A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-12-25 / 52. szám

Csak egy percre Csallóközaranyoson (Zlatná na Ostrove) született, Bratislavában járt egyetemre, munká­ja viszont országos jel­legű. így jellemezhető röviden CSEKE MÁRTA pályafutása, aki diplo­máját tekintve ma­gyar-szlovák szakos pedagógus, a foglalko­zását nézve viszont népművelő, pontosabban a bratislavai Népmű­velési Intézet felnőttoktatási osztályának szak­előadója. — Fura játéka a véletlennek: tanár vagy, még­sem oktatsz, munkaköröd nem tanári, mégis, ha közvetve is, de tanítasz! Miért? — Mert a felnőttoktatást vagy a rendszeres és tartalmas klubmunkát éppen olyan fontosnak tartom, mint a hagyományos iskolai képzést. Már csak azért is, mert napjainkban mindenki­nek felelős kapcsolatban kell lennie a társada­lommal, amelyben él. Egyébként sohasem csi­náltam olyasmit, amiben nem hittem. Más kér­dés, sikerül-e mindig valóra váltanom terveimet, elképzeléseimet. De az állandó művelődés, a minél szélesebb körű népművelés gondolatában meggyőződéssel hiszek, mert az ilyesmi nem­csak nagyszerű időtöltésnek tűnik, hanem széle­sebb életszemléletet is ad. Erre pedig az infor­mációk özönét kínáló korunkban mindenkinek szüksége van. — Miként kerültél kapcsolatba jelenlegi mun­kahelyeddel? — Őszintén szólva véletlenül. Egy barátnőm pályázta meg ezt a beosztást, de ö végül is más állást talált, úgyhogy előttem nyílt szabad pálya. — Több mint egy éve vagy hivatásos népműve­lő. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél az elmúlt időszak alatt? — Jókat is, elgondolkoztatókat is, sőt még keserűeket is. — Például? — Dunaszerdahelyen történt, hogy egy nép­művelők számára rendezett járási szeminári­umon nem fogadtak el előadónak, mert, úgy­mond, fiatal és tapasztalatlan vagyok még ah­hoz, hogy az idősebb népművelőknek én adjak elő... Persze, az ilyen szemlélet nem általáno­sítható, elvégre a dél-szlovákiai járások többsé­gében sok megértéssel és támogató jóindulattal találkoztam. — A te feladatod viszont hogy központilag kezedben tartsd a felnőttoktatás szakmai irányítá­sának szerteágazó szálait.. . — Ezt a célt szolgálta az a kétnapos tanács­kozás, amelyet intézetünk november derekán rendezett Bratislavában. A vegyes lakosságú járásokból összesen negyvenhat hivatásos és amatőr népművelő jött össze, hogy meghallgas­sanak négy vitaindító előadást a csehszlovákiai magyar és ukrán nemzetiségű lakosság hazafias és internacionalista nevelésének elért eredmé­nyeiről, gyakorlati célkitűzéseiről. Az előadáso­kat a felnőttoktatás hétköznapjainak teendőit érintő vita követte. — Ezen a szemináriumon, munkádat javítandó, vajon milyen egyéni tapasztalatokat szűrtél le? — Azt, hogy a népművelés, a felnőttoktatás különböző formáinak népszerűsítésére és gya­korlati érvényesítésére nem lehet általános re­ceptet alkalmazni. Nemúgy azonban az irányel­vek és a célkitűzések dolgában, amelyeknek szilárd és egységes alapokon kell állniuk. Jó lenne továbbá, ha rugalmasabb lenne az együtt­működés az egyes járások között, valamint az is, ha a fiatalok aktívabban érdeklődnének a felnőttoktatás szerteágazó lehetőségei iránt. (mik-) Mint arra az olvasó bizonnyal a legkitű­nőbben emlékezik. Edmond Dantést, a későbbi Monte-Christót egy becsvá­gyó kollégája megrágalmazta, féltékeny ve­te lytársa feljelentette, és egy karrierista állam­­ugyesz bebörtönöztette. így került hősünk a Marseille melletti If várának kazamatáiba, ott azután egy föld alatti járat révén melyet egy cellaszomszédja, Faria abbé sokéves kínlódás­sal ásott, Dantés megismeri egy kincs titkát, azután a szabadságot is megint, lévén hogy az elhunyt pap helyett magát varratja be a zsák­ba, melyet „a hullával" a tengerbe vetnek. Nem igaz, hogy valaha is élt volna Edmond Dantés. akiből Monte-Christo grófja lett, valót­lan az egész feljelentési história, sosem léte­zett sem Faria abbé, sem az a kincs, kitalálás (és giccs) a kiszabadult rab terjengős bosszú­terve. Igaz viszont, félelmetesen igaz a vár, benne a pincebörtön pokla, és Alexandre Dumas borzongva nézte If várának rémtömlö­­ceit, s mint a Bastille egyik ostromlójának fia, megpróbálta elképzelni az itt élők iszonyú sorsát; s egy szűk