A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-17 / 29. szám
Csak egy percre.. HORNYÁK ISTVÁN a kelet-szlovákiai Iskén született, a kassai (Košice) „ipariban" érettségizett, magyarszlovák szakos tanítói diplomát a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett, ám a katedra helyett a szélesebb körű népművelést választotta hivatásául: a CSEMADOK Központi Bizottságán ö a klubmozgalom irányításával megbízott szakelőadó. — Kulturális szövetségünk jelenleg hány közművelődési klubot tart nyilván ? — Tavaly, december végén negyvennyolc volt a CSEMADOK klubjainak száma, de azóta már újabbak is alakultak. — Hol rendszeresebb a klubélet: falun vagy városon ? — Általában az a tapasztalat, hogy városon, ahol nemcsak létszámban nagyobb a közönség, de ennek megfelelően a rendezvények is vonzóbbak, tematikailag sokrétűebbek. Faluhelyen többnyire nincs meg a szükséges rendszeresség, ritkábban tartanak klubösszejöveteleket, úgyhogy a tagság egy bizonyos rétegének sokkal hosszabb ideig kell várnia, amig kedvére való előadást vagy egyéb műsort talál a programban. — Mi kell az eredményes klubmunkához ? — Elsősorban akarat és ötletesség, de legalább ilyen fontos az is, hogy egy-egy klub megfelelő anyagi eszközökkel és helyiséggel rendelkezzen. Közművelődési klubmozgalmunk legnagyobb gondja azonban, hogy klubjaink kilencven-kilencvenöt százaléka nem rendelkezik saját helyiséggel, hanem pusztán „albérlő" valahol. Az ebből adódó problémák, például a terembér, a müsoregyeztetés és még sok más apróság alaposan megnehezíti a munkát. — A klubtevékenység egész évi kicsúcsosodása, tudtommal, a nyári művelődési tábor... — ... és a honismereti kerékpártúra, amelyet szövetségünk központi bizottsága klubtanácsának irányításával a CSEMADOK Dunaszerdahelyi Járási Bizottsága, valamint a somorjai és a nagymegyeri művelődési klubok szervezésében, ez idén a Csallóközben rendezünk meg. A túra július 31-től augusztus 7-ig tart, a gyülekezés és az első táborverés Körtvélyesen van, a cél pedig Orsújfalu, ahová napi negyven-ötven kilométernyi barangolás után, hatodikén érkezik meg a társaság. Közben, az előre kidolgozott honismereti programnak megfelelően, rengeteg újat és érdekeset lehet majd látni, tapasztalni. A kerékpártúra résztvevői hetedikén már Kéménden táboroznak, hogy aki akar, az másnap már Ipolyságra, a nyári művelődési tábor színhelyére érkezhessen. — Ott milyen programokkal várjátok az érdeklődőket? — Augusztus nyolcadikén, a kora délutáni megnyitó után dr. Rácz Olivér méltatja a NOSZF 65. évfordulójának jelentőségét, a klubtevékenységnek a felnőttoktatásban betöltött szerepéről Végh László tart bevezető előadást, az Ipoly mente helytörténetét és néprajzát pedig Sándor Károly ismerteti. Másnap Sidó Zoltán összegezi a CSEMADOK legidőszerűbb teendőit, ezt követőleg, az augusztus tizenötödikéi táborbontásig, főképpen néprajzi és népművészeti témájú előadások, beszélgetések lesznek, de szó lesz például a népi írók mozgalmáról, a szociográfiának a hazai magyar irodalomban betöltött szerepéről. Alsósztregovára és Szklabonyára is tervezünk egy irodalmi kirándulást. A műsor valóban gazdag, így ezúttal is minél nagyobb számban várjuk az érdeklődőket. (mik-) Szombat este kigyullad a képernyő és kihúny a fény az agyakban. Szombat este krimit néz a család. A szűk kis szobában a krimi-intelligencia három nemzedéke szívja izgatottan egymás elől a levegőt. A nagymama, régi idők amazonja, nagy gyakorlati szakember; azt mondják, viharos fiatalkora volt, tény viszont, hogy szakszerűen megbírál minden pofont, rúgást, elhajlást, a drága Józsi csavart pofonjaival hasonlítva össze, amikor szegény megboldogult ura még ereje teljében nevelgette őt kezes asszonykává. A papa elméleti szakember. Be nem áll a szája film közben: figyeld ezt a