A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-24 / 30. szám
nyékből, minden átmenet nélkül. A sziklák lábánál elterülő Kasztraki falvacska az utolsó érintkezés a „lenti" világgal, és a keskeny, de jól karbantartott szerpentineken kanyargó aszfaltútón eljut a turista a Meteóra fantasztikus birodalmába. A sziklacsúcsok keletkezését homály fedi. A geológusok úgy vélik, hogy körülbelül ötvenmillió évvel ezelőtt Theszszália mai területét tenger borította. Az északról érkező folyók hosszú időn át szállították ide hordalékukat. Később óriási földmozgások eredményeként a tenger levonult a Thesszáliai-síkságról, több száz méter magas, bizarr alakú kúpokat hagyva ott örökségként, megteremtve így a Meteóra jellegzetes, rejtelmes sziklalabirintusát. A Meteóra nehezen megközelíthető zárt világa vonzotta ide a 11—12. században a bizánci zavargások elől menekülő remetéket, akik itt biztonságban érezhették magukat. A kolostorok feljegyzett története azonban csak a 14. században kezdődött, amikor az első szerzetesi közösségeket alapították. A Meteóra elnevezés a görög „ta meteóra monasztiriá"-ból ered, magyarra fordítva: „kolostorok a levegőben". Az első kolostor, mely a Nagy Meteóra nevet kapta, több mint 600 méter magas sziklacsúcson áll. Még ma is rejtély, hogyan épült a valóban hozzáférhetetlen ormokon 23 kolostor. Nem is olyan régen, amikor még nyoma sem volt kíváncsi turistáknak, a kolostorokhoz nem vezettek lépcsők, hanem egyszerű csörlöszerkezet segítségével bonyolították le a szerzetesek a fel- és lefelé irányuló személy- és teherforgalmat. A személyeket, illetve terhet két barát húzta fel eredetileg a csörlő hosszú kötelére erősített hálóban. A szerkezet az ún. vrizoni toronyban volt elhelyezve. Innen letekintve a szédítő mélységbe, ma is libabőrös lesz a látogató háta ... A kőrengetegben épült 13 nagy és 20 kisebb kolostor, közül ma már csak négyben laknak szerzetesek. A Nagy Meteoron a leghatalmasabb és egyben a leghíresebb is. A kolostor legfigyelemreméltóbb épülete a főtemplom, melynek falait, a 15. századból származó, de ma is jó állapotban levő freskók borítják. Lassan-lassan kihal az élet a kolostorban, de annál nagyobb a turistaforgalom. A középkori szigor nyilvánul meg abban, hogy nölátogatók kizárólag térden aluli szoknyában léphetik át a kolostorok vasveretes ódon kapuit. Szenvtelen arckifejezésü copfos szerzetesek nyitják a kapukat pontosan délután háromkor. Mini Varlaam, a második legfontosabb kolostor is tarka élménycsokorral várja a turistákat. A raktárak, a présház, a még ma is működő csörlöszerkezet, a kincstár — mindez valódi látványosságnak számít. A piros cseréptetös kolostorban mindenhol figyelmeztető feliratok kérik a csend betartását. Magnóról vallásos zenét sugároznak, így olvad a középkor és a modern technika harmonikus egységbe. Sok értékes ősnyomtatvány, ereklye, kézirat szertartásruha maradt meg a múlt évszázadok eseménydús idejéből. A kolostor teraszáról káprázatos kilátás nyílik a környékre. Hihetetlen mélységben terül el a Theszszáliai-síkság. Különösen sok érdekesség kívánkozik lencsevégre a fényképezés híveinek. A sok látnivalótól elfáradt, a hőségtől eltikkadt turisták a szuvenirboltban színes képeslapokat, idegenvezető füzeteket, csecsebecséket, s a falatozóban jól hűtött üdítő italokat vásárolhatnak. A meteórai kirándulás szépségei után ismét útnak indulunk, vissza a síkságra. Említést érdemelnek a görög turistaforgalom különlegességei. Minden balravagy jobbrafordulásnál kinyújtott karral is jelezni kell az irányváltoztatást. Ez a szokás talán onnan ered, hogy a többnyire napsütésben úszó országban nem mindig feltűnő az autó blinkere, míg a kitárt kezet lehetetlen nem észrevenni. A forgalom biztonságát fokozza, hogy jóval napnyugta előtt és napfelkelte után is teljes fényszórókkal haladnak a kocsik. A gyorsforgalmú utakon a lassúbb autóknak úgy kell haladniuk, hogy a külső záróvonal