A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-01 / 1. szám
HOCMAN GABOR DETEKTIVREGENY Már régóta epekedtem egy jó detektívregény után. És a „jó" alatt én egy valóban jó regényt értek: izgalmasat, tele váratlan fordulatokkal, nemvárt meglepetésekkel és a végén — az olyan gyilkos leleplezését akiről egyetlen olvasó sem tételezte fel, hogy éppen ő lesz a tettes. Mivelhogy az egész könyvesboltban nem bukkantam rá Hyen nemű detektivregényre, megérett bennem a nagy elhatározás: magam fogok egy Hyen művet írni. Az elgondolást nyomban tett követte, és már néhány hét elmúltával egy vastag kéziratcsomóval a hónom alatt és vadul kalapáló szívvel kopogtattam a legnagyobb könyvkiadó vállalatunk ajtaján. Mondhatom, kedvesen fogadtak. Az ajkukon a mosoly is csak akkor fagyott meg, amikor végre sikerült kinyögnöm, hogy egy detektívregény kéziratát hozom. — Tudja, csakis klasszikus műveket szoktunk kiadni — oktatott fontoskodva a főkiadó. — De azért csak mutassa meg, mit hozott, talán sikerül majd a kéziratából kifaragni valami elfogadhatót Türelmetlenül feszengtem a széken, mialatt a fő irodalomfelelős szeme a kéziratom sorain cikázott és ujjai egymásután forgatták lapjait — Azt a hajszát amikor autóval kergetik a menekülő tettest és parázs lövöldözés folyik az utcákon a két kocsi között, ajánlom, hagyja ki, — tanácsolta jóakaróan. — Megtörténhetne, hogy az emberek félnének az utcára kimenni, nehogy valaki lepuffantsa őket Az emberekkel csínján kell bánni, érti, ugye? Ahelyett több figyelmet szentelhetne az utcák és terek leírásának, a járókelők jellemzésének — no meg biztosan akadnak abban a városban valami történelmi műremekek is, ugyebár? Egyetértettem vele, hogy az emberekkel valóban tapintatosan, csínján kell bánni: megígértem, hogy törlőm majd a lövöldözést és az utca leírását megfelelő mennyiségű történelmi remekművel látom el. — Ellenben az a rész, amelyben a főhős a fegyvergyár igazgatójának titkárnőjével csónakázik a folyó holtágán, ábrándozva szemlélvén a természet bájait, az benne is maradhatna a szövegben, — folytatta megfontoltan. — De talán...- ehm... a főhősnek azon igyekezete, hogy erotikus jellegű kapcsolatot teremtsen a titkárnővel... — egyáltalán nem való egy detektivregénybe. A detektrvregényeket nagy előszeretettel olvasgatják az ifjabb korosztályú olvasók is, érti, ugyebár? Ugyebár értettem, és megígértem, hogy regényemben növelem majd a természet szépségeinek leírását a titkárnő bájainak mellőzése árán. De úgy látszott, hogy még ez sem volt elegendő. — Az... az... az a titkos lépcső abban a romos várkastélyban is kimaradhatna, — osztogatta tovább önzetlen tanácsait — Az ilyesmi csak olcsó trükk, a mai olvasót ez egyáltalán nem érdekli. Mit tud egy mai pane/bérház lakója a titkos lépcsőkről a néhai kastélyban ? Inkább részletezze helyette azt hogy milyen nehézségek árán igyekszik a műemlékvédő vállalat átalakítani az ósdi kastélyt modern lakóházzá! A történelmi hozzáállás jobban érdekli majd az olvasót mint az a rémület amelyet egy félig elporladt csontváz fellelése okozna a régi várfalban. Nagy zavaromban rábólintottam. De ö könyörtelenül fújta tovább a magáét — Bűnözés, bűnözés, — simogatta szakállát az én jóindulatú tanácsadóm, — de hát muszáj, hogy gyilkosság legyen!? Nem volna-e elegendő valami... valami kevésbé nyers, nem annyira vad bűntény, például tiltott parkolás a kocsival, vagy éppen almalopás a termelőszövetkezet kertjéből? Tulajdonképpen szükséges-e egyáltalán a bűncselekmény? Talán ezt a részt is nyugodt lelkiismerettel kihagyhatnánk, mit szólna hozzá? Beismertem, hogy igaza