A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-17 / 29. szám
A menyasszonyi koszorút nálunk a múlt század közepén még élő virágból, leggyakrabban rozmaringból készítették. Az élő virágot a századfordulóra felváltotta a művirág, majd követte a fehér mirtuszkoszorú, amely lényegében még napjainkban is fellelhető. A rozmaring múlt századi előfordulását és a viselet folytonosságát vidékeinken egészen napjainkig nyomon követhetjük. A zoboralji díszes menyasszonyi párták szoros tartozéka, de még a fehér mirtuszkoszorú mellett is megtalálható. Ipolynyéken (Vinica) emlékezet szerint már az első világháború idején is fehér mirtuszkoszorút visett esküvőjén a menyasszony. A középen magasabbra emelkedő mirtuszkoszorúból — rendszerint Balassagyarmaton — kettőt vásároltak, s ezeket úgy dolgozták egybe, hogy ez elölről és hátulról egyformán látványos legyen. A két koszorú közé rozmaringág került, eléggé feltűnően. A rozmaringág a szüzesség, a tisztaság jele, ezért a nem érintetlen lány számos helyen nem tehette a fejére. Ipolynyéken a hosszú rozmaringág nemcsak a két koszorú közé került, de a mellre is kitűztek belőle. Itt ez jelképezte az érintetlenséget. Aki nem érintetlenül esküdött, az a koszorú között még viselhette, de a mellére már nem tűzhette ki. Ám ennyivel nem úszhatta meg a lány, aki nem vigyázott magára. A rokonság még ki is kiabálta, megszégyenítette. S ezért is igyekezett minden lány tisztességesen férjhez menni. A menyasszony hagyományos ruhája Ipolynyéken nagyon ízléses, s maga a menyasszony felöltözve, koszorúval, mellén rozmaringággal nagyon szép volt. A vidék női viseletének fő jellemzője a fehérhímzés, amely különösen a fehér gVolcs vállkendőn és a karikásingen érvényesült. A menyasszony haját fordított T alakban választották el először középen, majd fültől fülig, és „dupétosra” fésülték. A fülek fölött készített kis hajfonatokat hátul a többi haj hozzáfogásával egy hosszú varkocsba fonták, s a végébe szalagot kötöttek. Ugyancsak szalag került a hajtűhöz is. A dupla menyasszonyi koszorú a homlok fölé került. A menyasszonyi koszorú ünnepélyes levétele a lakodalom folyamán az asszonnyá válás kifejezése volt. Ipolynyéken és a környező falvakban a koszorú levétele előtt a vőfély három gyertyát gyújtott, s a kísérő vers elmondása közben az ujjai között tartotta. Ezután következett a menyasszonyfektetö gyertyástánc. Ezt a vőfély járta a fiatal menyecskével, miközben énekelte a dal szövegét. A gyertyástáncba fokozatosan a násznép is bekapcsolódott. A tánc végén levették a koszorút, s ezután a menyecske már csak bekötött fejjel járhatott. Ipolynyéken a menyasszony a második világháborúig esküdött hagyományos viseletben, rozmaringos mirtuszkoszorúval a fején. MÉRY MARGIT
