A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-17 / 29. szám
Jogi tanácsok A lőcsei fehér asszony együtt harcoltak. Kezdem írni a neveket: Kurt Breier, Horváth Mihály, Ján Sulovský..amikor rámszól a teremör: Hogy jutott ide? Mosolygok: Hátulról, nyitva volt. Újabb kérdés: Mit és kit keres? Mondom: A lőcsei fehér asszonyt. Észreveszi a nyakamba akasztott fényképezőgépet, hát nagyon szigorúan magyarázni kezdi, hogy nem úgy van az, még ha ismerem is itt a járást, fényképezni engedély nélkül akkor sem szabad, jelentkezzek előbb az igazgatónál. Indulok hát az igazgatóhoz. Nem a terem - őr, magam csodálkozom, hogy olyan magabiztosan, otthonosan járva jutok az igazgató irodájába, mintha legalább százszor bejártam volna már a múzeumot. A magam csodálkozásából csak akkor ocsúdok, amikor Marta Halmová, az igazgató ezt mondja: Kérem, ha érdekli, hát fényképezze le! Az ülésteremben hamarosan rátalálok a keresett festményre. Sokáig az egyik kert pincekapujában volt elhelyezve mint ajtótábla, ami meg is látszik rajta. Vásznán átütött a kapu deszkázata. És milyen érdekes: mintha bal kezével a kapu zárját éppen most akarná kinyitni a lőcsei fehér asszony. Milyen talányos az ábrázolás: a jobb kezének mozdulatával hív, de szemének tekintete másfelé irányul. Próbálok jobbra, majd balra lépni, hogy találkozzon a pillantásunk. Közben persze újabb és újabb felvételeket készítek. Meg is szólal a hátam mögött a teremör: Csak nem akarja majd elküldeni neki a képeket? — tréfálkozik. Győrött a hóhér levágta Korponayné hófehér nyakáról a sárga, göndör aranyfürtöcskéket. Pelargus diák ugyan összeszedegette, elrakta, de az sincs meg, miként szinte nyomtalanul eltűnt még az áruló szépaszszony sírja is. A kérdés nyomán azonban elém dereng amit Jókai írt: „Hírleié a fáma, hogy minden férfit, akivel összetalálkozik, menten rabszolgájává tesz, s nincs előtte sem magas sem alacsony, herceget, diákot egyformán meghódít." Még egyszer belenézek a fényképezőgép keresőjébe. Úgy látom üveglemezének lapján, mintha most, ebben a helyzetben a lőcsei fehér asszony tekintete éppen a szemembe irányulna. Igen, most találkozott a piiiantásunk. Mégsem nyomom meg a gombot, nem készítek újabb felvételt. Meg is bűnhődöm érte, mert rettenetes aznap az éjjeli álmom: kuruc seregben hajdúként, majd a Thálmann-brigádban partizánként harcolok, elfognak, kínoznak. Ha legközelebb Lőcsén járok, bemegyek a múzeumba, mondjon bármit is a teremör, megint csak lefényképezem a szépasszony festett mását! HAJDÚ ANDRÁS Fotó: A szerző (2) és Absolon (2) LAKÁSGAZDÁLKODÁSI ELŐÍRÁSOK Több olvasónk érdeklődik az állami és szövetkezeti lakások megszerzésével és használatával kapcsolatos kérdések iránt. Kérésükre ismertetjük a 41/1964. sz. törvénynek a lakásgazdálkodásról szóló rendelkezéseit és a Polgári Törvénykönyv vonatkozó előírásait. Az állami lakások nyilvántartása és kiutalása a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozik. A helyi nemzeti bizottságok nyilvántartják az új vagy megüresedett lakásokat és jegyzéket vezetnek róluk. E jegyzékbe mindenki betekinthet. A háztulajdonosok (házkezelők) kötelesek minden újonnan épített vagy létesített, a csak időnként vagy egyáltalán nem használt, illetve bármely okból megüresedett lakást a nemzeti bizottságnál 8 napon belül bejelenteni. Mindezekkel a lakásokkal a nemzeti bizottság rendelkezik s ezeket utalja ki a jogosult igénylőknek. A nemzeti bizottságok ugyanis külön jegyzéket vezetnek a lakásigénylőkröl, s ezekbe elsősorban azokat veszik fel, akiknek nincs a községben saját lakásuk, illetve egészségi szempontból kifogásolható vagy alkalmatlan lakásban laknak. Egészségi szempontból kifogásolható egyrészt az a lakás, amelyet a járási higiénikus műszaki hiányosságok miatt, másrészt a lakás használójának vagy valamely családtagjának egészségi állapotára való tekintettel lakhatatlannak, illetve az említett személy számára károsnak nyilvánít. Ilyennek minősül az a túlzsúfolt lakás is, ahol egy-egy lakóra 8 négyzetméternél kisebb hasznos lakóterület jut. A