A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-04 / 10. szám
A futóhomok növényei 1. Zimmermann-kökörcsin 2. homoki fátyolvirág 3. magyar kökörcsin 4. kései szegfű i , 1 1 i i 1 w.v f A síkságok egyhangú felszínét gyakran bontják meg a homokdombok kisebbnagyobb csoportjai. A dombságok, kisebb hegységek peremeit is sok helyütt homoktakaró fedi. Ezek közvetlenül a jégkorszakot követő, szárazabb éghajlatú korszakokban alakultak ki, a szél közreműködésével. Nagy részük ma már termőterületté lett, csak néhányon találunk ritkás akácerdöt vagy legelőt. Egykor ezeket a homokos területeket is tölgyes erdők borították, ám az ember területgyarapító közreműködésével ezek megsemmisültek, így újból lehetőség adódott a szél és a víz felület-átalakító tevékenységének. Az akácerdők, amelyeket utólag az erózió elleni védelemként telepítettek a homokdombokra, nem sok látnivalót kínálnak. Aljnövényzetük javarészt elfajzott gyomtársulásokból áll. Annál érdekesebbek viszont a bokros-füves felületű homokdombok vagy domboldalak növényei. Természetes, hogy a homok kitűnő vízáteresztő képessége miatt itt is a szárazságtűrő növények telepedtek meg. Van viszont, a sziklás talajjal összehasonlítva, a homoknak egy kedvező tulajdonsága, hogy a gyökerek számára nincs akadály a mélybe való terjeszkedésben, s így a nedvesebb rétegek hasznosításában. Hátrány viszont, hogy a növényeknek sok helyen szüntelen „küzdelmet" kell folytatni az őket befedni akaró homokkal. A homokok növényvilága külsőségében és méretekben a szerényebbek közé sorolható. Néhány védett vagy védelemre érdemes fajt azonban itt is találunk. A koratavasz legfeltűnőbb növényei a kökörcsinek. A homokokon leggyakrabban a fekete kökörcsinnel (Pulsatilla nigricans) találkozhatunk. Jóval ritkább a nagyon hasonló magyar kökörcsin (Pulsatilla hungarica), amelyek virágszirmainak belső részei sárgásfehérek. Flóránk egyik legféltettebb „kincse" a Zimmermann-kökörcsin (Pulsatilla zimmermannii). Ez nagyon hasonlít a fekete kökörcsinhez, de a virágja inkább bíborvörös, esetleg halványvörös és gyakran felálló. Az egyedülálló ritkaságok között tartjuk számon a kétlaki csikófarkat (Ephedra distachia), amelynek (az említett kökörcsinekkel együtt) nálunk van elterjedésé\ '4 A nek északi határa. A nyár egyik feltűnő, bár inkább árnyékkedvelő homoki növénye a nyúlánk gyöngyike (Leopoldia tenuiflora). Sokkal szerényebb külsejű és ezért szinte észrevehetetlen a törékeny testű homoki aszúszegfü (Petrorhagia prolifera), amely közeli rokona a színpompás szegfűféléknek. A nyár derekán legfeltűnőbbek a homoki fátyolvirág (Gypsophila paniculata) hatalmas fehér gömbszerű virágcsoportjai. Egy ilyen, olykor másfél méter átmérőjű „gömb" gyakran több száz apró fehér virágot tartalmaz. Sajnos ez a védett növény igen közkedvelt a szárazcsokor-gyüjtők körében, ezért ma már sok helyen teljesen kipusztult. Érdekes növény a homoki pirosító, más néven báránypirosító (Alkana tinctoria). Ennek a gyökere tartalmaz egy festékanyagfélét, amelyet egykor a juhászok a rájuk bízott állatok egyedi megjelölésére használtak. Érdekes formájú — egy száron, katonás rendben sorakozó apró virágaival — a homoki sepröfü (Kochia laniflora). Ez már a kései nyár és az ősz növénye. Vele együtt bukkan fel az igen veszélyeztetett és a kipusztulás határán álló kései szegfű (Dianthus serotinus). Meg szeretném még jegyezni azt, hogy a homokok flórája nem különül el élesen pl. a sziklás talajok növényzetétől, ezért sok olyan növénnyel is találkozhatunk itt, amelyet az előző részben ismertettünk és az érintkezési területeken a homokok növényei is „átnőhetnek" a sziklai flóra „birodalmába". A homokok növényvilágának nagy jelentősége van, mivel képes megakadályozni, vagy csökkenteni az egyébként igen dinamikus homoktalaj lepusztulását (erózióját). Sok kárt szenved ez a növényvilág újabb homokbányák létesítésekor, vagy a felszín más, mechanikus megbolygatása által. Haszna mellett, ritkasága és egyedi szépsége is indokolja e növényvilág fokozott védelmét. BOGOLY JÁNOS A szerző felvételei 4