lyuk, két cella közt. ez adta regényének, a világirodalom legolvasottabb könyvének alapötletét — s ha tréfásan úgy mondják néha, hogy az ágyúkészítéshez csak egy lyuk kell, melyet akkor már könnyű dolog fémhengerrel borítani, a lehető legkomolyab­ban ez volt az író receptje „a lyuk köré" írta könyvét... Látta ezt a lyukat, melyet egy elevenen eltemetett ember vájt, hogy a másik élő hatotthoz jusson, látta a tengerzajos, szél­­nyögette kopár mészkőszigetet, látta a könyör­telen falakat és a sötét boltíveket, a rácsos töréseket látta a helyet ahol a múlt oly sok ismert, híres elítéltje keserves kínok közt ra­boskodott reménytelenül, és akkor elkezdte mesélni egy fogoly életét valakiét aki sosem létezett.. . Es ennek a fantomnak a kedvéért, az ő emlékére hajóznak át az emberek tömegestül a szigetre, hadd lássák, hol is élt drága regény­­hősük, eszményképük a mozivászonról. Bor­zongva állnak cellája előtt mely az övé ugyan sosem volt, és csak úgy mellesleg, hiszen megfizették a belépődíjat, s a gyertya még nem égett te, benézegetnek a többi cellába is, és tapasztalják, hogy Franciaországnak volt még egy Bastille-ja, itt a Földközi-tengeren, s ez a várbörtön mintegy ama lemmbolt helyett is jót helytállt. A regényíró visszakalauzolja hősét a betelje­sült bosszú után az egykori cellába — ez már szintén csak amolyan látogatósdi, hiszen az 1830-as júliusi forradalom óta nem börtön A csillagászat kedvelői körében gyakran felvetődik a kérdés: Hol és mikor nevezték el először a csillagképeket és a csillagokat, és ma hogyan történik az újab­ban felfedezett csillagok elnevezése ? Az első csillagképekkel kapcsolatos feljegy­zések Mezopotámiából származnak. A agyag­táblákon fennmaradt szövegekben ilyen csil­lagkép-nevek találhatók: A napisten kutyája. Nagy viharmadár, stb. Később a Macedóniá­ban élő Aratos, aki költő, orvos és csillagász volt egy személyben, fontos lépést tett a csil­lagképek egységes elnevezését illetően. A nagy, szembetűnő csillagcsoportoknak a görög mitológiából és mondavilágból vett neveket adott. Több költő, így Ovidius és Vergilius is alapul vették Aratos munkáját műveik megí­rásához. A ma használatos csillagképek jó­részt görög és római eredetűek. Néhány ki­sebb, halványabb csillagképet nevezett el Jo­hannes Bayer, Johannes Hevelius és Louis de la Caille. Ám ahány csillagász, annyi csillag­kép volt mert nem volt egy egységes, általá­nos csillagtérkép. Ezen segített az a nemzetkö­zi megállapodás, amely meghatározta a 88 csillagkép helyzetét, nagyságát, határát és Egon Erwin Kisch: MONTE-CHRISTO GRÓF TÖMLÖCE (részlet) már e vár, jöhetnek szemlélésére a kíváncsiak. Azt azonban sem Dumas-pére, sem gróf Mon­te-Christo nem álmodhatta, hogy e borzadá­­lyos helyeken még kényszerlakók fognak egy­szer megint szorongani: méghozzá 1919-ben, igen ily kései esztendőben is! Az ismét régi rendeltetésének megfelelően üzemeltetett If vára „adott szállást" az első világháború ide­jén a német és osztrák civil foglyoknak. Három és fél évszázadon át dugdosták ide azokat, akik egyház, király vagy állam ellen mukkanni mertek, és közülük csak nagyon kevesen jutottak vissza az életbe ebből a sziklasírból. Az első rabot, a csodatevő Alberto del Campót maga az inkvizíciós törvényszék hozta ki innét, hogy a nép autodaféval szóra­kozhasson: 1588 karácsonyának napján Aix-ben megégették a hamis abbét szeretőjét, Margarita Sachettit pedig megkorbácsolta a hóhér. Mezítelenül, szintén népszórakoztatá­sul. A Richelieu bíborossal szemben tanúsított ellenzéki magatartásáért If várába zárt marse­­ille-i kereskedő, Bernardot találta fel a bűnü­gyek történetében azt a módszert, amellyel a legkétségbeesettebben kurtítható meg a fog­ság, igaz, a legtöbb lelki erőt is ez a testi gyöngülés, az éhségsztrájk követeli: önkéntes, gyötrelmes böjtölésének tíz napja alatt egy darab szénnel és a saját vérével irta fel a falra, miféle kínokon ment át, és a tizennegyedik napon holtan rogyott össze. Jeles és nevezetes urak vonultak be ide az idők során, az úgynevezett „cachots"-/akások­­ba, Így például a lengyel Kázmér herceg, aki a spanyolok oldalán óhajtott volna harcolni, bár fivére, VII. Ulászló király fegyverbarátsági HONNAN