A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-17 / 29. szám
A Csemadok életéből ÍGÉRETES JÖVŐ A CSEMADOK XIII. országos közgyűlése után önkéntelenül is felmerül a kérdés: egyegy szervezet tagsága mennyit végez el a rá háruló feladatokból, milyen mértékben teljesíti küldetését. Szükséges a visszapillantás, hiszen sokszor a múlt eseményei világítják meg a jövő útjait. Csupán a tegnap-ma-holnap idősíkban gondolkodva tárható fel az elvégzett munka valós értéke. Ezt tesszük Szímőn (Zemné) is. A múltból merítjük az erőt jelenlegi feladataink és jövőbeli célkitűzéseink megvalósításához. Ugyanis eredményes munkával teli múltra tekinthetünk vissza. Járásunkban harmadikként — 1949. április 17-én — alakult meg a CSEMADOK-szervezet, s azóta a lelkes tenniakarás, a szívós ügyszeretet volt jellemző. A műsoros estek, bálok szervezését-rendezését követően évek múltán vegyeskórus is alakult, amely sikeresen szerepelt a járási rendezvényeken, s a zselizi ünnepségekre is eljutott. A későbbiek során jól működő tánccsoportja, irodalmi színpada és tánczenekara is lett szervezetünknek; a színjátszók felküzdöttük magukat a szlovákiai B kategóriába, szerepeltek a Jókai-napokon. Aztán később fokozatosan a közömbösség, a széthúzás, a belső és külső ellenhatások, megnemértések kereszttüzében a bomlás évei következtek. A gyakori elnökcserék is az odaadó munka intenzitásának csökkentéséhez vezettek, a csoportok tagjai egyre ritkábban találkoztak, végül 1979-ben bekövetkezett a csaknem teljes passzivitás állapota. Az okok keresése, a miértek feltárása hosszadalmas és időigényes feladat lenne, jelenlegi teendőnk a szervezet életképessé tétele, a fiatalság felkarolása, a közösségi munka örömének újbóli megízleltetése — mondták páran három évvel ezelőtt, s az eltelt időszak őket igazolja. Még azon a télen újra megalakult a színjátszó csoport — valamennyien fiatalok, közülük sokan akkor ízlelgették először a nyilvános szereplés belső Feszültségeket szülő, de végül is boldogító, felemelő érzését. S megbirkóztak a nehézségekkel, a következő évben már ők kezdeményeztek, toboroztak új tagokat maguk mellé, az idén pedig már mintegy negyven tagot felvonultató szórakoztató vegyes műsorral rukkoltak ki. Közben színmüvet is próbálnak. A lánytánccsoport is bontogatja szárnyait, talán az idén sikerül vegyes csoporttá alakulniuk. Örömül szolgál, hogy az idén a krónika vezetésének régóta vajúdó kérdése is megoldódott. Bízunk a fiatalok tenniakarásában, ezért nemcsak a tagságban, hanem a vezetőségben is megnövekedett a fiatalok részaránya. Több fontos tisztséget (titkár, pénztáros, kultúrfelelős, krónikavezetö, társadalmi munkafelelős), huszonévesek töltenek be, ezáltal — úgy érezzük — közvetlenebbé vált a kapcsolatteremtés a vezetőség és ifjú tagok között. Természetesen a vezetőségben a harminc év óta aktívan dolgozó, gazdag tapasztalatokkal rendelkező, idősebb kultúrmunkások is ott vannak, akiknek megfontolt higgadtsága eredményesen ötvöződik a fiatalok lelkesedésével. A legfiatalabbakat is igyekezünk megnyerni a szervezet munkájának, biztosítva a kulturált szórakozás, a tapasztalatszerzés lehetőségét. Ezért tettük már két ízben lehetővé az iskolások számára, hogy nézőként ott legyenek a Dunamenti Tavasz országos gyermekfesztiválon, remélve, hogy ezáltal felkeltjük a tanulókban a szép szó iránti érdeklődést s a CSEMADOK-hoz való kötődés érzését. Szervezetünk fedezi az iskolás gyermekeknek az utazást és a beléptidíjakat, így két napon át mintegy 120 tanulónak szerzünk — remélhetően — felejthetetlen élményeket. Ha anyagi és szervezési gondok nem nehezítik majd munkánkat, szeretnénk rendszeresíteni az általános iskolások ingyenes kirándultatását a gyermekfesztiválra. Jelenet a Búcsúzás júniusban című színdarabból A Jedlik-ünnepély Ismeretgazdagítás és szórakozás céljából kirándulásokat szervezünk tagságunk számára. Több alkalommal szerveztünk Magyarországra színházlátogatással egybekötött utat; a színjátszó csoport tagjai — egész évi eredményes munkájuk elismeréseképpen — jutalomként vehetnek részt a hovatovább rendszeressé váló háromnapos hazai kiránduláson. Szímő nagy szülöttje, Jedlik Ányos fizikus és feltaláló, emlékének adózva 1980-ban koszorúzással egybekötött emlékünnepélyt szerveztünk, 1981-ben ugyancsak ismeretgazdagítás és az utódok tiszteletadása jegyében zajlott le a Jedlik nyomában elnevezésű