A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-25 / 9. szám
A februári győzelem 35. évfordulóját ünnepeljük. 1948. február 25-én a munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal és a haladó értelmiséggel, a kommunista párt vezetésével legyőzte a reakciós elemeket és biztosította hazánkban a dolgozó nép uralmát, valamint a szocialista társadalom építését. A jégtörő és gyümölcshozó Február történelmi jelentőségéről Sas Andor, az ismert történész így írt: „Jeget tört, mégpedig keményet, valóságos jégpáncélt, szétzúzta a kapitalizmus kérlelhetetlen ridegségű jégtakaróját. És gyümölcsöt hozott, olyat, amelynek beérése a dolgozó nép, az ipari munkások és a verejtékező szegényparasztok annyi nemzedéke a hűbéri és a kapitalista világ uralmának hosszú évszázadain keresztül hiába várt. A gyümölcs, mely végre ölükbe hullott, a munka becsületén alapuló tiszta népi demokrácia uralma és a szocializmus akadálytalanná vált építése." Február — történelmünk legnagyobb osztályütközete — nemzeti és demokratikus forradalmunk csúcspontja volt. A CSKP a dolgozó nép élén ólló forradalmi élcsapataként a burzsoá elemekkel a hatalomért folytatott küzdelmét győztesen fejezte be, mert az objektív forradalmi helyzet ezt lehetővé tette. A második világháború nemzeti felszabadító harca és az egyre mélyülő nemzeti és demokratikus forradalom, a kommunisták vezetésével néhány év eltelte után a proletárdiktatúra uralomra jutásával érte el tetőfokát. Ez az út azért vezetett győzelemre, mert a kommunista párt képes volt a munkásosztályt, a dolgozó parasztságot és minden dolgozó réteget maga köré tömöríteni. 1948 februárjában a munkásosztály és a burzsoázia közötti osztályösszecsapásban véglegesen eldőlt a politikai hatalom jellege: a munkásosztály döntő politikai győzelmet aratott a burzsoázia fölött. A februári győzelem megteremtette a munkásosztály hatalmát, egyben biztosította köztársaságunk egyértelmű külpolitikai orientációját, amelynek középpontjában a Szovjetunióval, valamint a többi népi demokratikus országgal való szövetség áll. Ennek a külpolitikai orientációnak a győzelme tette lehetővé, hogy Csehszlovákia bekapcsolódjék a szocialista országok közösségébe, a szocialista világrendszerbe. A szocialista termelési viszonyok kiépítése Csehszlovákiában 1948 februárja után lehetővé tette a gazdaság és az életszínvonal gyors fejlődését is. A februári győzelem óta eltelt 35 év alatt hazánkban mélyreható társadalmi-gazdasági és kulturális átalakulások történtek. Csehszlovákia Kommunista Pártja gazdasági és szociális politikájának fö célja a dolgozókról való messzemenő gondoskodás, a nép magas életszínvonalának a biztosítása. Február történelmi határkövet jelent az ország nemzetei és nemzetiségei történetében. A burzsoáziával való konfrontációban — amely a két osztálykoncepció világméretű összecsapásának része volt — a szocializmus győzött. Dolgozó népünk egyértelműen a szocializmus, az igazi'függetlenség, a demokrácia, a haladás, a Szovjetunióval és a többi népi demokratikus testvéri országgal való örök szövetség mellett döntött. A gyár, a föld azé lett, aki dolgozott. A hatalom, a munkásosztály és szövetségesei kezébe került. Az akkori győzelem örök érvényű. Sikerült, mert velünk volt a testvéri Szovjetunió, sikerült, mert olyan forradalmi párt vezette a harcot — Klement Gottwalddal az élen —, amely megalkuvás nélkül szervezni és irányítani tudta a munkásmozgalmat, elő tudta készíteni és meg tudta valósítani a munkásosztály, a kis- és középparasztság, valamint a haladó értelmiség szövetségének politikáját. A februári győzelem felgyorsította, lendületbe hozta Csehszlovákia politikai, gazdasági és kulturális fejlődését. Ennek a fejlődésnek programját a CSKP IX. kongresszusa tűzte ki, kijelölve a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet útját. A februári győzelem után a lenini tanításból kiindulva az egyenjogúság, a testvéri együttműködés és a sokoldalú fejlődés elvei alapján oldottuk meg a csehek és a szlovákok, valamint az országban élő nemzetiségek együttélésének kérdéseit. A szövetségi államrendet bevezető, valamint a nemzetiségek helyzetét rendező alkotmánytörvény, ahogy azt az élet igazolja, elmélyítette az egymás közti bizalmat és egységet, továbbfejlesztette a kölcsönös együttműködést. Gazdasági erőnk növekedését jellemzi az a tény, hogy a nemzeti jövedelem az utóbbi harmincöt év alatt a hatszorosára, az ipari termelés a tizenkétszeresére növekedett. Az egy főre eső ipari termelés négyszerese a nemzetközi átlagnak. Lényegesen megváltozott az ipar szerkezete, elsősorban az olyan progresszív ipari ágazatokban, mint az elektrotechnika, a gép- és a vegyipar. Mélyreható változások mentek végbe a mezőgazdaságban, ahol a szocialista nagyüzemi termelés egyre jobban hasznosítja a tudomány és a technika vívmányait. Elsősorban a nagyüzemi szocialista termelés, de vele együtt az egyéni kistermelők szorgos munkája is lehetővé tette, hogy megkétszerezzük a mezőgazdasági termelést és zökkenőmentesen biztosítani tudjuk évtizedek óta a lakosság élelmiszerellátását. Az 1948 februárjától hazánkban végbement változások hatványozott mértékben nyilvánultak meg Szlovákia társadalmi, gazdasági és kulturális fellendülésében. Szlovákia tervszerű és gyors gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztése terén a szocialista építés harmincöt éve alatt jelentős eredményeket értünk el. Az ipari termelés Szlovákiában a háború előtti állapotokhoz képest 1980-ig az 50-szeresére növekedett, a mezőgazdasági termelés ez idő alatt pedig megkétszereződött. Míg Szlovákia 1937-ben Csehszlovákia ipari termelésében 7,5 százalékkal részesedett, addig 1980-ban ez az arány elérte a 29 százalékot. A mezőgazdasági termelésben Szlovákia részesedése jelenleg 33 százalék, míg a háború előtt csak 22 százalék volt. Az oktatásügy, a közművelődés fejlődése Szlovákiában intenzív fellendülésről tanúskodik. A középiskolai tanulók száma megnégyszereződött, az egyetemi főiskolai hallgatók száma a hétszeresére növekedett. A szellemi élet dinamikus fejlődése kifejezésre jut a tudományos kutatási bázis gyors fejlődésében. Jelentős előrelépés történt az egészségügyi ellátás területén is, míg 1948-ban csaknem 1700 lakos jutott egy orvosra, addig 1982-ben már csak alig 300. Fia így nézzük az elért eredményeket, akkor bátran állíthatjuk, hogy a februári győzelem óta óriási fejlődésen ment át az egész ország, de különösen azok a tájak, ahol a csehszlovákiai magyarság él. Rövid idő alatt eltűntek a zsellérek és a béresek, kiszakadtunk a hagyományos elmaradottságból, megszűnt a rikító egyenlőtlenség, óriási mértékben megnőtt a tömegek kulturális színvonala, létrejött egy szocialista nemzetiségi értelmiség. A dolgozó nép februári győzelme, melynek következtében véglegesen megszűnt a burzsoázia részvétele a politikai hatalom gyakorlásában, lehetővé tette Csehszlovákia Kommunista Pártjának, hogy fokozatosan megoldja a nemzetiségi kérdést is, mégpedig a proletár internacionalizmus elveinek szellemében, Csehszlovákia nemzeteinek és nemzetiségeinek teljes egyenjogúsága alapján. A proletár internacionalizmus elvének következetes érvényesítése Csehszlovákia egész társadalmi építésében fontos tényezője lett annak, hogy megszilárdulhatott a dolgozó nép egysége, minden nemzetiségi különbség nélkül. Mi, csehszlovákiai magyarok szintén tevőlegesen kivettük a részünket a februári eseményekből, tudatosítva, hogy csak a kommunisták által hirdetett szocialista demokrácia megvalósításával érhető el lépésről lépésre sérelmeink orvoslása, amelyek addig a reakció mesterkedései folytán nemcsak a nemzeti egyenjogúság megvalósításának, de a hazánkban élő különböző nemzetek és nemzetiségek békés megértésének is útjában állottak. A februári győzelemtől vártuk, hogy rendeződnek az állampolgársággal kapcsolatos kérdések, megvalósul az anyanyelv szabad használata a közigazgatásban, a bíróságok előtt, az oktatásban. A győzelem után a nemzeti bizottságok, a CSEMADOK, az ifjúsági szövetség lelkes funkcionáriusai, az ismét megnyílt magyar iskolák pedagógusai lelkesen vettek részt a felnőttoktatásban, közkönyvtárak szervezésében, a népművelésben, a forradalmi hagyományaink ápolásában. A februári győzelem utón kezdettől fogva a legelső helyen a magyar iskolák kérdésének rendezése állt. Fokozatosan kiépült az általános, majd a középiskolák hálózata, s ezáltal lehetővé vált, hogy a magyar gyermekek, fiatalok, anyanyelvükön tanulhassanak. Szinte egyik napról a másikra létkérdéssé váltak az iskolákkal együtt a különböző nemzetiségi intézményeink. Röviddel 1948 februárja után napvilágot lát az Új Szó, alakuló közgyűlését tartja a CSEMADOK, megszólal a Csehszlovák Rádió magyar adása, megalakul a MATESZ, kiépülnek a nemzetiségi intézmények. Megindult a pedagógiai képzés is. A legújabb felmérések igazolják, hogy a magyar oktatási nyelvű iskolákból kikerült szakemberek az élet minden területén becsülettel megállják a