a kocsi jobb és a bal kereke közé kerüljön. így gyakorlatilag tulajdonképpen a három forgalmi sávban hajtanak egy irányba a jármüvek. Görögország idegenforgalma jelentősen hozzájárul a nemzeti jövedelem gyarapításához. Főleg az utolsó évtizedben tömérdek új kemping létesült. Elfogadható áron kellemes környezetben lehet itt tölteni az éjszakát. A legtöbb kempingben jó ellátású önkiszolgáló bolt működik, éjjel-nappal melegvizes zuhanyozók, edényekkel felszerelt konyhák állnak a vendégek rendelkezésére. A görög táj jellegéből kifolyólag a kempingek többsége a tengerparton fekszik. Vannak eredeti megoldások is: Egyes helyeken nádtető védi a forró nap sugaraitól a parkoló autókat és a sokszínű sátrak is kevésbé melegednek át. Az 1-2 sátor, illetve autó számára kiszabott miniterületeket másfél méteres élősövény keríti el. Akármennyire is vonzó Görögország mint turistaparadicsom, a látogató a saját bőrén érzi az évi 25 Százalékos inflációs rátát. 1981 januárjától Görögország az Európai Közösség tizedik tagja lett és így akarva, nem akarva átvette a Közös Piac általános gazdasági gondjait, problémáit. A görög átlagember aggodalommal figyeli az említett rendszerbe való bekapcsolódást. Aggasztja, nem lesz-e még nagyobb a szakadék a városok és falvak életszínvonala között. A juntát 1974-ben felváltó Karamanlisz-kormány ugyan merész célokat tűzött ki a gazdasági élet felélénkítésére, a külföldi tőkeberuházások azonban nem mindig növelik az ország jólétét. Védelmi vonalon a megfelöző kormány álláspontja egyre inkább közeledik a NATO-stratégákéhoz. A közvélemény azonban heves tüntetésekkel fejezte ki álláspontját, s a szociáldemokrata Papandreu-kormány is célul tűzte ki a kilépést a NATO katonai szervezetéből s a görög területen levő amerikai támaszpontok felszámolását. Dr. DÖMÖK JÁNOS Emberi sorsok JÁRŐRSZOLGÁLATON Ismét itt a nyár, az idegenforgalmi és szabadságolási főidény. Hosszú gépkocsisorok kígyóznak az országutakon, zsúfolt, olykor körülményes a városok forgalma. Ezért a Közbiztonsági Szervek Közlekedésrendészeti Főparancsnokságán tartott sajtóértekezleten öröm volt hallani, hogy az esztendő első felében — a múlt év hasonló időszakához viszonyítva —, Szlovákia országútjain kevesebb volt a közúti balesetek száma. A kötetlen beszélgetés során az is megállapítást nyert, hogy ezt elsősorban a közlekedési fegyelem megszilárdításával sikerült elérni, de része van ebben a javulásban a közúti ellenőrzések megszigorításának is. Vajon mindezt miképp igazolja a gyakorlat? Erre az újságíró is csak a gyakorlatban, pontosabban egy közlekedésrendészeti járörkocsiban kaphat választ. • A sárga-fehér URH-kocsiban hárman ülünk: a rendőr zászlós, a törzsőrmester és a riporter. A törzsőrmester bekapcsolja a motort, keze már a volánon nyugszik, de mielőtt elindulnánk, hátraszól: — Azt hiszem, nyugodt délelőttünk lesz... — Mikor van különösen nehéz szolgálatuk? — Pénteken a kora délutáni órákban, vasárnaponként estefelé, hétköznap pedig főképpen a reggeli csúcsforgalomban — válaszolja határozottan, miközben a belváros szűk utcáin az autópálya irányába tartunk. A járás területén, körzetenként, több URH-kocsis járőr ügyel a közlekedés biztonságára. Szükség esetén állandó összeköttetésben vannak a diszpécserközponttal. Minden járőrnek megvan a saját területe, az esetleges balesethez mindig a legközelebb lévöt küldik első helyszíni szemlére. A mi kocsink nem kap körülhatárolt területet, oda mehetünk, ahol valami érdekeset sejtünk. Húsz-huszonöt kilométer megtétele után lekanyarodunk a pályáról, és a környező községeket összekötő, kevésbé forgalmas országutakra térünk. Az első község határában egy V3S típusú tehergépkocsi közeledik felénk. A zászlós egy határozott kézmozdulattal megállásra inti, majd a menetlevelet és a sofőr jogosítványát kéri. Az iratok és a rakodófelületen szállított áru rendben is lenne, de most fény- és fékpróba következik. Tulajdonképpen