kirándulásunk; s az idén új Jedlik-akcióra készülünk. Közben nem feledkezünk meg a tagtoborzásról sem: 1980-ban járási viszonylatban a 3. helyet szereztük meg, 1981-ben az előirányzott létszámszaporulat kétszeresét értük el. Feladatunknak tekintjük a Hét-előfizetők számának emelését is. Évzáró taggyűléseinken a megjelentek között Hét-elöfizetéseket sorsolunk ki — a szerencsés nyerteseknek megrendeljük és előfizetjük képes hetilapunkat. Jelenleg 375 tagja van a szervezetnek, vagyis az érsekújvári járásban taglétszám tekintetében az első öt szervezet között foglalunk helyet. Tudatában vagyunk, hogy nincsenek magas művészi szinten tevékenykedő csoportjaink, de kétségtelen, hogy a mélypontról már elmozdultunk, az újjáéledés három éve alatt a járási bizottság által szervezett valamennyi akcióba bekapcsolódtunk. A mennyiségi mutatók azonban még nem hoztak magukkal minőségi változást, ami egyelőre nem is célunk, ez majd a jövő feladata lesz. A további mennyiségi fejlődést. a tagságnak és a község egész lakosságának a kulturális munkába való bevonását tartjuk elsődleges feladatunknak. A minőségi munka kibontakoztatásának lehetőségeiről, feltételeiről majd akkor beszélhetünk, ha a tagság végleg aktivizálódik, s a község vezetősége is módot talál egy megfelelő helyiség kiutalására. A helyiséghiány nagy hátrányt jelent. Az irányítás rendszerességéhez, szervezettségéhez és a tagsággal való állandó, élő kapcsolat fenntartásához szükség lenne ilyenre, ahol klubesteket, előadásokat, gyűléseket, próbákat tarthatnánk számunkra megfelelő időpontban. Bízunk benne, hogy ezek az elképzeléseink, vágyaink a közeljövőben valóra válnak. PÉNZES ISTVÁN Saskó Jenő felvételei KÉT GRAFIKUS KÖZÖS KIÁLLÍTÁSA Érsekújváron (Nové Zámky) az Amatőr Művészeti Mozgalom Járási Tanácsa, a Járási Népművelési Központ és a CSEMADOK helyi szervezete az Ifjúsági Klub nagytermében kiállítást rendezett Bugyács Sándor és Barta Gabriella amatőr grafikusok műveiből. Bugyács Sándor harmincegy éves röntgenlaboráns. Művészi készségét először Simonyi Lajos tanár fedezte fel, aki pár éven át irányította és tanította őt Majd 1976-tól Balogh György fejlesztette tovább tudását, elsősorban az évente megrendezésre kerülő zebegényi nyári képzőművészeti szabadiskolában. Az első években festészettel, grafikai eljárásokkal, tollrajzzal próbálkozott Az utóbbi években tollrajzban képezi tovább magát. Eddig itthon már 10 közös kiállításon vett részt; a kerületin kívül szlovákiai országos kiállításon is, ahol elismerő oklevelet kapott Ezenkívül négyszer állított ki a zebegényi szabadiskola résztvevőinek táriatán. A mostani kiállításon külön említést érdemel: A világ a mi szemünkkel és Nagyapán című alkotása. A köbölkúti Barta Gabriella húszéves, jelenleg népművelő. 1981-ben a Bratislavai Iparművészeti Szakközépiskola grafikai szakán végzett. Ő is tagja az érsekújvári képzőművészeti körnek. Ő ugyancsak részt vett évenként a zebegényi szabadiskola oktatásain. Eddig hat közös kiállításon szerepeltek munkái itthon (ebből kétszer Bratislavában) ezenkívül Magyarországon négy közös tárlaton. A mostani kiállításon látható Pozsonyi kapu kombinált technikával készült: szénrajzai közű! említést érdemel több önarcképe, valamint a tehetségét felcsillantó „Fájdalom" vízfestménye. A megnyitón Balogh Györgyöt a CSEMADOK érsekújvári képzőművészeti körének vezetőjét tízéves eredményes működéséért emlékoklevéllel, a Járási Népművelési Központ igazgatója egy szép képzőművészeti könyvvel jutalmazta meg. Hofer Lajos VISSZAESÉS, DE MIÉRT? Az utóbbi időben nálunk a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban nagyon visszaesett a falusi amatőr színjátszás. Az idősebbektől hallom, hogy 10—15 évvel ezelőtt alig volt olyan község, ahol évenként legalább egy háromfetvonásos darabot ne tanultak volna be. Azóta ez az átlag jócskán leromlott. Vajon hol, miben kell keresni ennek a visszaesésnek az okát. Sokan a televízióra hivatkoznak, amely a „házhoz hozza " a jobbnál jobb szórakoztató és egyéb műsorokat, megteremtve a sokat ostorozott „papucskultúrát". De vajon tudja-e pótolni a televízió mindazt az élő kapcsolatot, szereplők és közönség között? Érdemes kissé mélyebben elgondolkozni ezen. Vannak azért kivételes esetek is. Nálunk Hodoson (Vydrany) a fiatalabb nemzedék tagjai aligha láthattak „házilag" előadott színdarabot. Még kisiskolás koromban az volt a 6