nemzeti bizottságok a lakásokat a lakásigénylők jegyzékébe felvett személyeknek — sorrend szerint — utalják 'ki, tekintetbe véve azt, hogy a lakás a helyiségek száma és nagysága, a kérvényező családtagjainak száma és a helyi viszonyok szerint megfelelő legyen. Meg kell jegyezni, hogy az 5000 lakosnál nagyobb településeken valamint a járási székhelyeken csak azokat a lakásigénylőket veszik fel a jegyzékbe, akiknek az illető településen van az állandó munkahelyük. A törvényes rendelkezésekben meghatározott esetekben a jegyzékbe fel nem vett személyeknek is lehet lakást kiutalni (pl. államérdekből, a külképviseleti hatóságok dolgozóinak, magasabb állami tisztviselőknek stb.j A családi házakban levő lakásokra a nemzeti bizottság rendelkezési joga nem vonatkozik. Ha ugyanis a családi ház tulajdonosa a lakás megüresedésétől számított 8 napon belül bejelenti a nemzeti bizottságnak, hogy a iakásba saját maga, vagy nos (férjezett) gyermekei, esetleg szülei akarnak beköltözni, akkor ezt a lakást a nemzeti bizottság másnak nem utalhatja ki. A nemzeti bizottságok kötelessége, hogy segítséget nyújtsanak az olyan családi ház tulajdonosának, akinek házában más személy lakik, ha a tulajdonos maga akar beköltözni. Ebben az esetben a családi ház tulajdonosának kérelmére a nemzeti bizottság megszünteti az illető idegen lakó lakáshasználati jogát akkor, ha ez kedvezőbb körülmények között lakik, mint a családi ház tulajdonosa. A nemzeti bizottságok az ilyen személyeknek cserelakást utalnak ki, vagy oda hatnak, hogy sorolják be őket a szövetkezeti vagy egyéni lakásépítésbe. A nemzeti bizottság jogerős lakáskiutalási határozatának hatályba lépésével az ingatlankezelő vállalat a kedvezményezettel lakásbérleti szerződést köt A lakás átadásáról-átvételéről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek egy példányát a bérlő kapja meg. Ebben fel kell tüntetni a lakás elhelyezését nagyságát, a lakó és mellékhelyiségek számát, a lakás műszaki állapotát, a lakbér és mellékszolgáltatásokért (víz, melegvíz, központi fűtés stb.) járó díjak összegét Nézeteltérés esetén, vagy ha ezekben a kérdésekben nem kerülne sor megegyezésre, a nemzeti bizottság dönt A lakáshasználati díjat havonta utólag kell fizetni. A különböző mellékszolgáltatások (víz, melegvíz, központi fűtés stb.) díjára a bérlő havonta előleget fizet. A naptári év vagy a fűtési időszak végén mutatkozó különbözeiét a tényleges költségek és kiadások elszámolása után kell kiegyenlíteni. , A lakáshasználati jog több személyt is megillethet. Ha házastársakról van szó, akkor mindkettőjüknek közös lakáshasználati joguk keletkezik, ha a házasság tartama alatt bármelyiküknek lakást utalnak ki. Ez az elv csak akkor nem érvényes, ha tartósan különélnek. Amennyiben valamelyiküknek már a házasság megkötése előtt volt lakása, akkor a házasságkötéssel ugyancsak mindkettőjüknek közös lakáshasználati' joguk keletkezik. A bérlő halála esetén a lakáshasználati jog a túlélő házastársat illeti. Ha nincs házastársa, akkor a lakáshasználati jog az elhunyt gyermekeire, unokáira, szüleire, testvéreire, vejére, menyére száll, akik az elhalálozása napján vele közös háztartásban éltek és nincs önálló lakásuk. Válás esetén elsősorban a volt házastársak megegyezésétől függ, hogy kié marad a közös lakás. Ha nem egyeznek meg, akkor a bíróság ítélettel dönt melyiküket illeti meg a lakáshasználati jog. A másik félnek ki kell költöznie a lakásból, de csak akkor, ha a nemzeti bizottság gondoskodik számára megfelelő lakásról vagy elszállásolásról. A bíróság e döntésénél mindig tekintetbe veszi a kiskorú gyermekek érdekeit, tehát rendszerint azt a körülményt, hogy a válásnál a kiskorú gyermekeket melyik szülő gondjaira és nevelésére bízták. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a fenti rendelkezéseket a Polgári Törvénykönyv 152—189 szakaszai tartalmazzák. A lakás használója ezt kicserélheti más személlyel. A lakáscsere-megállapodást írásban kell megkötni, érvényességéhez a nemzeti bizottság beleegyezése szükséges. Dr. B. G. 17