ez is rendben van, épp csak ... Épp csak annyira sáros a féklámpa, hogy alig látni meg fölvillanni benne a piros villanykörtét. — Nézze, fogjon egy rongyot, és tisztítsa le a lámpaüvegeket — tanácsolja barátságosan a törzsőrmester —, elvégre az ilyen hanyagság komolyan veszélyezteti a forgalom biztonságát. Kisvártatva ragyognak a lámpák, a teherautó is, mi is folytatjuk utunkat. — Célunk a forgalom biztonsága fölött őrködni, de szükség esetén a segítségnyújtás is. Jól tudja ezt a gépkocsivezetők többsége, ezért kisebb kihágások esetén már az erélyes figyelmeztetés is elegendő „büntetés". Persze, vannak javíthatatlan sofőrök is, akiket sorozatos pénzbírsággal sem lehet átnevelni. A törzsőrmester most egy breclavi rendszámú, régebbi évjáratú motorkerékpárt állít meg. Néhány perc alatt a műszaki hibák t-gész sorára derül fény: a kézifék szinte alig, a lábfék is nagyon gyengén fog, baj van a gyújtással, és a reflektorban a tompított fény sem világít. A „számonkérés" közben az ötven év körüli tulajdonos elveszíti türelmét: — Fáj a kezem, ne nyaggassanak annyit. Orvoshoz sietek! — Siet? — vonja össze haragosan a szemöldökét a rendőrzászlós. — Ezen a motoron még csak lassan sem ajánlatos közlekedni, nemhogy sietni! Amíg nem teszi rendbe a gépet, nálunk marad a motor forgalmi engedélye. Halk dünnyögés a válasz, emberünk már menne is, de a gyújtási hiba most is megbosszulja magát, mert a motor nem és nem akar beindulni. A férfi néhány pillanatig tanácstalan, de aztán váratlan fordulat áll be a dologban: — Segítsenek már elindítani ezt az átkot! — mondja kérő pillantással. A törzsőrmester jóízűen fölnevet, aztán futtában, ahogy a motorkerékpár-versenyzők szokták, fölberregteti a gépet. .— No látja, ilyesmi is előfordul! — zárja le az ügyet a zászlós. Körülbelül fél órát maradunk még ezen a helyen. Az eredmény: még egy forgalmi engedély bevonása, két esetben pénzbírság és néhány apróbb figyelmeztetés. Amikor tovább indulunk, a mellékutak egyikéről hirtelen egy utánfutót vontató traktor kerül elénk. A zötykölődö utánfutó láttán a zászlóst elönti a méreg: — A teringettét, ilyen ócskavasat is régen láttam már közlekedni!... Se lámpa, se fék, se rendszámtábla, de még csak a vontató járműhöz sincs odakapcsolva rendesen ... A traktoros sejti vétkét, mert elpirul, amikor eléje hajtva megállítjuk és a rendőrök kérdőre vonják, de csak részben vállalja magára a bűnt. — Tudom, hogy rossz állapotban van az utánfutó, de bentről, az irodából küldtek. Hogy menjek így is ... — De a traktort maga vezeti! — válaszolja erélyesen a zászlós, majd szelídebben hozzáteszi: — Azért bemegyünk az irodába is . . . Valóban behajtunk a szövetkezet udvarába, és a járőrszolgálat két szolgálatos embere ott, a helyszínen intézkedik: a traktoros és a garázsrrlester azonnali pénzbírságot kapnak, a szövetkezet pedig írásbeli figyelmeztetésben részesül majd. Harmadik-negyedik órája vagyunk már kínt a terepen, de a kép alig változik: ha a zászlós vagy a törzsőrmester keze a magasba lendül, akkor gépkocsik fékeznek, majd az udvarias köszönés után alapos közúti ellenőrzés kezdődik. Van-e pótkerék, balesetjelző háromszög, orvosságos ládikó; fog-e a kézifék, nem laza-e a kormány, nincs-e baj a fényekkel, egyszóval minden, ami a biztonságos közlekedéshez szükséges, rendben van-e? • Már visszafelé tartunk a rendőrkapitányságra, amikor a zászlós rövid tűnődés után felém fordul: — Láthatja, a rendőri munka sok türelmet, jóindulatot és persze következetes fegyelmet igénylő foglalkozás. És olykor bizony veszélyes is. De szeretem a munkámat, mert változatos, mert esetről esetre más-más problémával kerülök szembe. A kapitányságra érve a zászlós és a törzsőrmester egyenesen a parancsnoki szobába tart. A zászlós tesz jelentést feszes vigyázzállásban: — Főhadnagy elvtárs jelentem, a járőrszolgálatot befejeztük. A szolgálat folyamán nyugodtan, zökkenőmentesen ment minden. 17