A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-25 / 9. szám
gyobb mértékben éri napfény, a pihenés és a felüdülés lehetőségeit pedig a házak között húzódó hatalmas zöldterületek biztosítják. Mint az országban mindenütt, a járulékos beruházások, sajnos, nálunk is nem kis gondot okoznak. A fennálló problémák ellenére a cipőgyár főbejárata előtt sikerült átadnunk a főtér forgalmának folyamatosságát biztosító gyalogosaluljárót, alig két éve készült el a járási kórház új épületszárnya, jelenleg pedig a sebészeti pavilon épül. Sokan és sokszor megkérdezték már tőlem: hogyan győzzük biztosítani a városfejlesztésnek ezt az ütemét az egyre összetettebbé váló gazdasági gondok ellenére? Nos, társadalmi összefogással! A gottwaldovi üzemek, bármilyen kéréssel forduljunk hozzájuk, nem ismernek megoldhatatlannak látszó problémát, így hát a város is könynyebben tudja teljesíteni az ö elvárásaikat. Mit kérnék, ha most három kívánságom teljesülhetne? A városfejlesztés távlati terveit tekintve csupán két dolgot kívánnék. Elsősorban azt, hogy mielőbb megépíthessük azt a höközpontot, amely a jövőben is biztosítani fogja a távfűtés és a melegvízellátás zavartalanságát; másrészt pedig jó lenne mihamarabb nekilátni az új Prior áruház régebben dédelgetett tervének megvalósításához." František Dohnal mérnök, a Gottwaldo vi Városi Nemzeti Bizottság alelnöke A városháza hangulatos épülete A Svit üzem 13 ezer alkalmazottjának hetven százaléka nő EGY VALLOMÁS A GYÁRKAPUBAN „Szüleimmel együtt, huszonöt évvel ezelőtt költöztünk ide Ostravából. Jópár évig tartott, amíg megszoktam, hogy Gottwaldov sokkal nyugodtabb, csendesebb város, mint korábbi otthonom. Ostrava füstös, zajos utcái után különösen az tűnt szokatlannak, hogy itt bármerre pillantson az ember, mindenütt fákat lát. Később rájöttem, hogy Gottwaldovnak ez az egyik legfontosabb jellegzetessége. Ma már azt is tudom, hogy a helyi lakosok többsége épp azért marad otthon a víkendek alatt is, mert itt lényegében van minden: a kirándulást nyújtó erdő, nyaranta a fürdés, telente a sízés lehetősége, de művelődési vagy szórakozási lehetőség is bőven akad. Itt mentem férjhez, itt születtek a gyermekeim, itt kaptunk saját lakást. A férjemmel havonta legalább egyszer színházba megyünk, gyakran járunk moziba is, január végén pedig egy japán karmester vezényelte a gottwaldovi filharmonikusokat, a Művészetek Házában viszont flamand festők tárlatát láttam a legutóbb. Egyedül talán csak az üzletekben lehetne gazdagabb áruválaszték. Sokéves hazai utazgatásaim során kevés alkalommal fordultam meg olyan városban, ahol annyi elégedett emberrel találkoztam, mint Gottwaldovban. Persze, a társadalmi összefogás fontosságát sem tudatosítják mindenütt úgy, ahogy éppen ebben a városban. Bizonyításképpen elég belepillantani a társadalmi munka menynyiségét és eredményességét jegyző statisztikai kimutatásokba. A szombati vagy más alkalomkor meghirdetett „brigád" fogalmát itt nem holt lelkek vagy látszateredmények kimutatása jelenti, hanem egy olyan Íratlan törvény, miszerint a társadalmi munkának csupán akkor van haszna, ha annak kézzelfogható eredménye a valóságban is látható. Legyen csak az egy új járdarész építése, néhány facsemete kiültetése, vagy akár egy leendő bölcsödé alapjainak kiásása. Sokéves hazai utazgatásaim során még sohasem fordultam meg olyan városban, ahol a csaknem százezer főnyi lakosság zöme lankás domboldalakkal, erdőkkel övezett tömbházakban lakik; ahol a városfejlesztési tervek megvalósítása ennyire közügy; ahol a családok döntő többsége — a prágai Műépítészed Kutatóintézet felmérése szerint — eszményinek tartja a lakótelepi életformát. MIKLÓSI PÉTER Archiv (1) és Gyökeres György felvételei 13