helyüket. A februári győzelem eredményeként a magyar nemzetiségű állampolgárok a csehszlovák dolgozó nép egységes frontjának egyenjogú tagjaivá, a hatalom részeseivé és gyakorlóivá váltak. A népgazdaság valamennyi ágazatában nagy lendülettel és bizakodással láttak hozzá az új élet építéséhez, az általános jólét megteremtéséhez. Szlovákia magyarlakta falvaiban az országban elsőként alakították meg az egységes földművesszövetkezeteket. Az elmúlt harmincöt év alatt elért munkasikereink bizonyítják, hogy a csehszlovákiai magyar munkások, parasztok és értelmiségiek ott voltak mindenütt, ahol a szocializmus győzelméért folyt a küzdelem. Áldozatos munkájukkal, nagyszerű eredményeikkel megteremtették nemzetiségi életünk kibontakozásának szilárd alapjait. A szlovák és a cseh néppel vállvetve harcoltunk a múltban a közös osztályellenség ellen, ma pedig együtt építjük a közös hazát, a fejlett szocialista társadalmat. Dr. SZIEGL FERENC, az SZSZK Kormányhivatala Nemzetiségi Osztályának vezetője Hétvégi levél Február már a tavaszvárás ideje. Az emberek ilyenkor már nem a télre, de a tavasz eljövetelére gondolnak. Arra, hogy újra éled a természet, jön a termékeny nyár. 1948 februárja az akkori zimankós téltől és a bőséges hótól eltekintve társadalmunk tavaszát jelentette. Tavaszt, cseheknek, szlovákoknak, az itt élő lengyeleknek, ukránoknak s nekünk is, csehszlovákiai magyaroknak. Mert a csehszlovák munkásosztály történelmi győzelme következtében válhattunk egyenjogú polgáraivá hazánknak. Gondolatban ismét és ismét visszatér az ember azokhoz az időkhöz, amikor még vártunk, abban bízva, hogy jönni fog valami, ami megteremti annak lehetőségét, hogy hazánk nemzetei és nemzetiségei testvéri barátságban és békében éljenek. Itt jut eszembe Madách ember tragédiájának mottója: „Ember küzdj, s bízva bízzál". Igen, mert küzdeni és bízni sohasem hiábavaló. Mi is hittünk, bíztunk — és joggal. Bíztunk a pártban, a munkásosztályban, bíztunk Gottwaldban. Hittünk az internacionalizmusban, a társadalmi haladásban a szocializmusban. S nem hiába. A jégtörő február meghozta a tavaszt a csehszlovákiai magyarok számára. Újra megnyíltak a magyar oktatási nyelvű iskolák, megjelentek az első magyar nyelvű újságok, megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete. Egy valóban jobb sorsra érdemes nép, melynek soraiból nőttek ki Steiner Gábor, Mező István, Kosík István, Réti István, Leczó Mihály, Lörincz Gyula, Fábry István és a többiek, fellélegzett. Ismét szabadnak érezte magát, szülőföldjén, hazájában, február után megindult a szocialista építés. A magyar munkás és paraszt is ott állt az első sorokban. Megalakult az ország első földművesszövetkezete éspedig Tőrén Furinda Rudolfnak, pártunk veterán tagjának vezetésével, és ezt követték a többiek, az elsők között felismerve a kor követelményét a szebb és gyümölcsözőbb élethez vezető utat Február történelmi vívmányainak a gyakorlatban való érvényesítése azonban nem volt problémamentes. Sok nehézséggel kellett megküzdeni. Az emberek gondolkodásában még létező maradi elképzelésekkel, szokásokkal, de nem utolsósorban azokkal az erőkkel, melyek osztályhelyzetüknél fogva soha nem tudtak belenyugodni abba, hogy február végérvényesen eldöntötte a hatalom kérdését a dolgozó nép javára. És ezzel kizárt minden olyan lehetőséget, hogy valaha is restaurálható a kapitalista társadalmi rendszer. Ezért február vívmányai mindig szálkát jelentettek s jelentenek a hazai és külföldi reakció, a szocialistaellenes erők szemében. Ezt igazolták az 1968-as ellenforradalmi események is. A jobboldali opportunista erők célja február vívmányainak felszámolása és a társadalmi haladás megakadályozása volt. Ezek az erők a munkásosztály vezető szerepe helyett az „elit" elméletét a párt vezető szerepe helyett a plularitást hirdették. Fel akarták számolni azoknak a szocialista vívmányoknak alapvető pilléreit, amelyek egyedüli biztosítékai a szocializmus építésének és a társadalmi haladásnak. Mesterkedésük meghiúsult. Ám a kérdés az, hogy ezek a belső és külső erők belenyugodtak-e mindebbe. Nem hiszem. Azért ma, a februári győzelem 35. évfordulóján ismét hangsúlyozni kell, hogy február vívmányainak védelme elsőrangú feladata szocialista társadalmunk minden tagjának; ez pedig egyet jelent a munkáshatalom állandó szilárdításával, a szocialista népgazdaság állandó fejlesztésével, a szocialista külpolitikai orientációval, melynek alapja a Szovjetunióhoz fűződő internacionalista viszony. 3