kidolgozást, ezt a logikát, szórja, a kulcs, a kulcs a fontos, ha azt megtaláltad, megvan a gyilkos. Valami lehet is a dologban, mert néhány évtizedes kriminézői ténykedése alatt egyszer fordult elő csupán, hogy két perccel a kezdés után nem tudta megmondani, ki a gyilkos: a Piroska és a farkas című mese modern átdolgozását nézve. A bűnügyi filmet követő szépirodalmi műsor közben viszont általában aggályai támadtak, melyik bandához tartozott az a négy véletlen járókelő, akikkel a rendező a gyér délutáni forgalmat akarta érzékeltetni. A mama érzelmileg kötődik gyi/koshoz-rendőrhöz egyaránt. Megvédi azokat a filmeket is, amelyeket a papa — elég gyakran — gyengésnek minősít A harmadik generációt a kamaszfiú képviseli. Neki az a véleménye az egészről, hogy a cowboyok gyorsabban lőnek, mint a gengszterek, kanyarban viszont John Ulcapi vezet a legbiztosabban. Amiből az a végzetkövetkeztetés, hogy nem érdemes matematikát tanulni. Szorong a család a szűk szobában és felszabadultan adja át magát az egész héten visszafojtott borzongásnak, amit csak a vértől csöpögő csodaláda látványa képes kiváltani. Kezdődik. Elhagyott, sötét városrész, fiatal lány bukdácsol át az utcán. A távolban autó lámpái sejtenek fel. — Világos — szól a papa. — Géppisztoly, hangtompítóval. — Fenét, — sipít közbe a nagymama. — Erőszak, nemi erőszak! A kamaszfiú izgatottan húzza maga alá a lábait erre a hírre. — Váltságdíj — szól közbe higgadtan a mama. — Fél millió kloroform. Az autó közelebb ér és lefröcsköli lányt. — Neveletlen gazember! — ordít fel a nagymama. A papa is csalódottan rágja a szája szélét. Feleségemmel éppen moziba készültem, amikor hirtelen csengettek. Kinyitottam az ajtót. Szélcserzette, barna arcú fiúcska állt előttem. — Kinek a fia vagy? — kérdeztem, a gyerek azonban nem válaszolt, és zavartan bámult rám. — Papa — motyogta. — Micsoda-a a ? — hökkentem meg. — Mi történt? — kérdezte türelmetlenül a feleségem, aki a tükör előtt állt. Itt van egy kisfiú, és papának nevez. .. — Papának? — felelt kérdéssel a feleségem, és odaugrott az ajtóhoz Haragos pillantást vetett rám, azután a kisfiúra. — Szóval azt mondod, hogy ez a te papád? — kérdezte a gyerektől. — Milyen furcsa kölyök — nyögtem — képzeld, papának nevez... — Várj csak — sziszegte a feleségem —, mindjárt megtudjuk, mennyire furcsa! Nem ok nélkül haboztam annyira, hogy hozzád menjek-e... A kisfiúhoz fordult és behízelgő hangon kérdezte: — És ki a mamád? Szombat este, főműsor — Lennék csak én a szegény ártatlanság helyében, majd én megmutatnám neki, csavargó! — folytatja a nagymama, s olyan lendülettel veti szét a kezeit, hogy az még a szegény megvadult Józsit is megfékezte volna. Új kép. Egy férfi ül az asztalnál. — Részeg — véti a papa. — Fuj, narkós — így a nagymama. — Csend! — kiált fel a mama. Valaki belép a szobába. — Itt van — szól a papa. — Leszúrja. — Lövi — véli a mama. — Fojtja — adagolja halálos lassúsággal a nagymama. A férfi fölkel és irtózatos pofont ad a belépőnek. — Szép — mondja a papa. — Tűrhető — találja a mama. — Visszaadja — találja a papa, s még jóformán ki sem mondta, a belépő estében óriási pofonnal válaszol. — Majdnem, mint a Józsi — rebegi könynyes szemmel a nagymama. — Apu, miért nem menté! te meteorológusnak? — kérdi a mama, aztán legyint egyet: ahol víz folyik vér helyett, ott a papa előrelátó képessége általában csődöt mond. Új helyszín. Egy majom lóg premier plánban a plafonról. — Ez mi? — hitetlenkedik a papa. — Ezt látja — szól a nagyi. — A narkós. — Emlékezik — véli a mama is. — Pszichológiai film. A kamera közelebb megy. Valami van a majom farkán. — Dinamit — találja a papa. — Á, adó-vevő — véli a mama. — Távirányítású bomba — esküszik a nagymama. — Leugrik és felrobban, meglátjátok! A majomnak esze ágában sincs leugrani. — Mire vár? — idegeskedik