van. A detektívregényben leírt bűntett végtére is valóban arra vehetné rá a békés polgárokat hogy a saját életükben is megismételjék azt így hát közösen kihúztuk ezt a részt a kéziratból, és áldozatul estek az utolsó oldalak is. Azok, amelyekben leleplezik a gyilkost Mivel, ahol nincs bűntett ott nincs kit leleplezni — Ne búsuljon, — veregette meg a váltamat részvéttel. — Azokat a hiányzó oldalakat könnyűszerre! helyettesíthetjük. Nézze csak, itt azt írja. hogy a regény egyik mellékszemélye rosszkedvű. Mi történne, ha a kéziratban ezt egy kicsit körülírná? Például, az bánija, hogy nem sikerül neki a kitűzött határidőre minőségi munkát végezni. Ezért búskomorsági rohamokkal küzd, de az egyik munkatársa rájön, hogy mi a baja, felkarolja, segíti a munkájában és hozzájárul ahhoz, hogy emberünk áthidalja életének ezt az árnyas időszakát No, jó volna így? Helybenhagytam, hogy ez valóban így van, és hogy majd átdolgozom a tanácsai szerint a kéziratot A fő irodalom felelős szeme felragyogott az örömtől. — Na látja, együttes erővel mégis csak kifaragunk valamit a maga kéziratából. Én szívesen segítek a kezdő szerzőknek. Csak tudja, az a cím... Miért éppen „Holttest a csomagtartóban ?" Nem, ez határozottan rossz cím. Végtére, nem is felel meg a kézirat kijavított változatának. Mi történne, ha a regény címét „Hervadt virágok"-ra változtatná? Mi mást tehettem volna, mint azt, hogy belenyugszom ? AzonkNül. úgy látszott, hogy az új cím valóban egészen jól fejezi ki a feljavított detektívregényem tartalmát A kiadó fő irodalom felelőse elégedetten mosolygott mialatt aláírtam a szerződést a könyvem kiadására. — Mi minden alkalommal igyekszünk felkarolni a kezdő, de tehetséges ifjú szerzőket ez már a mi kiadóvállalatunk krédója, — tette hozzá végül is. — Főképp akkor, amikor meg vagyunk győződve arról, hogy képesek maradandó irodalmi művet alkotni. Úgy. mint maga! így történt hogy egy bizonyos idő elteltével mégis csak napvilágot látott a kinyomtatott detektívregényem. Csak azon csodálkozom, hogy olyan kevés oNasó érdeklődik iránta. Felfoghatatlan. Hogy manapság már senkit sem érdekelne egy valóban jó, izgalmas detektívregény. amely tele van váratlan fordulatokkal, nemvárt meglepetésekkel és leleplezett titkokkal? Nem is tudom megérteni. Azonban azt végre is megértettem, mit értett jóindulatú tanácsadóm a maradandó irodalmi alkotás címszava alatt Olyan művet, amelyik jó hoszszú ideig megmarad majd — a könyvesboltok polcain. BÖLCSESSÉG A Duna -parti pádon néztem az őszt, és a futó, fehér fellegeket Csönd volt a nagy folyam lomhán és sárgán hömpölygött lefelé, mintha ki tudja, milyen szomorú titkokat susogna és fent az átlátszó, langyos levegőégben korán pusztulásra ítélt sárga levelek szállongtak a közelgő tó! sürgönyeiként Távol, a látóhatár szélén, utolsó sugarait szórta szerte a leáldozó Nap s a part mellvédje mellett emberek sétáltak, éNezve még egyszer a nyugalmas nyár röpke illúzióját S emberek ültek a padokon is, pihenve és beszélgetve, pillanatnyi boldogsággal, hátatforditva a város örökös, törtető zajának. Hárman ültek mellettem is a pádon. Három férfi. Ketten beszéltek, vitatkoztak, a harmadik csak hallgatott Családi ügyekről, napi témáról és persze: politikáról folyt a szó, hangosan néha szenvedélyesen. A harmadik, a sovány fiatalember egy szót sem szólt. Hangtalanul nézte a haNánykék eget, a suhanó vizet a liget gyérülő fáit az egész hallgató nagy természetet amely olyan nyugodt és szemlélődő volt most maga is, mint ő a pádon pihenve. Fotó: Böszörményi Egyre inkább valami mély elismerést és rokonszenvet éreztem