A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-18 / 8. szám

A Gsemadok életéből KÉT ESEMÉNY — EGY SZÁNDÉKKAL Az évzáró taggyűlés résztvevői Lent: az óvodások A CSEMADOK pozsonypüspöki (Pod. Biskupice) helyi szervezetének évzáró taggyűlésén kb. százan vettek részt. A kétszázhúsz fős tagságnak majdnem a fele. Sokan elégedetten bólintottak. Ilyen érdeklődés már régen volt. Né­meth Károly, a magyar oktatási nyelvű általános iskola igazgatója, a helyi szer­vezet vezetőségének tagja nyitotta meg a gyűlést. Üdvözölte a jelenlevőket, köztük Jurenka Bélát, a városi bizottság titkárát, és Török Jánost, a hnb titkárát. A tömegszervezetek vezetői közül is jelen voltak néhányan. Az óvodások rövid, de annál kedve­sebb és hangulatosabb műsora után Nagy Erzsébet, a helyi szervezet elnöke terjesztette elő a vezetőség beszámoló­ját. Tetszett számvetésének az őszinte­sége és nyíltsága. Nem kendőzte el s nem is szépítette a hibákat. Tavalyi munkatervüket nem tudták teljesíteni minden tekintetben. Csökkent rendez­vényeik száma. A vezetőség bírálóan értékelte a helyzetet, s arra kérte az évzáró taggyűlés résztvevőit, hogy ilyen értelemben tekintsenek ők is önmaguk­ba. Sajnálatos a jó nevű és ismert Tapsi­koló néptánc-csoport szétesése. Az új vezetőség feladata lesz a csoport ösz­­szekovácsolása és táncoktató biztosítá­sa. Persze helytelen lenne a helyi szer­vezet munkájáról alkotott képet sötétre festeni. Történtek szép, emlékezetes rendezvények is az elmúlt esztendőben. Ilyen volt a pozsonypüspöki lakosú Ozs­­vald Árpád ötvenedik születésnapjára rendezett irodalmi délután, amelynek Koncsol László volt az előadója. Dicsér-SZÉP ÚJÉVI NYITÁNY Léván (Levice) 1949. június 22-én ala­kult meg a CSEMADOK-szervezet, s mindjárt az indulás után jelentős sike­reket ért el a kulturális munka terén. A jókora, kulturális célokra kiválóan alkal­mas, egykori ipartestületi székház a város magyar lakosságának második otthonává vált: megindult az öntevé­keny csoportok lelkes, széles körű kul­turális munkája. A színjátszó csoport a zenekar, az énekkar, a bűvészkor, az irodalmi szakkör, a népi tánccsoport, illetőleg a társastánc-kör mind egy-egy pillérét képezte a szerteágazó kulturális munkának. A színjátszó csoport a szervezet megalakulásától számítja fennállását. 6 Sikeres bemutatóit, előadásait felsorol­ni lehetetlenség; a csoport rendszere­sen részt vesz a legmagasabb fokú versenyeken, közöttük elsősorban a Jó­­kai-napokon; néhány előadását ma is emlegetik a Perec-parti városban. Ala­pító tagjai közül ma már csak Füry Ferenc tevékenykedik a csoportban, az együttes munkájának színvonala, igé­nyessége azonban mit sem csökkent az évek folyamán; ez a tény nagy mérték­ben köszönhető az időközben bekap­csolódott tagok munkájának, lelkese­désének. Az együttes jelenlegi törzsgár­dája Cúth László irányítása mellett ké­szül az idei színházi bemutatóra. A Juhász Gyula Irodalmi Színpad a hatvanas években működött sikerrel. Évek hosszú során át az egyik legki­egyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó csoportnak számított, a jelentős verse­nyek, seregszemlék állandó résztvevője volt. Ugyanígy a vegyeskar is gazdag hagyományokra támaszkodva aktív te­vékenységet folytatott a helyi szervezet zenekarával együtt; s nemegyszer sze­repeltek az ország határain túl is. A A citerások és az éneklő csoport tagjai helyi szervezet működésének további területe a népi tánc, a népi hagyomá­nyok ápolása volt. Folklórcsoportjuk, néptáncegyüttesük az ötvenes-hatva­nas években úgyszintén a hazai élvo­nalba tartozott. A hetvenes évek elején a szervezetet érzékeny veszteség érte: a városfejlesztési program keretében lebontásra került a szervezet székháza, a helyette kiutalt pedig azóta sem felel meg kulturális munka céljaira. 1971—72-től a szervezet számos hullámvölgyet gyűrt le: némely öntevé­keny csoportja kénytelen volt megszün­tetni tevékenységét (Juhász Gyula Iro­dalmi Színpad, tánckar), mások átala­kultak: a vegyeskarból női éneklő cso­port, a zenekarból citerazenekar lett. Kisebb-nagyobb megszakításokkal egyedül a színjátszó csoportnak sikerült megőriznie tevékenysége folytonossá­gát. A szervezeti munka azonban a nehéz körülmények között sem szűnt meg.

Next

/
Thumbnails
Contents