A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-18 / 51. szám
A CSEMADOK nagymegyeri (Čalovo) szervezete 1949. április 5-én alakult meg, pontosan egy hónappal azután, hogy létrejött a CSKP segítségével a csehszlovákiai magyarok kulturális szervezete. Ebben az időben a szervezet tagsága főként munkásokból, és mezőgazdasági dolgozókból állt. Az értelmiségi réteg csupán később alakult ki a mezővárosban. Kezdetben a tagság aktív szerepet vállalt a magyar anyanyelvi oktatás megszervezésében. A szervezet hosszú éveken át egyedülálló szerepet játszott a város kulturális életében. Énekkara szoros kapcsolatot tartott fenn a szlovák dalkultúrát ápoló itteni vegyeskarral, s a színjátszók is szakmai tanácsokkal látták el a szlovák nyelven játszó együttest. Nagymegyér városi rangra emelésének 500. évfordulójával kapcsolatos 1966. évi emlékünnepségének társszerzője volt a CSEMADOK-szervezet. Az újabb fejlődési szakasz 1970 után kezdődött a szervezet életében. Az évtized derekától a szervezeti élet megszilárdult. A városi pártbizottság, a vnb és a Nemzeti Front városi szervezetének képviselői figyelemmel kísérik a szervezet munkáját. Az utóbbi két-három évben már kb. száz-száz taggal 950-re gyarapodott a taglétszám, s így Nagymegyeren a CSEMADOK-szervezet országos viszonylatban is a legnagyobbak közé tartozik. Az utóbbi esztendők legfontosabb — immár megoldott feladatai közé tartozott a vnb által fenntartott tájháznak, Nagymegyer egyetlen nevezetességének a létrehozása. Diákok, fürdövendégek s a város lakosai egyaránt szívesen látogatják. A CSEMADOK-tagoknak ez a kezdeményezése új irányzatú mozgalmat indított el: ezután rövidesen létrejött Somorján (Šamorín), majd Topolčanyban is berendeztek tájházat. Az elmúlt esztendőkben aktivizálódtak az öntevékeny csoportok. Közel két évtizednyi szünet után ismét megalakult a színjátszó együttes, s már első bemutatkozásuk sikeres volt. 1981-ben Móricz Zsigmond: Kismadár című drámájával a Jókai-napokon a III. helyezést érték el. Varga Tibor predig a legjobb férfialakitás diját kapta. Az azóta eltelt egy esztendő folyamán a nagymegyeri színjátszók több mint tizenöt alkalommal léptek közönség elé. A klubtevékenység is minőségi fejlődést mutat. A művelődési klub 80 taggal működik, de a sikeresebb műsoroknak 100— 120 főnyi a közönsége. A klub havonta kétszer tart műsoros estet. A CSEMADOK helyi szervezetének 25 tagú vezetőség áll az élén, amely több albizottságot hozott létre. Ezek a szervező-irányító bizottság, az irodalomnépszerűsítő bizottság, a kulturális bizottság, a művelődési klub vezetősége és a revíziós-ellenőrző bizottság. A szervezet vezetősége, akárcsak a Nemzeti Frontba tömörült valamennyi tömegszervezet szoros kapcsolatot tart fenn a Városi Művelődési Ház irányítóival, amelynek igazgatója Morva Pál, a legaktívabb vezetőségi tagok közé tartozik. Ha a nagymegyeri szervezet munkájáról Az a/ándék zászlót Ag Tibor karnagy vette át SZÁLL A BÜSZKE ÉNEK Az énekkar beszélünk, akaratlanul is az énekkarra terelő dik a szó. A mai vegyeskar elődje egy húsz tagot számláló férfikórus volt, amelyet Bartál Mór kántortanító vezetett. Ezt újabb és újabb együttesek megalakulása követte. A város lakói igy már-már állandósuló propagálói voltak az énekkari kultúrának. Bartal Mór után 1901 és 1914 között Tibor János tanító irányította a kórust. Ennek időközben nemcsak a létszáma növekedett, az anyagi feltételei is javultak. Az első világháború után 1922-ben szerveződött újjá a férfikórus. Tóth László tanító vezetésével. A két világháború között fellendült az énekkari tevékenység, 1924-től az említett együttes mellett létrejött egy másik 24 tagot számláló férfikórus is. A középkorú, gyakran idős énekkari tagok mellé fiatalok kerültek, s ettől kezdve városon túli szereplésekre is vállalkoztak. A második világháborút követően a hosszú évekig tartó szünet után 1952-ben létrehozott éneklöcsoport indulása — a fiatal Matus János irányításával — jelentette kezdetét azoknak a próbálkozásoknak, amelyeknek eredményeként ismét fellendült az énekkari mozgalom, 1956 februárjában a városi művelődési ház igazgatójának. Kulcsár Rezsőnek a segítségével alakult ismét a városban énekkar. A 60—80 tagot számláló vegyeskar 1959-ig fejtett ki rendszeres és eredményes tevékenységet. Különösen sikeresnek bizonyult az 1957-es esztendő. Kétszer szerepeltek Magyarországon: Győrött, Veszprémben és Ajkán léptek fel. A vegyeskar három eredményes esztendő után felbomlott, és csupán 1963-ban alakult újjá. Ág Tibor karnaggyal az élén. akinek a munkáját rövid időn belül siker koronázta. 1964—67-ben már az ország legjobb magyar kórusai között tartották számon a nagymegyeri vegyeskart. Németh-Šamorinsky István zeneszerző 1966-ban Kulcsár Tibor: Tavaszköszöntő c. versére írt kórusmüvét ennek a karnak ajánlja. 1967-től 1969-ig az énekkar a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes keretén belül működött. Ennek az időszaknak legsikeresebb esztendeje 1969. Huszonhárom kórusmü szerepelt a repertoárjukban. Tizenhat alkalommal léptek fel: hangversenyeken, énekkari találkozókon vettek részt. 1969-ben felbomlott a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes, a kórus fenntartását a Városi Művelődési Ház és a CSEMADOK helyi szervezete vállalta magára. Ettől a naptól kezdve mostanáig megközelítőleg 30 alkalommal lépett fel az együttes. A vegyeskart jelenleg Ág Tibor karnagy vezeti. 1982. október 23-án a városi művelődési házban nagy sikerű ünnepélyt tartottak, megünnepelve az első nagymegyeri énekkar megalakulásának 90. évfordulóját. A hazai kórus a magyarországi lébénymiklósi énekkarral közös műsorban mutatkozott be. Lébénymiklós község tanácsa és a testvérkórus ekkor a nagymegyeri énekkarnak átadtak egy zászlót, amelyre Bárdos Lajos neve van hímezve. Ez azt jelenti, hogy ettől kezdve ezt a megtisztelő nevet viseli a nagymegyeri vegyeskar. VAJKAI MIKLÓS Archívumi felvételek 6