iránta. — Igen, — gondoltam magamban — végre egy bölcs ember a mai világban, aki nem törődik a napi gondokkal, problémákkal és eseményekkel, hanem elmerül méltóságteljes hallgatással a természet végtelenségébe, ahol nincs kérdés és nincs panasz, nincs ma és nincs holnap, mert évezredekkel ezelőtt is ugyanígy áldozott le a nap, mint most és így fog leáldozni évezredek múlva is. Hyen tiszta őszi alkonyokon és minden többi csak múló valami, mint a másik két ember vitázó hangja itt mellettünk... Ó, be bölcs, be boldog!... Most hirtelen egy negyedik férfi tűnt fel előttünk. Odajött a pádhoz s megállva az eddig hallgató bölcs előtt elkezdett beszélni hozzá. A kezével, jelbeszéddel. És most végre amaz is beszélni kezdett Szintén a kezével... Süketnémák voltak. PÁLL MIKLÓS Ntunizmatika A PÉNZÉRMÉK TISZTÍTÁSA I. Első és legfőbb szabály, hogy a birtokunkba került pénzérmét, ha nem szükséges ne tisztítsuk meg. A szakszerűtlen tisztítás rendszerint az érnie végleges és helyrehozhatatlan károsodásával és értéktelenné válásával járhat. Itt nem lehet engedményt tenni; a tisztításnál kísérletezni is csak igen értéktelen, rossz (V.) tartásé pénzen szabad. Első legfontosabb teendő egy pénz megtisztítása előtt megállapítani a rajta levő szennyeződés anyagát és azt, hogy a pénzérmét miből, melyik korban, milyen technológiával (verték, öntötték) készítették. Az antik római és görög bronz és ezüst pénzeknél az évezredek során fényes, sima, rendszerint zöld, vagy sötétbarna fényes bevonat, ún. patina rakódott le. A középkori pénzeken is van néha vékony barna patina. Áz újonc gyűjtő vagy értékeli a patinás darabokat, vagy nem, de ezúton is figyelmeztetjük, hogy a patinát egy tapasztalt gyűjtő jelenlétében vizsgálja meg és értékelje! A legtöbb esetben nagy könnyelműség a patinához hozzányúlni és azt nem szabad eltávolítani. A középkori és későbbi pénzek patinái is szépen dekorálják az egyes darabokat, ezeknél már elfogadható lehet a patina letisztítása (természetesen szakszerűen és óvatosan)! Az érmék tisztítási eljárásairól az egész világon nagy vita folyik. Ezt is figyelembe véve egy-két eljárást közreadunk, amelyeket már eléggé kipróbáltak. Természetesen ezek sem olyanok, hogy egy kezdő gyűjtő biztonsággal tudja őket használni, de kellő óvatosság esetén sikert érhet el velük. Az ezüst érmék az ún. PP (proof) tükörfényes veretek kivételével tisztíthatok. A PP érmék szennyeződését csak alkohollal, vízzel szabad eltávolítani és nem szabad őket megtörölni, hanem szeilős helyen V alakú favályuban szárítani. Az egyéb, pl. az emberi lehelettől rárakódott szennyeződés az idők folyamán magától eltűnhet! Az ezüst érméket, ha azok finomsági foka 500-on felül van, sikerrel tisztíthatjuk. a) szódabikarbónával, b) citromsavval. a) A szódabikarbónás tisztításnál a gyógyszertári szódabikarbónát lehet csak használni. Ebből híg pépet keverünk üveg edényben és a pénzdarabot ujjaink között, igen enyhe simogatással tisztítjuk. Erős szennyeződés esetén a tisztítás tovább tart. Utána folyó vízben lemossuk és itatóson, vagy V alakú favályukban szárítjuk. b) A citromsavas eljárás (olasz módszer) egy-két citrom természetes levét használhatjuk üvegedénybe öntve, a pénzdarabot (csak egyet) az oldatba helyezzük és igen enyhén ujjaink közötti simogatással tisztítjuk. Ez igen radikális eljárás, de igen jól használható patinás pénzeknél is, mert a patinának csak egy részét is el lehet vele távolítani az egyszeri bemártással. Előnye még, hogy nem fehéríti ki a tisztított pénzérméket, hátránya, hogy a korrodált érméknél a hibákat jobban kihozza. Dr. Major Kálmán 23
