A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-28 / 5. szám
Hallottuk olvastuk' láttuk Innen'onnan RÁDIÓ Szilveszter\ 1982 Azt hiszem, hogy a rádió és a televízió szilveszteri műsora iránt nemcsak nálunk, hanem mindenütt nagy az érdeklődés. Ha nem is mondjuk ki, gondolatban mindig azzal az elvárással ülünk a rádió vagy a televízió mellé, hogy most valami rendkívüli következik. S ha a rendkívüli elmarad (és rendszerint elmarad) csalódottan kapcsoljuk ki a készüléket. Talán ez a magyarázata annak is, hogy a szilveszteri műsort aztán minden más műsornál többen és erősebben bíráljuk. Ez idén abba a kedvező helyzetbe kerültem, hogy a Csehszlovák Rádió magyar adásának szilveszteri műsorát nemcsak hallottam, hanem láttam is. December derekán részt vettem a sókszelőcei (Selíce) művelődési otthonban rendezett nyilvános felvételen. Az adást, illetve a bemutatót mint minden évben, ezúttal is nagy érdeklődés előzte meg. A művelődési otthon zsúfolásig megtelt. Kíváncsiak voltunk, hogy a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztősége mivel lepi meg hallgatóságát. A művelődési otthon nézőterén most nem vártam se rendkívülit, se rendhagyót. Később, amikor a műsort már nem néztem, hanem csak hallgattam, szintén nem tápláltam vérmes reményeket. És kellemesen csalódtam. A műsor a vizuális hatás elmaradása nélkül a fülnek (tehát akusztikailag és természetesen tartalmilag is) ugyanolyan jól hatott és ugyanúgy tetszett, mint a sókszelőcei művelődési otthonban. A hallgató figyelmét állandóan fogva tartó •’kétórás műsorban arányosan váltották egymást a hangulatos zeneszámok és a tréfás jelenetek. Az összeállítás külön erénye, hogy sokféle igényt elégített ki, és a többségében csehszlovákiai magyar alkotók (szövegírók, bemondók, énekesek és színészek) szerepeltetésével párhuzamosan felléptetett szlovák és külföldi alkotókat (vendégművészeket) is. A rádiószerű és kerek műsor nem jelentett meglepetést, de végig jó színvonalat nyújtott. Az Ex 5 együttes kíséretével a Suba testvérek, Ján Gregus, Eszményi Viktória, Jákó Vera, Judt Arnold és Miskovits László énekszámokkal, Holocsi István, Turner Zsigmond, Szentpéteri Aranka, Petries Anna, Tóth Erzsébet, Benes Ildikó, Ropog József, Dráfi Mátyás és Boráros Imre tréfás jelenetekkel aratott megérdemelt sikert. Szentpéteri Aranka és Turner Zsigmond tolmácsolásában A becsületes borivó című jelenet a műsor egyik fénypontjának tekinthető. Jól szórakoztatott és nagyokat kacagtunk Lajos bácsi (Sipos Ernő) monológján is. A színes, pergő, vidám hangulatot teremtett szilveszteri műsort Jakál István állította össze és Németh Ica rendezte. Balázs Béla HANGLEMEZ AHa Pugacsova A szovjet Melogyija vállalat a közelmúltban adta ki az egyik legnépszerűbb szovjet popénekesnő, Álla Pugacsova új lemezét ,,To li jescso bugyet" („Lesz-e még") címmel. Hazai hanglemezgyártó vállalatunk, a Supraphon dicséretére legyen mondva, hogy szinte egyidöben a szovjet kiadással ugyanez a lemez nálunk is napvilágot látott. Álla Pugacsova igen sokoldalú egyéniség. Nemcsak énekel, hanem zeneszerzéssel, szöveg- és forgatókönyvírással és rendezéssel is foglalkozik, kitűnően táncol és zongorázik. Éppen ezért gyakran előfordul, hogy hangversenyein egy-egy számát nem csupán énekli, hanem mozdulatművészeti