A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-11 / 7. szám

T. Kasza Ida/Jajongó szél

Az én vétkem is ha illan a jóság ha rozsdától

szétmállik az acél jégsistergés

ha hűti a vasat nem az izzó

formáló akarat Az én bűnöm is

ha a harctól vérző hiába esd

bajtársa elhagyja messziről jött

árván ha lemarad göröngyökön

félúton elakad Az én vétkem is

hazugságerdőnek

lombsátorán

ha nem tör át a fény lázrózsákat

ha szít a szomjúság tiszta forrását

ha mérgez szennyezés Az én bűnöm is

ha a hamis ének fülbemászó

lágy dallamnak tűnik gyolcsfehérre

feketét kiáltok az égő szót

dadogásra hűtik

Az én vétkem is

ha halkul a tegnap hajnalszava

ha zavart a tett ösztöntudat

győztesen ha vakít eltakarva

a sok-sok szemetet Az én bűnöm is

a mi bűnünk lett A mi bűnünk lesz ha feledni tudjuk ha nem halljuk

ha feledni lehet Akasztóhegy

zarándokseréged röges útját

és zord rengeteged sűrűjében

jajongó szél szavát fiaiért

hogy kell a dacos hit a langymeleg

Pilátustant tanít hogy fáklyaláng

gyémántszilárd erő ha nem süpped a koldústemető apáinkkal

haragoszöldet hajt fejfák karja

szabadít és megtart minden gonosztól

Tóth Károly/Bábel tanúja

Követ kőre. mint bűnt bűnre, áldozatot áldozatra, szerelmet szerelemre, hazugságot hazugságra, mint világosságot fényre, éjszakát sötétségre: követ kőre egyre följebb így lesz lélegzeted könnyebb, s nehezebb a lelked súlya.

Bírod még! felhőn túlra vidd csak, vidd a nehéz követ!

Építsd bábeli művedet bábeli polgár, tágasat, égig érőt, akár a hited,

vagy tudatod, mely benne kap formát, anyagi létet, életcélt polgár, s ami majd termeiben gémberedik, roppant kőtömbjeiben korcsosodik.

Istennel többé nem perelve, csak lecsüngő kezekkel rebegve:

Nem ellened, érted volt Isten!

De jámbor kezek előtt az Isten sem isten, eléhordott áldozatod nem áldozat! bábeli polgár meg ne ijedj, ha életed csomóba fúl,

ha szavadat majd ott fenn. a torony tetején nem érti a társad!

KAREL HOUBA

m