A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-12-04 / 49. szám

Vinokurov a végtelenség szomja

A végtelenség szomja ez: gyalog nekivágni! Dűlő, domb, árok, mezsgye ... Utakat róni nagyszerű dolog.

Hogy megadta a sors, milyen szerencse!

A járás jó zamatát ízleled.

Eredj, ha csábít bújával a térség!

A hajlaton ha pipacs szendereg, reggel már úgy köszönt, mint ismerősét.

Mi az út? Rakosgatod lábadat, arra, hol felhőtrón magaslik égnek.

Mégy, fenséges vagy, magányos, szabad, és mélyükbe szívnak a messzeségek.

Magadban érzed lüktetésüket s beleoldódol lassan az egészbe. Láthatatlan leszel. Vak és süket.

De ezt már nem veszed magad sem észre.

Rab Zsuzsa fordítása