és táncelemekkel, meglepő dramaturgiai ötletekkel gazdagítva eljátssza. Számos hazai és külföldi kritika állapította meg már róla, hogy vérbeli előadóművész. Sokoldalú interpretáló képességeit harmonikusan egészíti ki személyiségének egyéni varázsa és bája. Ez magyarázza számos nemzetközi sikerét is, többek között pl. a sopoti tánc- és popdalfesztiválon 1978-ban aratott nagy sikert, amikor a „Királyoknak mindent szabad" című dalával elnyerte az Intervizió Nagydíját. Az új Supraphon-lemez csak mint énekes előadóművészt mutatja be Álla Pugacsovát. A lemez 9 száma közül Pugacsova egyiknek sem szerzője, viszont valamennyi dalt olyan magas színvonalon interpretálja, hogy nem is csodálkozunk, miért volt az 1979-es év slágere a lemezen is szereplő „A kisiskolás dala" („Peszenyka pervoklassznyika"), s miért szerepelt 1978-ban a slágerlista élén az „Azok a nyári esők" (Etyi letnyije dozsgyi") című dal. De ugyanígy igen hatásos V. Raznyikov „Szállj el felhő" („Uletaj tucsa") és A. Zacepin-L. Gyerbenyov „Igen" („Da") című szerzeménye is és a további, a Zacepin- Gyerbenyov szerzöpár által komponált „Nem lettél a sorsom" („Ti nye sztal szugyboj") című dal. A lemez szövegírói közt olyan kiválóságot is találunk, mint Robert Rozsgyesztvenszkij, a neves szovjet költő, akinek „Mondj nékem valamit" („Szkazsi mnye sto-nyibugy") című versét M. Minkov zenésítette meg. sági Tóth Tjbor KIÁLLÍTÁS Alkotó kezek Prágában az egyetlen empire stílusú épület az U hybemu kiállítási palota, szemben a Löportoronnyal (Prašná brána), a Köztársaság tér túlsó oldalán. És ebben a páratlan szépségű palotában ugyancsak páratlannak mondható kiállítást rendezett a VÝSTAVNICTVÍ nemzeti vállalat közreműködésével a Nép- és Iparművészeti Központ, az ÚtUV. A földszinti csarnokot és az oldalsó termeket műhelyeknek rendezték be, ahol neves népművészek, csipkeverők és fafaragók, tojásfestők és kosárfonók, meg mások szorgalmasan, otthonosan dolgoztak egész nap. Közben persze az érdeklődőknek a helyszínen elmagyarázták, bemutatták a mesterfogásokat. A csipkekészítő műhelyben kiállították az idén elhunyt Szabó Mária néni fényképét és néhány csipketerítőjét is, merthogy a neves, lőcsei (Levoča) csipkekészítök közül nemrégiben ő nyerte el a kitüntető népművész címet. Más szlovákiai eredetű alkotást azonban nem mutattak be egyik műhelyben sem, hiszen a kiállítást kimondottan a cseh és morva tájak népművészeti alkotásaiból állították össze. Az emeleten, mind a csarnokban, mind az oldalsó termekben iparművészeti alkotások kaptak helyet. Itt csak feliratok tájékoztatták az érdeklődőket és a tárgyak mellé helyezett elismerő oklevelek, kitüntetések, de a csarnok túlsó végében szünet nélküli filmvetítést rendeztek. A színes, szélesvásznú és hangosan beszélő filmek mutatták be, hogy miként dolgoznak a kovácsok, az ötvösök, a fazekasok, s más iparművészek. Az egyik film a bratislavai TATRA mozi átépítésének munkálatait mutatta be, merthogy Rastislav Járták és Peter Čerrto építészek iparművészeti módszerek alkalmazásával oldották meg a feladatot és elnyerték a Képzőművészek Szövetségének díját. Nem túlzás az állítás, hogy páratlannak mondható a maga nemében ez a kiállítás, és talán nem túlzás ez a kívánság sem: lesz párja hamarosan nálunk is. Hajdú András TELEVÍZIÓ Toldi Bevallom, lappangott bennem némi előítélet, amikor a képernyő elé ültem, hogy megnézzem a magyar irodalom egyik legnagyobb elbeszélő költeményének képi adaptációját. Mindez talán elnézhető, ha számításba veszszük, hogy ezeddig tökéletesen megfelelt, ha időnként leemeltem a polcról és elolvastam Arany János remekét. Magyarán szólva: jól megvoltam a Toldi bármilyen adaptációja nélkül. Utólag, a négy rész lepergetése után pironkodás nélkül jelenthetem: végignéztem az egészet. Igen, mert már az első résznél úgy tetszett, érdemes lehet ott maradni a képernyő előtt, s ha így tesz az ember, sem Aranynak, sem a műnek nem árt vele különösképpen. Persze túlzás lenne azt gondolni, hogy el vagyok ragadtatva a képi kivitelezés módjától és műfajától. Igazán nem mondhatnám, de az igazsághoz tartozik, hogy az adaptáció a várakozásnál lényegesen jobbnak bizonyult, már csak azért is, mert az alkotók nem estek bele az eleve kínálkozó csapdába, abba a tévedésbe, hogy a hagyományos eszközökkel, a szó szoros értelmében képileg próbálják megjeleníteni a Toldi cselekménysorát. Mert hiszen volt már példa hasonlóra. Szerencsére azt is tudták, hogy a másik véglet, miszerint kiállítanak a függöny elé egy szavalót... — tehát, hogy a másik véglet is eleve kudarcot ígér. A lényeget tekintve majdnem ez történt. Az eredmény mégis értékesebb lett a várhatónál, mert úgy tetszik, az alkotók szerencsés módon úgy ötvözték a megvalósítás két rossz lehetőségét, hogy abból végül is egy olyan műsor kerekedett, amelyről bízvást elmondhatjuk: milliókat marasztalhatott a képernyő előtt. És kétségtelenül ez számít az elsődleges erénynek, mert valljuk be: manapság azok száma is milliókra tehető, akik valamilyen „civilizációs" okból sosem olvasták még ezt a remekművet, melynek az iskolai irodalomórákon sem szentelnek sokkal több időt, mint amennyi két csöngetés közé belefér. De mert látták a televízióban, sokan bizonyára épp ezen indíttatás okán veszik kezükbe a művet, eredeti, írott formájában. Az előadó, Nemes Levente jóleső sikerrel birkózott meg a nagy és kockázatos feladattal. Kevés, nála jóval ismertebb színésznek aligha sikerült volna ugyanez. Persze, az érdem nemcsak egyedül az övé. Az operatőr, a rendező, és a Musica Antiqua együttes szintén joggal részesül a dicséretben. Külön erény — mert példa még alig volt rá —, hogy a műsor a Román Televízió magyar nyelvű szerkesztőségében készült. — keszeli — MU-STRADIVARI. Amit a hegedükészítők nemzedékei nem tudtak elérni, az most két amerikainak és egy magyarnak sikerült — éspedig az elektronika segítségével. — Olyan hegedűt építettünk, mely szól, mint egy Stradivari — állítja Max Matthews hangmérnök. A hangszer, amelyet Richard Moore zenetanárral és Né-VILLAM-VIZSGA. A nagyfeszültségű villamos távvezetékek elemeit vizsgálják a leningrádi műszaki egyetem szabadtéri laboratóriumában az 1150—1800 kilovolt feszültségű távvezetékek tervezésének részeként. A fejlesztésben hasznosítják az 500—700 kilovoltos távvezetékek építésében szerzett tapasztalatokat. Megkövült dinoszaurusz-csontvázra bukkantak a Kínai Népköztársaság Szecsuan tartományában. A kővé vált őshüllőmaradványok teljes feltárásán és tudományos elemzésén most dolgoznak a Kínai Tudományos Akadémia őslénytani intézetének munkatársai. 8