KAFTÁK NEVÜKET A CSILLAGOK? számát. Ezt az 1928—1938-as években álla­pították meg. A csillagok többségének a neve még abból a korból származik, amikor a csillagászat elsősorban Arábiában és Perzsiában virágzott. Ezért van az, hogy bár az ókorban minden nép különbözőképpen nevezte a fényesebb csilla­gokat ma mégis arab és perzsa nevek vannak közhasználatban, habár a névvel megilletett csillagok száma a szabad szemmel láthatóké­hoz képest is csekély (kb. 220). A csillagképekben görög betűk jelzik a csillagok fényesség szerinti helyzetét. Az Alfa Lyrae (görög neve Vega) pl. a Lant csillagkép legfényesebb csillaga. Ezt a rendszerezést a egyezményt kötött XIII. Lajossal; hajószeren­csétlenség vetette partra Kázmért, árulás ré­vén került francia fogságba, s akkor már egyenes út vezetett ezekbe a kazamatákba — /eles szándékát mindhalálig a Földközi-tenger háborgó hullámai locsolgatták eztán. Még fenségesebb királyi fivér volt a vasálarcos férfi, akinek titka túlélte halálát; öt a párizsi Bastille kormányzója, Cinq-Mars úr személyesen ki sérte ide 1686-ban; első emeleti cellája ma­gasabb boltozaté, tágasabb, mint a többi, de ugyanolyan hideg, csupasz és nyirkos, és a Louvre-ban s Versai/les-ban bizonyára jobb lakás esik —se kastélyok alighanem őt illették volna. S ha itt egy fantázia szülte gróf, a hires Monte-Christo bosszútervet forralt — egy igazi fogoly, egy hús-vér gróf valóban bosszút is állt. Könnyelműségből csinált adósságaiért került ide 1774. augusztus 23-án Honoré-Gabriel de Ripueti. comte de Mirabeau. Később beszá­molt sorstársairól, akiknek bűne igen sokszor csak annyiban állt hogy volt egy szép felesé­gük vagy leányuk, akivel egyik-másik hatal­masság zavartalanul akart éldegélni, tf várá­ban írta Mirabeau az „Esszé a despotizmus­­rúl" című pamftétjét; a forradalom egyik leg­hatásosabb előhírnöke tett ezáltal, s az esemé­nyek élén is ott találjuk aztán, és ezek az események megnyitották a sziget kazamatá­inak ajtaját — hogy Napóleon uralkodásának idején újabb áldozatok kerüljenek ide. Dezer­­tőrök, merénylők, royalisták, kémek, zendülők és frondeurök voltak az új lakók, poroszlók és csendőrök kísérték őket a bárkákon, hogy azután az első restauráció első napján kisza­baduljanak, azután a Száz Nap első napján ismét a szigetre kerüljenek; s akkor a második restauráció első napja újfent bonapartistákkal töltötte meg a kazamatákat. így tévelyeg s őrjöng örök kön-örökké az igazságszolgáltatás; az igazság az, hogy csak a politika szolgája. Ma ez, holnap az a hatalom határozza meg, mi jogos, mi nem. Aztán tehetetlen öklök verhetik a vasajtókat, győz az erőszak. Azaz: győz az igazság, mert — mint a mondás tartja — mindig az az igazság, ami győz. Összeeskü­véseket. szökési kísérleteket !f várában halál­lal büntettek. Az egyik rab leüti a porkolábot — felakasztják. A másik a ciszternába veti magát mely a tengerfenék alá nyúlik, az édesvíz rétegébe. Valahány hullámcsapás, annyi nyögés a porózus sziklákból — mintha rég elhalt sóhajok élednének bennük újra. Fordította: Tandori Dezső 17. században Bayer dolgozta ki, aki pontos csillagtérképet is szerkesztett A csillagkép legfényesebb csillaga kapta az Alfa jelzést, a következő a Bétát, és így tovább egészen az Omegáig. A csillagászok elfogadták Bayer módszerét és a mai napig is használják. De a szabály alól vannak kivételek is. Néha a legfényesebb csillag nem az Alfa nevet viseli, hanem a Bétát Ennek az az oka, hogy abban az időben a fényességmérést még szabad szemmel végezték, és utólag derült ki a téve­dés. Az Iker csillagképben a Fkollux csillag pl. fényesebb mint a Castor, mégis a Castort nevezték el Alfának. A Nagy Medve (Göncöl­­szekér) csillagai megközelítőleg egyenlő fé­nyesség űek, ezért elhelyezkedésük szerint kapták jelölésüket A Sarkcsillaghoz legköze­lebbi lett az Alfa, a legtávolabbi pedig az Éta. A csillagászok később megállapították, hogy ez a módszer nem teljesen kielégítő. Sok csillagképben több csillag található, mint ahány betűből áll a görög ábécé. A megoldás nem volt nehéz: segítségül vették a latin ábécé kis, később nagy betűit, s ha ez sem volt elegendő, az arab számjegyeket. MOROVICS BÉLA 77

Next

/
Thumbnails
Contents