba, aztán Ógyallán (Hurbanovo) folytatta tanulmányait a mezőgazdasági szaktanintézetben. Édesapja az állami gazdaság dolgozója volt, szakmunkásként tehát a nyomdokaiba lépett. Hét évig lakatosként dolgozott a komáromi Agrostrojban, a mezőgazdasági gépeket gyártó üzemben. Közben berukkolt. Egy évig Tábor és Benešov laktanyáinak volt a lakója. Tudatos irodalmi érdeklődése itt alakult ki. Cseh folyóiratok, lapok olvasásába merült bele. Ilyen irányú érdeklődését ma is nyomon követhetjük egyik-másik lapunkban. Gyakran megismerteti az olvasókat egy-egy cseh vagy szlovák irodalmi folyóirat tartalmával. Léván is tölt egy évet katonaként, s mintha az a két esztendő csak röpke álom lett volna, újra ott találjuk a mezőgazdasági gépeket gyártó üzemben. De már a továbbtanulás kedvével. Beiratkozik a dolgozók esti iskolájába (gimnáziumába) és 1976-ban leérettségizik. S még egy lépéssel próbálkozik. Jelentkezik a Komenský Egyetem levelező tagozatán magyar—szlovák szakos hallgatónak. A levelező tagozatot azonban annyira kötetlennek találta, hogy egészen elbizonytalanodott elhatározásában. Ez így nem megy, gondolta, és félbeszakította alig elkezdett tanulmányait. Történtek további fontos dolgok is az életében. Még érettségi előtt állt, amikor a CSEMADOK komáromi járási bizottságának instruktora lett. — Mikor leszereltem, beléptem a CSEMADOK-ba. A naszvadi helyi szervezethez tartozom azóta is. A sógorom volt a helyi szervezet elnöke, ő is ismertetett meg szövetségünk tevékenységével. A következő évben már beválasztottak a vezetőségbe. Akkor is, ma is Komárom után a járás legnagyobb helyi szervezete a naszvadi. Több mint hétszáz tagja van. Férfi és női folklórcsoportja, valamint citeraegyüttese igen színvonalasan tevékenykedett. Mindig is szerettem olvasni, katonaság alatt még inkább rabja lettem a betűnek. Néhány fiatal társammal irodalmi kört alakítottunk Naszvadon. Rövid idő múlva irodalmi színpaddá alakultunk át, s a tíz-tizenkét tagú lelkes csoportnak én lettem a vezetője, rendezője és műsorösszeállítója. Három összeállítást tanítottam be. Az egyikkel szép sikert értünk el a járási versenyen. Munkámnak az összeállításért és a rendezésért járó díj volt a jutalma. Egy másik csoport, a komáromi mezőgazdasági szakközépiskola kisszínpada ugyanezzel az összeállítással eljutott a kerületi versenyre. Ekkor már a járási bizottság instruktora voltam. S mindaz, amit elmondtam, tulajdonképpen előzménye mostani munkahelyemre kerülésemnek. Megüresedett az inštruktori poszt, s az akkori járási titkár. Szabados Péter, engem kért fel betöltésére. Mikor ez történt, Németh Gyula már nős volt, fiatal családapa, s az új munkahelyén a fizetése ötszáz koronával volt kevesebb. Nem az anyagiak vezették elhatározó lépésének a megtételében. A kultúra frontján akart emberekkel foglalkozni. Érezte, ez az a terület, ahol szükség van rá. Itt tudja az elképzelése szerinti legtöbbet tenni! Fél évig töltötte be az inštruktori állást, keresztül-kasul beutazta a járást, ismerkedett falvak és CSEMADOK-csoportok munkájával. Tanított, magyarázott, miközben ő maga is szívósan tanult. Aztán több mint egy évig a nyakába szakadt minden, a távozó titkárt is helyettesítenie kellett. Az 1977. évi járási konferencián megválasztották a járási bizottság titkárának. — Hat év telt el azóta ... — Negyven helyi szervezetünk volt akkor és kétezer tagunk. Amatör művészeti mozgalmunk figyelmet érdemlő szinten állt. Ekkor érték el teljesítőképességük felső határát a női és férfi éneklő csoportok. Abban az időben élte virágkorát az izsai Búzavirág és a martos! Hajnal néptánc-csoport. A martosiak a nagydíjat is elhozták a zselizi Országos Népművészeti Fesztiválról. A kisszínpadok, a komáromi magyar gimnázium, a városi helyi szervezet és a búcsiak csoportja is sokat hallatott magáról. Mindezekhez számíthatjuk még a CSEMADOK komáromi helyi szervezetének és a Szakszervezetek Házának a színjátszó csoportját. — Most mi a helyzet? — Kettővel csökkent a helyi szervezetek * száma. Nagyobb szervezetekbe olvadtak bele. Tavaly év végéig ezerkétszázzal növe-A naszvadi női éneklő csoport A CSEMADOK komáromi helyi szervezetének énekkara 6