a papa. Lassan eltelik a két perc, és nemhogy gyilkos, de még hulla sincs. — Vár — szól a mama is, sokkal nyugodtabban. — Mire vár? — türelmetlenkedik a papa. —- Hogy jöjjön a lány — véli a nagymama. — Milyen lány? — értetlenkedik a papa, s mindjárt hozzá is teszi: — Hülye egy film. — Tudom már, ez a gyilkos lelke — csap homloSAGDAJN CÖND-AJUUS: Nőnek a gyerekek... — Te — mondta a fiúcska, és ki tudja miért, szipogni kezdett. — Szóval te nem akartál férjhez menni hozzám — mosolyodtam el gúnyosan. — Lám, lám... — Ez a kölyök hazudik! — kiáltott fel a feleségem. — Te... — újra ránézett a kisfiúra —, te... szégyellő magad! A fiúcska még elkeseredettebben szipogott, és egy fényképet húzott elő a zsebéből. A képen önmagamat meg a feleségemet pillantottam meg. — Ez valami káprázat —, dünnyögtem, ebben a pillanatban azonban a feleségem félbeszakított: — Várj csak .. . Hátha ez mégis a mi fiunk, aki falun lakik a nagymamánál? — Hát persze, hogy én vagyok — bökte ki a gyerek. kára a nagymama, aki fiatalabb korában spiritiszta szeánszokra is ellátogatott. — Mit beszélsz itt össze, milyen gyilkosból, hisz még senkit sem öltek meg — így a papa, akit ez a tény szemmel láthatólag kihozott a sodrából. Újra a sötét utca. A lány megy, léptei kopognak az aszfalton. A sötét falból kinyúlik egy kéz, valami villan, a lány sikolt(ana), de összeesik. Vér mindenütt — Végre — szól a papa. — Már azt hittem, művészfilm. — Szúrta — zárja le az ügyet a nagymama. — Vágta — ellenkezik a papa. — Ne vitatkozzatok, az a fő, hogy megvan a hulla — véli bölcsen a mama. — De ki a gyilkos? — doppingolja magát a papa. Újabb kép. A lány egy marcona férfi kocsijában ül. — Ez meg mi, föltámadt? — kérdi a papa nagyon helyesen. — Hülyék ezek ? — Összecserélték a tekercseket — véli a nagymama. Fékek csikorognak, a lány kiugrik. Rohan föl egy épülő torony ház lépcsőin. A férfi utána. — Szent ég, ezek lezuhannak! — sikolt fel a mama. — Csak azt ne, olyan szimpatikus lány — véli a nagymama. — Egész megszerettem. A férfit mutatják közelről. — Az ilyeneket csak lelőni — véli a papa. A férfi baltát vesz elő. Élesíti. — Szent ég, ez megöli! — ijedezik a mama. Közelkép. Furcsa fény villan a férfi szemében. — Ez megerőszakolja! — jajdul fel a nagymama. — Hej, te.../ Ezt az aranyos kislányt! Lennék Csak én a helyében! A gyilkos beteszi a baltát a direkt e célból készített hegedűtokba. Aztán odalép a lány elé. A szobában vágni lehet a feszültséget. A papa is fölhagy a reménnyel, hogy megértse az eddigieket Fölemelkednek ültükből, vonza őket a villogó képernyő, erős, földöntúli erővel. A gyilkos hirtelen mozdulattal átkarolja a lányt, megcsókolja. A család megáll a levegőben, aztán visszaernyednek a kényelmes fotelokba. — Mégiscsak — szól a mama. — De hát kit, mivel? — kap észbe a papa. Csak a nagymama törölgeti meghatottan a szemét — Akárcsak szegény Józsim!... Szép fűm volt — csúszik ki aztán belőle. — Szép — bólint rá a mama is. CSÁKY RÁL — Bajaszgalan, kisfiamI — fakadt sírva a feleségem. — Bocsáss meg, hogy nem ismertelek meg... — Nem Bajaszgalan vagyok, hanem a bátyja. — Ej, te — mondtam a feleségemnek — és az ilyet még anyának nevezik, az édes fiadat sem ismered meg.. . Zolzajan, kisfiam, gyere ide hozzám! x A fiúcska megint tagadóan csóválta meg a fejét Kiderült, hogy a legnagyobb fiunk — Bajarszajhan volt — Hihetetlen, milyen gyorsan nőnek a gyerekek — mentegetőzött a feleségem, és átölelte a kisfiút — Mintha tegnap lett volna — tettem hozzá — amikor falura küldtük... No és miért jöttéi vissza, kisfiam? — Tudod, elkéstem az iskolából, és féltem, hogy a nagymama megszid... Hát felültem az autóbuszra, és idejöttem.. . — Te aztán megéred a pénzedet — csattant fel a feleségem. — Lógsz az órákról! Hát ilyen az a falusi nevelés! Fordította: Gellért György 22
